Csak úgy megjegyzem az elején ez a fanfic teljesen, eltér az eredeti TV verziótól. De remélem azért tetszeni fog.

Napsütötte nyári napon történt, amikor is a kis csapatunk egy szép virágos réten keresztül ment. A közelben ugyanis volt egy falu, ahol ékkőszilánk van. A rét közepén megláttak háttal állva egy embert.

• Van nála egy ékkőszilánk. -mondta Kagome – Látom a nyakában, van egy láncon!
• Biztos vagy benne Kagome? –kérdezte Inuyasha.
• Igen biztos.
• Jó akkor most végzek vele.

Az ember megfordult. Inuyasha már készült lecsapni a kardjával, ha Kagome nem kiáltja el magát:

• Fekszik!!
• Au. Ezt most miért csináltad? –kérdezte értetlenül.

Kagome csak állt és nézte az idegent. Mindenki csodálkozott a viselkedésén. Még soha nem tett ilyet. Kagome hirtelen térde rogyott.

• Kagome! - Inuyasha odafutott hozzá – Jól vagy?
• Ez nem lehet. Ez lehetetlen. – mondta Kagome
• Pedig igaz.- mondta az idegen
• Ez nem lehet igaz, hiszen te meghaltál. Meghaltál 11 évvel ezelőt!
• Mi??? – Sango Miroku és Inuyasha ezt egyszerre kérdezték.
• Te ismered őt?- hitetlenkedett Inuyasha.
• Hogyan élted túl?
• Nehezen de most ez nem fontos.- válaszolt az idegen.
• Mi az, hogy ez nem fontos? Mért nem jöttél vissza, ha életben maradtál?- Kagome itt felállt odarohant az idegenhez és átölelte.
• Mi? Ez átölelte?- Inuyasha nem hitt a szemének.
• Miért engedted, hogy azt higgyük, hogy meghaltál? Miért APA!!!!
• Mi? Ő lenne Kagome apja? – Inuyasha itt már semmit sem értett.
• Ezért ölelte, meg mert az apja volt. – világosított fel mindenkit Miroku.

Kagome elengedte az édesapját és ránézett.

• Igen én Kagome apja vagyok. A nevem Arami.
• De én úgy tudom, hogy Kagomén és Inuyashán kívül senki nem tud átjönni a csontok kútján. – jegyezte meg Sango.
• Igen ez igaz Sango még magam sem értem hogyan tudtam használni az átjárót.
• Honnan tudod a nevem?
• Édesapádnak egyszer majdnem sikerült megölnie.
• Apám csak szellemeket ölt. Embereket soha.
• Na és ki mondta azt neked, hogy ő ember?- szólt közbe Inuyasha.
• Ezt meg hogy érted Inuyasha? Apa ember.
• Inuyashának igaza van. Kagome én szellem vagyok és nem ember ezért nem tudott megölni 11 évvel ezelőtt Naraku.
• Naraku????????
• Igen Miroku, Naraku.
• Akkor ez azt jelent, hogy én is féligszellem vagyok?
• Igen azt jelent.- válaszolt a lányának Arami.
• Na jól van én már semmit sem értek- monta értetlenül Inuyasha.
• Hát igen soha sem értettél semmit.- jegyezte meg halkan Miroku.
• Miroku. Te, gyere csak ide.
• Na jó elmagyarázok mindent. Gyertek, van a közelben egy barlang.

De mielőtt elindult volna oda ment Inuyashához és azt, mondta neki:

- Köszönöm.

- Na de mit köszönsz meg nekem?- kérdezte értetlenül Inuyasha.

- Majd meglátod.

Mindenki követte Aramit. Tényleg nem volt messze a barlang. Estére ott letáboroztak.

Mindenki azt várta, hogy Arami elkezdje a történetét. Kivéve Kagome. Hiszen ő tudja.

