• Milyen rendes fiú vagy. – mosolygott Kagome anyukája. – Így kell viselkedni a szülőkkel szemben. Na mi is az igazság?
• Hát az, hogy… Kisbabám lesz… Inuyashától.
• Mi?! – kiáltott Kagome anyja. Inuyashának meg kellett fogni, hogy ne ájuljon el. - Mióta tudod?
• Ma délelőtt tudtam meg. – válaszolta Kagome.
• Ki mondta? – kérdezett Kagome anyja tovább.
• Kaede anyó. Egy bölcs öregasszony Inuyasha falujából. – mondta Kagome.
• Akkor még nem 100%. – pattant fel Kagome anyja. – Gyerünk a nőgyógyászhoz.

Az orvosnál:

• Mikor lesznek kész az eredmények? – türelmetlenkedett Kagome

anyukája.

• Minek kell megcsináltatni ezt a tesztet? – kérdezte Inuyasha suttogva Kagome-tól. – Hiszen biztos vagy benne, hogy terhes vagy.
• Igen de anya nem hiszi el. – válaszolta Kagome . Egyébként azért vagyok benne biztos mert másképp hogy lőttem volna tüzet a kezemből és hogy keletkezik körülöttem olyan védőbúra?

A beszélgetést az orvos szakította félbe. Mind a hárman felálltak.

• Nos? - kérdezte Kagome anyukája.

Az orvos Kagome-hoz fordult.

• Gratulálok Higurashi kisasszony. – és átnyújtotta a leleteket. – Ön valóban gyermeket vár.

Kagome anyukája pedig nem tehetett mást mint elfogadta, hogy nagymama lesz mert Inuyasha és Kagome abortuszról hallani sem akart.

Kagome amióta elkezdett növekedni a hasa nem járt suliba.

• Eddig minden simán ment – sóhajtotta Kagome. A kicsi hamarosan megszületik. Már csak meg kell tanítani arra, hogy hogyan védje meg magát.
• Pontosan. – mosolygott Inuyasha. És hamarosan igazi család leszünk. Mi a baj?
• Elfolyt a magzatvíz! – rémült meg Kagome. Azonnal vigyél kórházba!

Inuyasha felkapta Kagome-t a karjaiba és szaladt lefelé a lépcsőn.

• Mi baj? – kérdezte Kagome anyukája.
• Elfojt a magzatvíz és rettenetesen fáj! – kiabálta Kagome.
• Gyorsan hívjunk mentőt! – és Kagome anyukája már nyúlt is a telefon után.
• Nem kell! – kiáltotta Inuyasha. – Én gyorsabban odaérek vele. – És már el is tűnt a házak tetején.

A kórház előtt leugrott. Mindenki furcsán nézett rá de nem érdekelte csak Kagome minél előbb bent legyen. Amikor már Kagome a szülőszobába volt Inuyasha kint várakozott. Végre meghallotta a babasírást és már tolták ki Kagome-t. Nem volt eszméleténél mert annyira kimerült. Közben Kagome családja is megérkezett. Később bevitték Kagome-hoz a kisfiát (Inuyasha csodálkozott is, hogy az orvosok nem rémültek halálra hisz a gyerek végül is szellem)és akkor Inuyasha is bemehetett. Mindketten majdnem rosszul lettek. A gyerek nem is hasonlított Inuyashára inkább Houjo-ra Kagome régi udvarlójára. Inuyashának eszébe jutottak bátyja szavai. Nagyon elkeseredett és elrohant. Kagome próbált utána menni de még nagyon gyenge volt. Eltolta magától a kicsit.

• Ez nem az én fiam! – kiabálta. – Valaki kicserélte!

Végül hazavitte de rá sem nézett. Közben előkerült Inuyasha.

• Végre előkerültél! – sóhajtott fel Kagome nagyapja. – Kérlek beszélj Kagome-val! Naphosszat csak a szobájában zokog, nem eszik, abszolút nem törődik a fiával és folyton csak azt hajtogatja, hogy ez nem az ő fia. És szegény gyerek ágya is az én szobámba van. Félünk hogy valami szörnyűséget művelne vele.

Inuyasha átpillantott Kagome nagyapjának válla fölött. A kiságyban ott gügyögött a kicsi. Inuyasha odament és felemelte. A gyerek egyáltalán nem hasonlított rá. De azért felvitte magával és belépett Kagome szobájába. A lány szörnyen nézett ki. Vörös, karikás és kisírt volt a szeme, csontig le volt fogyva. Amint meglátta Inuyashát felragyogott az arca, de a gyerekre nézve ismét elkomorodott. Inuyasha a kicsivel együtt leült mellé.

• Kagome – szólt hozzá. – Csak egy percre vedd a karodba. A kedvemért.