A másik világban Sango, Miroku és a gyerekeik (még 4 született nekik) éppen a kút mellett pihentek.

• Apu! Anyu! – kiabált az egyik kislányuk. - Lilán fénylik a kút!

Sango és Miroku egyszerre felkapta a fejét, ekkor Maya kimászott a kútból.

• Kagome! – kiáltott Sango.
• Inuyasha! – ordított Miroku.
• Öhm… – pillantott fel a lány.
• Bocsánat, de annyira hasonlítasz két ismerősünkre. – mondta Sango. – Hogy tudtál átjönni?
• Ezzel. – felelte Maya és megmutatta a gyöngyöt. – Most én szeretnék kérdezni. A nevem Maya és a szüleimet keresem. A nevüket nem tudom, csak azt, hogy az apám egy youkai volt, az anyám pedig egy hatalmas miko papnő. Az anyám birtokában volt a Négy Lélek Szent Ékköve, ami a nyakamban lóg. És az apámnak volt egy kardja. Valami Tats…Tutsa…
• A Tessaiga! – kiáltott fel Miroku. – Ezek szerint te Kagome és Inuyasha lánya lehetsz! Hány éves is vagy?
• Ma van a 15. születésnapom. – felelte Maya.
• Mindjárt kiderül, igazat mondasz-e. – állt fel Sango. – Hozom a kardot.
• Milyen kardot? – kérdezte Maya.
• Csak Inuyasha lánya képes megérinteni és uralni a Szent Kardot. – világosította fel Miroku.
• És a szüleim hol vannak? – kérdezte Maya.

Miroku egy percre elkomorodott, majd Sango után kiáltott.

• Sango! Elviszem Mayát a Szent Fához! – kiáltott utána.
• De csak kíméletesen! – kiáltott vissza Sango szomorúan.
• Hogy hogy kíméletesen? – kérdezte Maya.
• Mindjárt meglátod. – felelt Miroku.

Lassan elértek a Szent Fához. És ki volt ott, Inuyasha sírja előtt térdelve? Nem más, mint Kikyo. Amikor meghallotta, hogy valaki közeledik, gyorsan hátrafordult. Miroku védelmezően Maya elé állt. Kikyo szemügyre vette lányt. “Ez a lány nagyon hasonlít Inuyashára, vajon ki lehet?” Kikyo nem tudta, hogy Inuyashának és Kagomének lánya született, csak annyit, hogy összeházasodtak, mivel Naraku kitörölte az emlékezetét, ami a szellem legyőzése után sem tért vissza.

• Ki ez a lány, szerzetes? – kérdezte a papnő.
• Mindjárt kiderül! – hallatszott Sango hangja, aki feléjük futott kezében a Tessaigával. – Maya, most kiderül ki is vagy. Fogd meg a kardot!

Maya, bár vonakodva, de elvette a kardot, és kihúzta a hüvelyéből. A Tessaiga azonnal átváltozott. Úgy ragyogott a kezében, akárcsak egykor Inuyasháéban. Miroku és Sango arca felragyogott. Kikyo döbbenten nézte a lányt.

• Mégis ki ez? – kérdezte.
• Most már biztos, hogy… – kezdte Miroku.
• Hogy ő Inuyasha és Kagome lánya! – fejezte be Sango boldogan és magához ölelte a lányt. – Ő A Legendák Gyermeke!
• Gyerekük született? – kérdezte Kikyo.
• Igen született, egy lányuk, de amikor megtámadtak minket a szellemek, Inuyasha elvitte őt messzire. – világosította fel Miroku.

Ekkor egy női hang szólalt meg.

• Maya, te vagy az, kislányom?
• Ka-Ka-Kagome? – dadogott Sango.

Ekkor két alak kelt ki a sírokból. Az egyik Kagome a másik Inuyasha. Az egész csapat döbbenten állt. Végül Maya törte meg a csendet.

• Anya? Apa? – kérdezte Maya, szemében könnyekkel. – Miért hagytatok itt?

Ekkor Maya zokogásban tört ki. Kagome magához ölelte, Inuyasha pedig kettőjüket. Mindhárman sírtak. Sőt, Miroku és Sango is, de Kikyo szemében is könnyek gyűltek. Talán annyira ő sem érzéketlen.

• Esküszöm, hogy megkeresem azt a szellemet, aki ezt tette, és bosszút állok! – kiáltott Maya.
• Jaj, kislányom. – sóhajtott Kagome. – Bárcsak láthattuk volna, hogy érsz nővé. Szerettelek volna én felnevelni és hogy én halljam tőled azt a szót, hogy “Anyu”.
• De remélem, hogy jó családhoz kopogtam. – szólalt meg Inuyasha.
• Igen, rengeteg szeretetet kaptam tőlük, de úgy éreztem meg kell találnom titeket. De azt nem gondoltam volna, hogy így. – szipogott Maya.
• Hidd el kislányom, mi mindig veled leszünk. Itt. – mutatott Kagome Maya szívére. A szívedben örökké élni fogunk.
• Lányom, bár nem tudsz róla, de lesz segítséged a bosszúdban. Mikor még csecsemő voltál, eljegyeztek egy hatalmas szellem fiával. Sango és Miroku tudja hol lakik. Ő végig segíteni fog neked. – mondta Inuyasha. - És van még valami. Sesshoumaru is a segítségedre lesz, ugyanis ő a keresztapád. Kibékültem vele, úgyhogy őt is keresd meg. Rinnel él. Nagyon fog örülni neked, majd meglátod. De nekünk most már mennünk kell. A lelkünk addig nem reinkarnálódhat, amíg bosszút nem állsz. Szeretünk, Maya.

Ezzel Inuyasha és Kagome megfogta egymás kezét, és eltűntek. Maya letörölte az utolsó könnycseppeket. Eközben Kikyo elment. Senki nem vette észre. Miroku, Sango és Maya elmentek a faluba. Miroku legidősebb fiának nagyon tetszett Maya, és állandóan nyúlkálni akart, de amikor meglátta anyja pillantását felhagyott ezzel. Maya kért íjat és nyilakat, az oldalára kötötte a Tessaigát és Miroku vezetésével elindult a jegyese otthona felé. Igazságtalannak tartotta, hogy a beleszólása nélkül elígérték valakinek. Na de hát Inuyashának és Kagomének biztos komoly oka volt e döntésre.