Harc a szerelemért
Kici 2007.09.22. 10:09
9. fejezet: Asami könnyei
(saját vers)
Sokszor volt úgy, hogy magányos voltam és az emlékek nem engedtek, de te ott voltál velem és ez a lényeg.
Asami érezte, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán. Gyorsan lehajtotta a fejét, hogy Inuyasha ne vegye észre. De hanyou meglátta nem szólt semmit, azt hitte a lány nem fog neki válaszolni, de tévedet.
- Zakura a nénikém, ahogy már hallottad. Apám volt a halandó anya a boszorka. Testvérek voltak anyám volt a fiatalabbik. – itt már nem tudta vissza tartani a könnyeit elkezdet sírni
- A húga volt még is megtámadta és meg ölte. Engem azért hagyott életbe, hogy, majd ha öregebb és erősebb leszek, akkor megöl. Csak azért, hogy gyakorolja valakin a hatalmát. Régen nem volt ilyen. – itt a hangja már enyhébb volt kezdet megnyugodni
Inuyasha mély sebeket szakított fel a lány lelkében.
- Kedves volt olyan volt, mint a mamám, de egyszer csak furán viselkedet. Egyre erősebb lett, de annál gonoszabb. Ő sem volt teljes szellem, de hanyou sem. Azért, mert volt egy kis emberi része, de nagyobb volt a boszorkány ereje. Teljes boszorkány akart lenni. Az is lett nem tudom, hogy de megcsinálta. Nem volt elég apám halála, de még ez is. Ő meg anya tanított meg a legtöbb varázslatra apa meg megtanított szeretni, hogy ne bújak el a világ elől ne vonuljak vissza egy meghódíthatatlan tüske várba. Nem akarok még egy olyan személyt elveszteni, aki fontos a számomra Zakura miatt.
Inuyasha is ezt mondta az után, hogy Kagome eltűnt, hogy nem akar még egy szerelmét elveszíteni Naraku miatt, de még is így lett majd nem elvesztette Kagomét.
- Ne sírj, kérlek! Nem tudom ilyenkor mit kéne tennem. – Inuyasha elkezdet hadonászni a kezével
Mintha ha ezzel akarná elüldözni Asami rossz kedvét. Ezen a kislány elkezdet röhögni.
- Kösz ezzel egy kicsit felvidítottál. – Asami letörölte az arcát
- Késő van, menj aludni! – Inuyasha összefonta a karját a mellkasa előtt
- Mi van, ha nem megyek?
- Akkor kapsz egyet a fejedre. – ez lehet, hogy Shipponál beválik, de Asaminál nem
- Előbb varázsollak békává, mint, hogy hozzám érsz.
Inuyasha emelte volna a karját, de Kagome megszólalt:
- Asami tényleg késő van, gyere aludni. – Kagome felemelte a kimonót jelezvén, hogy feküdjön mellé
A kis boszorka oda rohant és bebujt a tűzpatkány felső alá. Kagome átölelte és oda szólt Inuyashának.
- Jó éjt Inuyasha.
- Neked is. – morgott egy picit azért, mert ő akart oda feküdni.
Gyorsan eljött a reggel. A nap besütött a barlangba megvilágítva a 3 ott lévő személyt. Asami kibujt az ölelő karokból és megnézte Inuyashát, de nem találta a fél szelemet. Az álmos lány kiment a barlang szájához megnézni, hogy ott van-e. Igen Inuyasha ott ült és nézte, ahogy a nap első sugarai beragyogják a táját, ahogy a harmat cseppek is megcsillannak a füvön.
- Inuyasha – ásított egyet Asami
- Te már fent vagy? – nézett kérdően a hanyou
- Hát meg kellet szoknom Sesshoumaru nagyúrral mindig ilyen korán keltünk, de nem tudom miért.
- Értem, most nem kell ilyen korán kelned, menj, dőlj vissza. Addig én hozok ételt.
- Ne segítsek?
- Nem kell.
- Rendben, de vigyázz magadra.
Inuyasha befutott az erdőbe. Asami meg ellátta Kagomét és elaludt megint. Sajnálatos módon nem volt szép álma folyton Zakura arca lebeget, ellőtte. Amikor nevetve leszúrja az anyát. Félve össze kuporodott Kagome karjaiban tudta, hogy mellette biztonságban van. Soha nem akarja elhagyni a nővérét.
- Kagome – mondta az álmában Asami és elkezdet zokogni tiszta szívéből.
A lány megérezte, és szorosabbra vette az ölelést.
|