Karácsonyi csillag

Jó pár év eltelt már, fehér hó hullott a tájra mindent végtelen csendjébe burkolva, a távolban egy apró kunyhó gyertyafényei pislákoltak. Egy magas fehérbe burkolózott alak lépkedett a kunyhó felé, ő is csendbe volt, csak a lépteti törték meg az ájtatos csendet. Szórakozottan a vállán lévő prémhez ért. Átfutott az agyán hogy a kunyhóban lévők mennyire fázhatnak. Gyorsabbra vette a lépteit, hogy előbb érjen a kunyhóhoz.

*

Kimért mozdulatokkal nyitotta ki az ajtót, hogy ne jöjjön be túl sok hideg. Szétnézett a szobába, egy pillanatnyi spét után a bent lévők is észrevették.

-         Sesshoumaru- sama! –ugrott a nyakába egy tizennyolc-tizenkilenc év körüli fiatal nő. – Úgy örülök, hogy megjöttél! Boldog karácsonyt! – ölelgette a szellem nyakát a lány.

-         Az mi? – húzta fel az egyik szemöldökét az ölelgetett, amúgy a teste egy izma se moccant, mintha elvágták volna.

-         Ugye nem vagyok nehéz? – kérdezte váratlanul a lány.

-         Nem, Rin, dehogy vagy…- kezdett volna bele a szellem. Majd szórakozottan átölelte a kicsit fiús derekat.

-         Nos a karácsony- engedte el a szellem nyakát és gesztikulálni kezdett, párszor épphogy nem verte ki a youkai szemét. – A karácsony az egy keresztény ünnep, Jézus az ő Budha féléségük születésnapját ünneplik, és néha az emberek ajándékoznak is egymásnak, meg ünnepi ételt főznek, és mivel soha nem mondtad meg mikor  van a születésnapod és más ünnepeket nem tartunk, gondoltam neked megtarthatnánk a karácsonyt! –fejezte be győzedelmes mosollyal a lány.

-         De nekem semmi szükségem ünnepre…- kezdte volna zavartan a szellem.

-         Csacsiság- torkolta le a lány mielőtt belemelegedhetett volna a szabadkozásba – már minden megvan- állt le a földre és fáradt mozdulattal öt ujjal hátratúrta a haját – megjegyzem Jaken bácsi nem sokat segített – soha nem értette ezt Sesshoumaru, Jaken sokkal fiatalabb nála, akkor őt miért nem kezeli az időseknek kijáró tisztelettel. Olyan két- három éve a lány fokozatosan sokkal közvetlenebb lett vele, már nem úgy bánt vele mint ahogy egy apával vagy egy báttyal szokás. – Csüccs le! – zökkentette ki a gondolataiból a lány. Majd leült a szellem mellé és három tálat vett elő, a bőréből finom vanília illat áradt, amit most elkezdett elnyomni az étel fűszeres zamata. A két szellemnek emberes adagokat szedett, majd az egyiket odavitte a sarokban duzzogó Jakennek, miután a másikat átnyújtotta a nagyúrnak, végül magának is szedett egy keveset.

*

Egy ideig mindenki szótlanul evett, Rin Sesshoumaru arcát fürkészte fekete szemeivel, a szellem mindenhova nézett csak éppen a lányra nem. Pár perc után kezdett a hallgatás terhessé válni.

-         Na? Hogy ízlik? – kapta el végre Rin a szellem tekintetét.

-         Jól főzöl, de ezt már elmondtam párszor – sóhajtott Sesshoumaru.

-         Nem is ezt kérdeztem… - érintette meg a szellem kezét. Jaken még mindig a sarokba duzzogott, nem volt hajlandó részt venni a társalgásban.

-         Igen, ízlik, bár ilyet még soha nem ettem. – fürkészte a lány arcát.

-         Azt el is hiszem, ez saját találmány, tejszínes hal! – mondta büszke hangon Rin.

-         Ízletes – mosolyodott el  nagy sokára a szellem.

*

            Jó félóra múlva már kinn ültek a puha havon és a csillagokat nézték:

-         Boldog karácsonyt Sesshoumaru-sama! – nyomott a szellem kezébe egy csomagot Rin.

-         Mi ez? – kérdezte gyanakvóan a szellem.

-         Bontsd ki és megtudod  - mosolygott szélesen a lány. Így is lett a csomagban egy puha bőrből varrt védőtok volt a Tokijin kemény tokjára.

-         Rin… ez…. Köszönöm – mondta végül egyszerűen a szellem és magához ölelte a lányt. Rin csillogó szemekkel nézett az arany szempárba, remélte, hogy a szellem végre észreveszi mit érez, hogy már nem a lánya akar lenni. Ekkor isteni sugallatra Sesshoumaru is lenézett, találkozott a tekintetük. Maguk se tudták hogyan, de a következő amire mindketten emlékeznek, az hogy szenvedélyesen csókolóznak.

-         Én… olyan régóta vártam ezt – pirult el a lány.

-         De hát…. Miért?

-         Nem tudnám megmondani, de szeretlek…- hirtelen csönd következett amit Rin tört meg – Nézd egy hullócsillag! Kívánj valamit Sesshoumaru-sama! – a szellem erre elmosolyodott.

-         Kívánok még sok ilyen karácsonyt – suttogta a lány puha nyakbőrébe.

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN MINDENKINEK AZ INUYASHADEMON!