Gy�ny�r� tavaszi nap volt, mikor h�seink egy erd� h�s liget�ben pihentek meg. A nap f�nyesen ragyogott az �gen, a b�r�nyfelh�k csak n�ha takart�k el.

Inuyasha szemeit pihentetve fek�dt egy pokr�con, amit Kagome hozott a saj�t vil�g�b�l. A l�ny �ppen a megl�v� �kk� darabokat sz�molgatta, de gondolatai teljesen m�shol j�rtak. T�n�d�tt, hogy vajon mi az oka azoknak a furcsa �rz�seknek, amiket Inuyasha k�zel�ben �rez.

Bambulva n�zegette a pihen� fi�t, �s gondolatai folyton a megold�st kerest�k.

-     Kagome – �rintette meg �vatosan Sango a l�ny v�ll�t.

-     Sango – rezzent meg Kagome, �s r�mosolygott a d�monvad�szra.

-     Min gondolkozol? Csak nem Inuyash�n?

-     De – felelt Kagome. Egyed�l Sango tudta, hogy milyen sz�lak f�zik a l�nyt Inuyash�hoz.

-     Szerintem ideje lenne elmondani neki, mit �rzel, Kagome! Nem csin�lhatod ezt tov�bb magaddal!

-     De �gy f�lek a visszautas�t�st�l! Mi�rt k�ne hinnem, hogy szeret, mikor ott van neki Kikyo? – felelt elkeseredetten Kagome, �s pr�b�lta elnyomni a k�nnyeit.

-     Kikyo-val 50 �ve volt igazi kapcsolata! Biztos vagy benne, hogy �t szereti?

-     �s te biztos vagy benne, hogy engem szeret?

-     Azt csak akkor tudhatod meg, ha te elmondod neki, mit �rzel – tette Sango Kagome v�ll�ra a kez�t.

Kagome nem tudta, mit tegyen. Inuyasha m�r �ket n�zte, �s nem �rtette, mi t�rt�nik.

-     Valami baj van? – k�rdezte sz�tt�rt karokkal.

-     Nincs semmi. Semmi – felelt gyorsan Kagome, �s fel�llt, majd elindult befel� az erd�be.

Sango szemreh�ny�an n�zett Inuyash�ra.

-     Mi�rt nem m�sz ut�na?

-     �n? – h�kkent meg a fi�. – Mi�rt k�ne ut�na mennem?

-     Ne j�tszd az agyad… � itt egy �ldozat, Inuyasha! �…

Itt el�llt Sango szava. Nem akart Kagome helyett bevallani mindent, �gy igyekezett kital�lni valamit.

-     �… nagyon… egyed�l van – ny�gte ki, �s Mirokura n�zett. A szerzetes vigyorogva b�multa az esem�nyeket.

-     Val�ban? Biztos meg tudja oldani a probl�m�it – felelt Inuyasha.

-     H�t j�. De tudd meg, �gy semmi nem lesz olyan, ahogyan te szeretn�d, Inuyasha – sz�lt Sango, �s h�tat ford�tott a fi�nak.

Kagome tan�cstalanul barangolt az erd�ben, �s folyton azon t�n�d�tt, amin Sango-val besz�lgettek.

„Kikyo-val 50 �ve volt igazi kapcsolata! Biztos vagy benne, hogy �t szereti?”

Nem volt biztos benne. Csak abban, hogy az egy�tt t�lt�tt id�k alatt nagyon megszerette Inuyash�t, �s nagyon f�jt volna lemondania r�la.

Hirtelen zajt hallott. Megfordult, �s megl�tta az egyik fa �g�n �lni Inuyash�t.

-     Mit keresel itt? – k�rdezte Kagome meglepetten, �s a szokny�ja cs�csk�t gy�r�gette.

-     Sango mondta, hogy j�jjek ut�nad. Egyed�l vagy, �ll�t�lag – felelt g�nyol�dva Inuyasha, �s maga sem tudta, mi�rt besz�l �gy a l�nnyal.

-     Nem vagyok egyed�l – makacskodott Kagome. – Csak…

„Szerintem ideje lenne elmondani neki, mit �rzel, Kagome!” – jutottak esz�be Sango szavai.

-     Inuyasha, �n…

-     Jaj, Kagome, k�rlek, ny�gd m�r ki, mi a bajod! – ugrott le a f�r�l Inuyasha.

-     Ami�ta egy�tt keress�k a szil�nkokat, az�ta nem is tudom… nagyon… megszerettelek – ny�gte ki Kagome, �s v�rta Inuyasha reakci�j�t. De miel�tt a fi� megsz�lalhatott volna, Kagome folytatta. – Tudom, hogy neked ott van Kikyo, �s nem is akarok k�z�tek �llni… Ezt is csak az�rt mondtam el, mert nem akartam tov�bb szenvedni miatta…

Kagome szeret engem? – h�kkent meg a fi�, �s nem tudta, mit feleljen.

-     Sajn�lom, ha ezzel �sszezavartalak, de… sajn�lom – s�rta el mag�t Kagome, �s elszaladt Inuyasha el�l.

Sango, Inuyasha, �s Miroku cs�ndben �ltek a t�z k�r�l. �r�k teltek el az�ta, hogy Kagome elment, de m�g mindig nem t�rt vissza.

-     Nem k�ne megkeresned, Inuyasha? – t�rte meg a csendet Miroku.

-     Hagyni kell, hogy megem�ssze – felelt Inuyasha helyett Sango.

-     De mi van, ha baja esett? – folytatta Miroku.

-     Fogd m�r be, az isten�rt! �gy nem lehet gondolkozni – t�rt ki Inuyasha, de azt�n feln�zett a bar�tj�ra. – Sajn�lom Miroku… Csak kicsit… furcs�n �rzem magam.

