Kagome felállt és a kezéből egy hatalmas tűzgömböt lőtt ki. Sesshoumarut telibe találta.

• Ezt a sértegetés miatt kaptad! – kiabálta Kagome. – És ha nem húzod el innen a csíkot akkor még kaphatsz!

Inuyasha előhúzta a Tetsuaiga-t és lecsapott bátyjára aki ezután jobbnak látta elmenni innen.

- Ezt még megkeserülöd! – ordította Sesshoumaru. – Te is és a barátaid is!

• Csak próbálj visszajönni! – kiabálta Kagome.
• Ezt a fiam csinálta? – kérdezte Inuyasha.
• Igen. – mosolygott Kagome. – És egyben biztos lehetsz. Ő a te fiad. Majd meglátod amikor megszületik.
• Nem kell bizonygatnod. – válaszolta Inuyasha. – Te képtelen lennél megcsalni engem. (Csók)

Eközben Sesshoumaru Narakuhoz és Kikyou-hoz igyekezett, hogy figyelmeztesse őket.

• Titeket kereslek. – mondta amikor meglátta őket egy tisztáson. – Most voltam Inuyashánál.
• És? – kérdezte Naraku. – Mi van akkor?
• Csak az, hogy az a halandó… hogy is hívják… Kagome gyereket vár az öcsémtől.
• Mi?! – kapta fel a fejét Kikyou. – Ez hogy lehet?
• És nem is akármilyen gyerek. – folytatta Sesshoumaru. – A legendás gyermek akiről a már régóta beszélnek. Aki magába hordja a szellemek és az emberek összes erejét és amíg az anyja hasában van addig ő használja a képességeit.
• Ennek a gyereknek nem szabad megszületni! – kiáltotta Naraku. – Mert akkor végünk! Hacsak…
• Hacsak? – kérdezte Kikyou és Sesshoumaru egyszerre.
• Hacsak el nem raboljuk az anyját mielőtt megszülné. – dörzsölte a kezét Naraku. – A gyereket megtartjuk és magunk mellé állítjuk a lányt pedig megöljük. Így duplán is fájdalmat okozhatunk Inuyashának.

Amikor Inuyasha megtámadta Sesshoumaru-t valahogy átrepült rá Myouga aki halotta ezt a beszélgetést és azonnal ment Inuyasháékhoz. Szerencsére nem vették észre így gond nélkül odaért.

• Mi?! – üvöltött Inuyasha amikor Myouga elmesélte amit hallott. – Azt hittem Sesshoumaru ennél már nem süllyedhet mélyebbre.
• Nyugodj meg Inuyasha. – próbálta csitítani Kagome, de az ő hangja is remegett.

Inuyasha magához ölelte és megcsókolta Kagome-t.

• Hogy nyugodjak meg amikor a szerelmem és a gyermekem élete forog kockán. – mondta remegő hangon. – Most mit csináljunk?
• Szerintem – vágott közbe Sango – az lenne a lejobb ha Kagome visszamenne a saját világába és Inuyasha vele tartana, hogy vigyázzon rá. A kutat pedig valahogy eltűntetnénk. Csak egy időre.
• Szerintem jó ötlet. – helyeselt Miroku.
• Egy próbát megér. – mondta Kagome is. – Legalább amíg megszületik és megtanulja megvédeni magát.
• Rendben. – egyezett bele Inuyasha. – Ott nagyobb biztonságba vagy és tudok figyelni rád.
• Akkor menjünk minél előbb. – mondta Sango.

• Sziasztok és vigyázzatok magatokra. – búcsúzkodott Sango.
• Oké, ti is! Sziasztok! – kiabált vissza Kagome.
• Hát megint kettesbe maradtunk… - kezdte Miroku.
• Ne folytasd, Miroku. – állította le Sango.

Sango és Miroku Kaede anyó segítségével láthatatlanná tevő varázslatot mondott a kútra és azt se ember se szellem meg nem találja.

• Hát megint itt vagyunk. – sóhajtott Kagome. – Szia anya!
• Szia kicsim! – üdvözölte Kagome-t az anyukája. – Olyan régen nem voltál itthon. Pontosan 1 hónapja. Hát ez a fiú kicsoda?
• Ő itt Inuyasha. – mutatta be Kagome. – A barátom és a…

Kagome hirtelen a szája elé kapta a kezét.

• És a? – tette csípőre a kezét az anya. – Van amiről nem tudok?
• Nincs – mondta Kagome zavartan és meghúzogatta Inuyasha ruhájának az ujját, hogy mentse ki.