• Inuyasha, ne feledd, hogy Kikyo igazából már halott. A teste földből és a hamvaiból van. – mondta Kaede anyó. – Mond semmit nem érzel Kagome iránt? Mert a legenda szerint, a gyermek a közeljövőben fog világra jönni.
• Háááát… Nem tudom. – felelt Inuyasha. De hát még nem is voltunk együtt. Hogy lehetne így gyerekünk? Lehet nem is Kagoméra vonatkozik a jóslat.
• Próbálj meg egy kis időt vele tölteni. – javasolta Kaede anyó. – Tisztázzátok, hogy mi van köztetek.

Ebben a pillanatban Kagome sikolya szakította félbe a beszélgetést. Inuyasha gondolkodás nélkül kirohant. Ahogy kinyitotta az ajtót Kagome nekifutott. Szóval Inuyasha elesett, Kagome meg rá. Nagy nehezen feltápászkodtak, de ebben a pillanatban megjelent egy hatalmas pókszellem. Inuyasha egyedül is elboldogult vele. A pók már darabokba hevert, Kagome pedig kiszedte az Ékkőszilánkot. Csak egy volt benn, ezért volt könnyű legyőzni. Inuyasha kézen fogta Kagomét.

• Gyere velem. – mondta.

Egy vízesés partjához értek. Inuyasha egy időre eltűnt, majd egy hatalmas köteg száraz faággal tért vissza. Pár perc múlva már lobogott is a tűz.

• Elmondanád végre, hogy miért jöttünk ide? – kérdezte Kagome halkan.
• Azért vagyunk itt, hogy egy kicsit kettesben legyünk. – mondta Inuyasha. – Most tisztázhatjuk mit is érzünk egymás iránt.
• Értem. – felelt a lány. – Akkor miért nem tisztázzuk?
• Ez nem ilyen egyszerű. – felelt Inuyasha. – A mi kapcsolatunk egy nagyon bonyolult dolog.
• Hogy érted, hogy “kapcsolatunk”? – felelt Kagome szomorúan. – Tudtommal köztünk semmi sincs.

Ezzel elment a tó partjához. Leült és csak nézte a víztükröt. Egy fuvallat se volt. A víz teljesen simán csillogott, a hold is tisztán tükröződött benn. Kagome mögött felbukkant Inuyasha.

• Inkább gyere vissza a tűzhöz. – mondta csendesen. – Még a végén megfázol.
• Nem érdekel! Hagyj békén! – fordult el Kagome.
• Akkor én is itt maradok. – mondta Inuyasha és leült a lány mellé.

Levette a felsőjét és ráterítette Kagoméra.

• Így meg te fogsz megfázni. – mondta Kagome.
• Nem baj. – felelt Inuyasha.
• Akkor inkább menjünk vissza a tűzhöz. – sóhajtott Kagome.

Inuyasha szó nélkül követte. Egy percre sem tudta levenni róla a szemét. Amikor visszaértek Kagome levette magáról Inuyasha felsőjét és vissza akarta adni. De a hanyou nem engedte.

• Maradjon csak rajtad. – felelte.
• De, te nem fázol? – aggódott Kagome.
• Nem. – felelte Inuyasha, de a vak is láthatta rajta, hogy hazudik.
• Azonnal vedd fel! – szólt rá Kagome.
• Rendben. – sóhajtott Inuyasha. – Addig úgysem hagysz békén. De nem akarom, hogy megfázz. Gyere, bújj ide.

Kagome meg sem tudott szólalni, de azért odabújt Inuyashához, aki közben átfonta a lányt a karjaival. Kagome a fejét odahajtotta Inuyasha mellkasához. Hallotta a fiú szívdobogását, érezte a lélegzetvételét. Így, egymáshoz bújva aludtak el. Reggel Inuyasha ébredt először. Kagome még aludt. Nem volt szíve felkelteni, ezért ő is visszahajtotta a fejét. Hamarosan Kagome is felébredt.

• Jó reggelt. – mondta Inuyashának.
• Az nem kifejezés. – válaszolta a hanyou mosolyogva.
• Mit szólnál egy reggeli fürdéshez? – kérdezte Kagome.
• Jó, de nem hideg a víz? – kérdezte Inuyasha.
• Nem tudom, de én biztos megfürdök. – válaszolta Kagome, majd felállt és elindult a vízhez.

Tudta, hogy Inuyasha úgyis utána jön. Így is történt. Kis idő múlva, már mindketten a vízben lubickoltak. Egyszer csak Inuyasha hirtelen magához húzta Kagomét és megcsókolta. Kagome nagyon meglepődött, de a csók, viszonzásra talált. Mindketten tudták már, hogy mit éreznek egymás iránt. Mikor ajkuk elvált Kagome megszólalt.

• És Kikyo? – kérdezte szomorúan.
• Ő már csak egy emlék. – felelt Inuyasha. – Egy elmúlt szerelem, amire még mindig boldogan emlékszek vissza, de akkor is vége. Kikyo meghalt és ezen nem tudok változtatni. Hiába élesztették fel. Az nem az a Kikyo akit én szerettem. Számomra már csak egy lány létezik. Te.
• Inuyasha… - mondta Kagome halkan és megcsókolta a fiút.