• Mivel is kezdjem.
• Hát azzal, hogy ha szellem vagy hogyan ismerted meg Anyát.
• Rájöttem, hogy van egy átjáró a jelen és jövő között. Gondolom, kipróbálom. Sikerült átjutnom a jövőbe és ott ismerkedtem meg anyáddal.
• Most már értem. A többit tudom anya, már elmondta.- mondta Kagome a tűzbe nézve.
• Hogyan akart megölni téged Naraku?- kérdezett rá Inuyasha

Mindenki erre várt

• Kaedét már kiskorom óta ismertem…
• Hogy jön ide Kaede?- kérdezte türelmetlenül Inuyasha.
• Nyugi Inuyasha mindent meg tudsz majd időben. Miután átjutottam a jövőbe és megismertem Kagome édesanyját és megszületett Kagome nem sokat jártam vissza. Amikor a lányom 5 éves volt átmentem a múltba és megmutattam Kaedének Kagomét. Ő rögtön felismerte benne a hasonlóságot Kikiyou-val. Mondta nekem, hogy hozzám át mert látni akartam.
• És másnap te át is hoztál.- szólt közbe az érintett.
• Igen, de arra nem számítottam, hogy a legádázabb ellenségem fog majd ott fogadni minket.
• Naraku volt az ha jól gondolom.- vágott közbe Miroku.
• Igen Miroku ő volt az. Mondtam Kagomének hogy, fusson be az erdőbe. De nem számítottam arra, hogy Naraku hozz magával több szellemet is. De már késő volt. Itt jössz te a képbe Inuyasha.
• Mi? Ehhez nekem meg mi közöm van?
• Sok van Inuyasha.- szólt közbe Kagome.
• Na, de mégis mi?
• Ezt még senkinek sem mondtam el. Mikor szaladtam be az erdőbe megláttam egy fához szögezett fiút. Az a fiú te voltál Inuyasha. Mikor a közelebb mentem hozzád te felébredtél. Rögtön megérezted a szellem szagokat és megláttál engem is. Láttad a rémült arcomat. Te azt mondtad nekem,, Ha kihúzod a nyílvesszőt a vállamból, segítek neked”. Én így tettem amint kihúztam már ott volt néhány szellem. Egy csapásra végeztél velük. Utána mentél apának segíteni. Vagyis csak mentél volna, ha Naraku nem jelenik meg. Még volt annyi időd, hogy megments engem.
• Mi???
• Naraku tudta, hogy nálam a Shikon no toma. Te az életedet adtad, hogy megments engem. De ennek sajnos az lett a következménye, hogy visszakerültél a fára. Apa visszavitt a kúthoz és beledobott.
• Ez nem igaz!- ellenkezett Inuyasha

Mindenki rá nézett.

• Mért ne lenne igaz Inuyasha?- kérdezett rá Sango – Kagome soha nem hazudna nekünk. Te is ismered.
• Ha ez igaz mért nem emlékszem rá?
• Azért Inuyasha mert Naraku egy emlékezett törlő nyíllal lőtt meg, ami hatására mindent elfelejtettél.
• Inuyasha ! – Kagome felállt és sírva kifutott a barlangból.
• Most már megint mi rosszat mondtam?

Miroku fejen vágta a botjával

• Azzal bántottad meg, hogy nem hittél neki.
• DE HA EGYSZER NEM EMLÉKEZTEM SEMMIRE, HONNAN TUDTAM, VOLNA, HOGY IGAZAT MOND??- Kelt ki magából Inuyasha.
• Talán onnan, hogy Kagome eddig még soha nem hazudott nekünk. Vagy ha igen mondj egy ilyen alkalmat.- csatlakozott be Shippou.

Inuyasha elkezdett gondolkozni.

• Igazad van, de nem tehetek róla.
• Nem kellene utána menni? Veszélyes lehet odakint.- szólalt meg Sango – Főleg Kagoménak, hisz nála van az ékkőszilánk.
• Majd én utána megyek. – vállalkozott Inuyasha.

Elindult. Felvette Kagome illatát és ment az orra után. Kis idő múlva meg is találta őt. Egy patak mellett ült és sírt. Inuyasha nem tudta most mit csináljon. Menjen oda hozzá vagy ne.

,, Oda kéne menni hozzá. Bocsánatot kell kérnem tőle. Igen odamegyek”

-Tessék Kagome- rakta rá a kivonóját Inuyasha.

- Te nem fázol?

-Nem. Figyelj bocsánatot, szeretnék kérni az előbbiért…

- Inuyasha te nem vagy beteg?- fojtotta bele a szót. – Olyan furcsán beszélsz

-Kérlek, ne szakíts félbe. Na azt akartam mondani, hogy bocsánat az előbbi viselkedésemért, csak olyan hihetetlen volt az egész. Semmire nem emlékeztem, de hinnem kellett volna neked, hiszen te soha nem hazudsz.

