Majd megcsókolta Inuyashát és kiúszott a partra. Inuyasha először nem tudta, hogy ébren van vagy álmodik. Aztán rájött, hogy ez a valóság. Gyorsan Kagome után eredt. Egy tisztáson találta meg Kouga, a farkasdémon társaságában. Elbújt egy fa mögé és hallgatózott. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy oda ne rohanjon, és el ne lássa Kouga baját, amiért Kagome közelébe mert menni.

• Biztos nem akarod elmondani, hogy miért sírsz? – kérdezte lágyan Kouga.
• Nem, mert akkor összetörném a szíved. – zokogott Kagome.
• Csak mondd el, én kibírom. – ígérte Kouga.
• Hát jó. – szipogott Kagome. – Az az igazság, hogy szerelmes vagyok valakibe, de ő még mindig szerelmes az előző barátnőjébe, aki már meghalt azóta, de egy boszorkány feltámasztotta.
• Úgyérted Inuyasába???!!! – kiáltott fel Kouga.
• Igen. – válaszolta Kagome fülig elpirulva.

Inuyasha, aki mindent hallott elképedt.

• De Kagome! – kiabált Kouga. –Csak te nem vetted észre?
• Mit? – csuklott el a hangja Kagomének.
• Inuyasha fülig szerelmes beléd már hónapok óta!!! – világosította fel Kouga.
• Mi?! - kapta fel a fejét Kagome. – Honnan veszed?
• Ahogyan rád néz. – mondta Kouga. – És azt a féltékenységet is látni lehet a szemében, amikor veled vagyok és az asszonyomnak nevezlek.
• És Kikyo… - bizonytalanodott el Kagome. – A múltkor is csókolóztak, csak rajtakaptam őket.
• Csinálj amit akarsz! – kiáltott fel Kouga féltékenyen. – De egyszer úgyis te leszel az asszonyom, mert meghódítlak, még ha Inuyashát is szereted. Csak azért mondtam el, hogy tisztába legyél a valósággal.

Ezzel elrohant.

• Kouga várj…! – kiabált utána Kagome, de Kouga már el is tűnt az erdőben.

Ebben a pillanatban előjött Inuyasha a fa mögül.

• Inuyasha?! Te mit keresel itt?! – kiáltott fel Kagome.
• Mindent hallottam. – felelt Inuyasha és leült a lány mellé.
• Mi mindent? – pirult el Kagome.
• Hát ezt. – felelte a hanyou és megcsókolta Kagomét.

Kagome először nagyon meglepődött. “Tehát Kougának igaza volt.” gondolta magában és egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Inuyasha észrevette.

• Miért sírsz? – kérdezte gyengéden.
• Mert boldog vagyok. – tört ki Kagoméből ismét a sírás. Csak most az örömtől sírt.
• Gyere ide. – mondta Inuyasha és teljes erejéből magához ölelte.
• És mi lesz Kikyoval? – bontakozott ki Kagome Inuyasha karjaiból.
• Megpróbálok szakítani vele. Remélem, megérti, hogy én már veled szeretnék lenni. – simította végig a fiú Kagome arcát.

A lány megcsókolta kedvesét, majd visszaindultak. Útközben Inuyasha egy helyen megállt.

• Kagome, kérhetnék tőled valamit? – kérdezte a lánytól.
• Persze. – felelte a lány mosolyogva.
• Ne nagyon híreszteljük a viszonyunkat. – fogta meg Inuyasha Kagome kezét. – Én igazából szétkürtölném a világnak, hogy nekem van a legszebb barátnőm a földkerekségen, de félek, hogy a többi démon ezt kihasználja, és téged támadnak meg, azért, hogy engem elkapjanak. Nem akarom, hogy bajod essék. Ugye megértesz engem?

Inuyasha szemében félelem és aggódás tükröződött. Kagome még soha nem látta ilyennek.

• Hát persze. – felelt végül. – Akkor tartsuk titokba. De Sangoék előtt is?
• Dehogyis, hisz ők a legjobb barátaink. – mosolygott Inuyasha és kézenfogta Kagomét. – Gyere, menjünk.

Ezzel elindultak. Sango és Miroku gratuláltak nekik. Felöltöztek, de aznap már nem mentek tovább. Letáboroztak a tó mellett. Inuyasha és Kagome egymás karjaiban aludtak el. Miroku felsóhajtott.

• Jaj, Sango. Mikor érem azt meg, hogy te is így hozzámbújj?
• Majd esetleg akkor, ha nem fogdosol, és befejezed a szoknyavadászatot. – felelte Sango hűvösen.
• Akkor itt megesküszök, ezen a szent helyen, hogy meg fogok változni. – emelte fel a kezét Miroku.