-     Semmi baj – felelt a szerzetes mosolyogva, �s belet�rt a t�zbe egy bottal.

P�r percig �jra cs�nd volt, azt�n a h�tuk m�g�l l�ptek hallatszottak.

Inuyasha h�tra fordult, rem�nykedve, hogy Kagome t�rt vissza, de nem � volt az, hanem Kikyo.

-     Inuyasha! Besz�ln�nk kell.

A hanyou lassan fel�llt, �s bement a papn�vel az erd�be.

Kagome – miut�n alaposan kis�rta mag�t – �gy d�nt�tt, hogy elindul visszafel�. Lassan ment, mert tudta, hogy neh�z lesz �jra Inuyasha szem�be n�znie.

Eleinte nem figyelte merre megy, ez�rt meg�llt, hogy k�r�ln�zzen. Ahogy gondolkozott, hangokat hallott kelet fel�l, ez�rt elindult. Viszont egyb�l megtorpant, amikor megpillantotta Inuyash�t. Nagy leveg�t vett, �s m�r nyitotta volna a sz�j�t, mikor felt�nt, hogy a hanyou nincs egyed�l. Ott �llt el�tte Kikyo.

Kagome sz�ve ezer darabra t�rt, ak�rcsak a Szent �kk�.

Nemr�g vallottam szerelmet neki, � m�gis Kikyo-t v�lasztotta – gondolta Kagome, �s �jra eleredtek a k�nnyei.

Sejthettem volna – gondolkozott tov�bb, �s a t�borig meg sem �llt. Ott zokogva borult Sango nyak�ba.

-     Kagome, mi t�rt�nt? – h�kkent meg Sango, �s vigasztal�an simogatta a l�ny h�t�t.

-     L�ttam… �ket…

-     Kiket? – k�rdezte Miroku, �s � is oda�lt Sango mell�.

-     Inuyash�t… �s… Kikyo-t – h�pp�gte Kagome, �s tov�bb r�zta a zokog�s.

A fen�be – gondolta Sango, �s mag�hoz �lelte a l�nyt.

-     Nem lesz semmi baj, Kagome – suttogta a d�monvad�sz, �s keser�en n�zett Miroku-ra. A fi� is tan�cstalan volt. Mindh�rman azok voltak.

Inuyasha meg�rezte Kagome illat�t, mik�zben Kikyo-val besz�lgetett, de nem fordult meg. Gondolta, hogy a l�ny ism�t megs�rt�d�tt, de azt nem is sejtette, hogy mennyire.

-     Inuyasha, �n nem tudom, mi van veled. Eml�kszel, mikor meg�g�rted, hogy elveszel feles�g�l? Hogy milyen gy�ny�r� j�v� �llt volna el�tt�nk? Mi t�rt�nt veled?

-     Kikyo, �n azt hiszem, hogy…

M�g mag�nak is k�ptelen volt bevallani, de a sz�ve m�ly�n tudta, hogy m�r nem szereti Kikyo-t. Legal�bbis nem annyira, mint a reinkarn�ci�j�t, Kagome-t.

-     Mit hiszel, Inuyasha? Nem mondhatod, hogy nem szeretsz! Az nem lehet – r�m�lt meg Kikyo. Tudta, hogy k�ptelen lenne elvesz�teni Inuyash�t.

-     Nem mondan�m, hogy nem szeretlek. Csak… az�ta sok �v eltelt, Kikyo. Nem v�rhatod, hogy minden ugyanolyan legyen!

-     Az ingatta meg a bizalmadat ir�ntam, hogy odaszegeztelek ahhoz a f�hoz?

-     Jaj, dehogyis! �n m�g mindig b�zom benned, Kikyo, csak… m�r… nem szeretlek �gy, mint azel�tt.

-     Beleszerett�l Kagome-ba, igaz? – k�rdezte vill�ml� szemekkel a papn�, �s h�tr�lt egy l�p�st.

Inuyasha nem tudott mit v�laszolni. Legal�bbis nem akart v�laszolni.

-     �rtem – felelt keser�en Kikyo, de az agy�ban m�r a bossz� terv�t fontolgatta.

-     Sajn�lom – sz�lt Inuyasha, �s p�r m�sodperc m�lva m�r sehol nem volt.

Kagome �jjelre eg�szen megnyugodott. Egyed�l fek�dt egy pokr�con, amin eddig Inuyash�val osztoztak. Mivel a hanyou azonban nem ker�lt el� �jf�lre sem, h�seink �gy gondolt�k, hogy nem v�rj�k meg, �s lefekszenek.

Mindenki el is aludt, kiv�ve Kagome-t. A l�ny nyugtalanul forgol�dott, nem b�rt meg�lni az Inuyasha �ltal t�pl�lt �rz�seivel. A sz�ve azt s�gta, hogy ne hagyja annyiban, a teste azonban m�r feladta a k�zdelmet a fi��rt.

Inuyasha j�val �jf�l ut�n t�rt vissza a t�borba. �vatosan oda�lt az �ber Kagome mell�, aki hallotta minden mozdulat�t. �s �rezte is.

Ugyanis a fi� miut�n le�lt, gyeng�den arcon cs�kolta a l�nyt. Kagome test�ben minden izom �sszer�ndult, libab�r szaladt a karj�n �s az eg�sz test�n.

-     �, Kagome – suttogta maga el� Inuyasha, �s a holdat b�multa az �gen.

A l�ny sz�lalni sem b�rt, megdermedve fek�dt a pokr�con, ak�r egy darab fa. A fi�nak siker�lt t�k�letesen �sszezavarnia.