,, Inuyashának valami baja van. Még soha nem beszélt így velem. Vajon mi a baja?” Ezeket gondolt, míg Inuyasha beszélt.

• Inuyasha, cssss!- Kagome odahajolt hozzá és megcsókolta. Inuyasha először megrémült, de ez megtört és viszonozta Kagome csókját. Kagome törte meg a csókot.
• Kagome én….én szeretlek.- nyögte végül ki érzelmeit a fiú.
• Én is szeretlek.
• Vérszagot érzek és Naraku szagát. Itt van a közelben.
• Apa. –Kagome felállt és szaladt volna, ha Inuyasha nem fogja meg a karját és nem dobja a hátára.
• Így gyorsabb mondta.- Hamar ott voltak, de Narakunak se színe, se hamva. – Ezt nem értem, pedig érzem a szagát.
• Inuyasha mi a baj?- kíváncsiskodott Arami
• Naraku itt van a közelben.
• Milyen okos vagy Inuyasha- Hangzott egy ismerős rideg hang a háta mögül.
• Naraku.
• Pontosan.- Inuyasha Kagome elé ált, hogy megvédje őt Narakutól.
• Mi történt köztük?- kérdezte Miroku a démonvadásztól.
• Fogalmam sincs. - de már ment is a bumerángért.
• Mi az Inuyasha csak nem félted? Nem baj majd utánad küldöm a halálba.
• Csak az én holttestemen állt.- szólalt meg Arami.
• Mi te életben ez nem lehet, hiszen te meghaltál, megöltelek.
• Te csak azt hiszed. Nem olyan könnyű minket megölni.

Naraku nem tudott megszólalni a döbbenettől.

-Inuyasha Kagome Sango és Miroku menjetek ki, majd én elintézem Narakut.

-Na persze én meg maradjak le? Én is meg akarom ölni!- kezdett vitatkozni Inuyasha.

• Nem Naraku nem ellenfél neked. Már sokszor győzött le de velem még nem bánt el. Menj és vidd a lányomat egy biztonságos helyre.- fejezte be a vitát Arami.
• Jó megyünk. – mondta megértően Inuyasha. ,, persze én megértem. Félti Kagomét, hiszen a lánya. Engem és féltett anyám kiskoromban. Elviszem Kagomét, de még visszajövök.,,

Egy robbanást hallottak.

• Mi volt ez?- kapta fel a fejét Kagome és megfordult a robbanás irányába.
• A barlang felől jött- mondta riadtan Sango.
• Ami azt jelenti, hogy Naraku és Arami elpusztult?- kérdezte csendben Shippou
• Nem az nem lehet. Apa nem hallhatott meg- rogyott térdre Kagome és elkezdett sírni
• Nyugodj meg Kagome nincs semmi baj- ment oda és nyugtatgatta Sango.
• De ez nem lehetet igaz-, mondta Inuyasha. Mindenki arra nézett amerre ő.
• Apa, de hogyan élhette túl már megint?
• Egy barát segítségével, aki már ezredjére ment meg az életemet…
• De te is az enyémet legalább annyiszor.- jelent meg valaki mögötte. Az arcát csak most lehetett csak látni.
• Még egy szellemmel több, mintha nem lenne most is elég. Jegyezte meg Shippou.
• Na de Shippou, hogy mondhatsz ilyet? Ez a szellem mentette meg apa életét. Megkérdezhetem, hogy kicsoda ön. – kezdett faggatózni Kagome
• A nevem…
• Inutaisho- fejezte be, a mondatott Inuyasha.
• De akkor ő a te apád? – kérdezte meghökkenve a szerzetes.
• Igen. –odament és jól átölelte az édesapját. Hiányoztál apa. És egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
• Most csak képzelődök vagy Inuyasha tényleg sír?
• Nem, nem képzelődsz. Tényleg sír. Szólt Arami.
• Na jó nekem elegem van. Most már tényleg nem értek semmit.
• Nem is kell Shippou. –mondta a szerzetes.

To be continue( Folytatása következik)