Szép, csillagos este volt. Kagome és Inuyasha egymáshoz bújva aludt, míg Sango és Miroku halkan beszélgettek. Már Shippou is húzta a “rókabőrt”. Mellette Kirara pihent.

• Végre valahára összejöttek. – sóhajtott Sango. – Már éppen ideje volt.
• Csak Kikyo meg ne jelenjen. – válaszolta Miroku. – Már jó pár hónapja nem láttuk, ez az oka annak, hogy Inuyasha tudott figyelni Kagoméra és belátták, hogy szeretik egymást. De ha Kikyo megint felbukkan, akkor itt lesz világ, azt hiszem.
• Igazad van. – mondta Sango. – Na, mindegy. Tegyük el magunkat mi is holnapra.
• Úgy, mint Inuyasha és Kagome? – kérdezte Miroku vigyorogva.
• Te disznó! – mondta Sango. – Örülj, hogy alszanak, mert különben ellátnám most a bajod! Jó éjszakát!
• Neked is Sango. – válaszolta Miroku.

Már hajnalodott. Inuyasha kelt fel először. Utána sorban a többiek. Kagome, Sango, Miroku, Kirara és végül Shippou. Gyönyörű napra virradtak. Összeszedelőzködtek és elindultak. Délután, amikor egy tó mellett pihentek, Kagome és Inuyasha félrehúzódott, hogy egy kicsit kettesbe lehessenek. Nem tudták sokáig fékezni a vágyaikat. A heves csókolózásból több lett. Inuyasha lehúzta Kagoméról a blúzt, majd kikapcsolta a melltartóját. Kagome odabújt Inuyashához, benyúlt az inge alá, végigsimította izmos mellkasát, majd lehúzta róla a felsőt. Hamarosan már egy darab ruha sem volt rajtuk. Inuyasha csókokkal borította Kagomét. Felfedezték egymás testének minden titkát. Majd miután együtt eljutottak a csúcsra Kagome Inuyasha mellkasára hajtotta a fejét.

• Nagyon szeretlek. – suttogta a hanyounak.
• Én is téged. – felelt Inuyasha.

Felöltöztek és visszaindultak. A többiek, már nem tudták elképzelni, hol vannak. Már pont indulni akartak, amikor megjelent egy tucat Lélekrabló. Hamarosan Kikyo is feltűnt. Inuyasha nagyon meglepődött.

• Inuyasha! Gyere velem! – kiáltotta Kikyo. – Gyere velem és éljünk úgy, mint azelőtt!

Inuyasha bólintott és elindult Kikyo felé. Kagomének könnybe lábadt a szeme. Sango odament hozzá és szorosan átölelte.

• Inuyasha! Gyere vissza! – kiáltott Kagome.
• Sajnálom Kagome. – mondta Inuyasha. – Igaz, hogy téged is szeretlek, de Kikyot még jobban. Kérlek, érts meg engem. Nagyon nehéz a választás kettőtök között és nekem is nagyon fáj, hogy el kell hagynom téged.

Kagome teljesen kiborult. Kikyo és Inuyasha eközben eltűnt a fák között.

• Hogy lehet ilyen… - átkozódott Sango. – Nem is tudok rá jó jelzőt mondani.
• Csak férfiből van. – mondta Miroku. – Jaj, jaj Inuyasha, nem lesz ez így jó.
• Hallgass! – rivallt rá Sango.
• Én többé nem ismerem azt, aki még pár perce mellettem feküdt és azt súgta “Szeretlek”. – emelte fel a fejét Kagome.
• Komolyan mondom, rá sem ismerek Inuyashára. – csóválta a fejét Sango.
• Ki az az Inuyasha? – kérdezte Kagome, majd felállt. – Menjünk Kaede anyóhoz. Letelepszek a faluba. Én is miko leszek. Ha már van spirituális erőm, az váljon mások hasznára.

Ezzel elindultak. Sango elmesélte az anyónak, hogy mi történt. Kagome úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Aki nem ismerte, azt hitte, tényleg kiheverte. De barátai tudták, hogy egy hatalmas tüske fúródott a szívébe. Inuyasha számára végleg eltűnt. Legalább is azt hitte. Egészen addig a napig. Már több mint egy hónapja nem látta Inuyashát. Pont gyógynövényeket gyűjtött Sangoval, amikor hirtelen rosszul lett. Még szerencse, hogy Shippou is ott volt, mert különben nem tudta volna Kagomét visszavinni a faluba. Amint visszaértek, Kaede anyó kezelésbe vette.

• Mond Kagome! Mielőtt elhagyott, együtt voltál úgy Inuyashával? – kérdezte.
• Hááááát. – rebegte Kagome. – Igen, de miután együtt voltunk, utána tíz perccel, már Kikyoval ment el.