Szikrázó napsütés volt, és a kis csapat egy csillógó vizű tó partján pihent. A Shikon no Tama már majdnem egyben volt. Mindenki sejtette, hogy hamarosan szembekerülnek Narakuval. Inuyasha gyakorolta a csapásokat a Tetsusaiga-val, Kagome és Sango kémlelte a gyönyörű víztükröt, Miroku pedig Shippou-t próbálta a harci fogásokra tanítani. Ekkor felcsillogott Kagome szeme:

• Van egy ötletem! Mindannyian tudjuk, hogy hamarosan szemebekerülünk Narakuval. Mi lenne ha addig is egy-két napra felmennénk az én világomba?

Mindenki meghökkenve nézett Kagoméra. Mirokunak egy ötlet futott át az agyán és rákacsintott Sangora.

• Sajnos én nem mehetek. – mondta. – Megígértem egy fogadósnak, hogy megáldom a fogadóját.

Sango megértette a jelet és ő is kitalált valamit.

• Én pedig úgy terveztem, hogy Kirarával eddzek.- mondta. - Ráadásul Shippou is velem akar jönni. De Inuyasha biztos ráér.
• Inuyasha, neked is dolgod van? – kérdezte egy kicsit szomorú hangon Kagome.
• Hát én nem is tudom. – felelte Inuyasha.
• Ugyan Inuyasha. Tarts Kagome-val hisz valakinek rá is kell vigyázni. – biztatta Miroku.
• Na jó. Ti nyertetek. – adta be a derekát Inuyasha.
• Rendben. – ragyogott fel Kagome szeme. - Menjünk a kúthoz.

A csapat elkísérte őket a kúthoz, majd amikor eltűntek Miroku odafordult Sango-hoz.

• Remélem nem hiába maradtunk itt és Inuyasha és Kagome közt lesz valami. De addig is miénk az egész nap. Sango! Leszel a gyermekem anyja?
• Te disznó! (Boooom) Mindig csak erre tudsz gondolni?
• Én csak megkérdeztem! – mondta Miroku a fején lévő púpot tapogatva.

• Megérkeztünk. Köszönöm Inuyasha, hogy eljöttél velem. - mondta Kagome.
• Á, semmiség. – felelt Inuyasha.
• Nagyapa, anya, Souta! – kiabált Kagome. - Merre vagytok?
• Itt vagyok. – hallatszott egy hang.
• Nagyapa, vendégünk lesz. Ő itt Inuyasha. – mutatta be Kagome.
• Nagyon örvendek. Ő egy szellem? – kérdezte nagyapa. – És hol fog egyáltalán aludni?
• Nem egészen szellem, csak félig, és a szobámba fog aludni.
• Hol?! – rémüldözött nagyapa.
• Nem hagyhatom felügyelet nélkül. – nyugtatta nagyapját Kagome. – Nem fogunk csinálni semmi rosszat.
• Anyád nem fog örülni neki, hogy egy fiúval alszol egy szobában. – csóválta a fejét nagyapa.
• Nem érdekel, akkor se hagyom Inuyashát felügyelet nélkül.

Ezzel Kagome megfogta Inuyasha kezét és felment vele a szobájába. Elővett egy matracot és pár perc múlva kényelmes kis ágyat varázsolt belőle. Inuyasha csak nézte, majd megszólalt:

• Én nem szeretném, hogy miattam veszekedj a családoddal.
• Nem veszekszem velük csak szeretném ha nem úgy kezelnének mint egy kislányt. – felelte Kagome. – Na kész is az ágy. Mi lenne ha beülnénk valahová egy üdítőre? De előbb át kellene öltöznöd. Így túl nagy feltűnést keltesz.
• De nekem jó ez a ruha. – háborodott fel Inuyasha.
• Lehet, hogy neked jó de az én világomba túl feltűnő. – válaszolta Kagome. –Souta!
• Igen?
• Szeretném ha felöltöztetnéd Inuyashát mert ez a ruha itt nem jó. – kérlelte Kagome.
• És ha megcsinálom mit kapok érte? – kérdezte Souta ravaszan.

Kagome-nak nem volt kedve veszekedni.

• Megígérem, hogy kapsz egy új videójátékot. – ajánlotta fel Kagome.
• Megeggyeztünk. – örvendezett Souta. – Na, gyere Inuyasha.

Fél óra múlva:

Jöhetsz Kagome kész van a barátod. – és Souta büszkén bemutatta Inuyashát.