Hamarosan már kéz a kézben sétáltak hazafelé. A többiek csodálkoztak is, hogy ilyen hamar sikerült megoldani a kapcsolatukat. De látták, hogy pozitív irányba hajlott a románc.

• Akkor hozzá is láthattok a gyermekhez, nem? – kérdezte Miroku vigyorogva.

Sango jól oldalba lökte. Inuyasha és Kagome egy kicsit elpirult, de azért nevettek. Hirtelen zörgésre lettek figyelmesek. Ebben a pillanatban Kouga ugrott elő a falkájával.

• Kagome! Szerelmem! – fordult Kagoméhez és egy hirtelen mozdulattal átölelte. – Hallottam, hogy te leszel a legendás gyermeknek az anyja. De csak ennyit tudok. Az apja nem tudod ki lesz? – kérdezte pimaszul.
• De, tudom. – felelt Kagome.
• És ki? – kérdezte tovább Kouga.
• Hát, nem akarok neked fájdalmat okozni, úgyhogy nem mondom el. – sütötte le a szemét Kagome.
• Értem. Szóval nem én. – szomorodott el Kouga. – És ez biztos?
• Szerintem igen. – mondta Kagome.
• De mégis ki az? – Kouga csak nem tágított.
• Hát én! – szólt közbe Inuyasha. – És azonnal vedd le a kezed Kagoméről!
• Miiiiiiii?! Hogy ez a kutyafülű korcs?! – Kouga teljesen kikelt magából.
• Inuyasha! Ne dicsekedj! – szólt rá Kagome. – Kouga, kérlek, ne haragudj.
• De miért pont ő?! – kiabált Kouga még mindig féltékenyen.
• Mert a legenda szerintem róla beszél. – szólt közbe Kaede anyó. – Hallgasd csak: “Akárcsak elődje ő is ugyanabba lesz szerelmes, Egy hanyou-ba kinek természete heves…” Szerinted kire illik?

Kouga nem tudott, már semmit mondani, ezért szomorúan elfutott.

• Kouga! Várj! – kiáltott Kagome és utána akart menni.
• Kagome, ne menj utána! – ragadta meg a kezét Inuyasha. – Ne feledd, hogy most minden szellem rád pályázik.
• Igazad van. – mondta Kagome és odabújt Inuyashához. – De nem akartam megbántani.
• Majd megbékél. Inkább induljunk, mert még sok Ékkődarab várja, hogy megkeressük. – mondta Inuyasha. – Mehetünk?
• Persze! – válaszolta mindenki egyszerre.
• Nagyon vigyázzatok! – kiáltott utánuk Kaede anyó. – De főleg Kagomére!
• Rendben! – kiáltott vissza Inuyasha. – Amíg én élek nem esik bántódása.