6. fejezet:  Törődés

Jól esett, hogy aggódtál, és hogy kezeddel simogattál.

-          Szerinted túl éli? – Inuyasha hangja teli volt kételyjel és fájdalommal

-          Nem tudom Inuyasha úrfi.

-          Mond meg az igazat! – rivallt rá a bolhára

-          Úrfi erős a méreg és mély a seb nem hiszem, de ha megéli a nap felkeltét, akkor biztos, hogy túl van a nehezén.

-          Ha megéli? – ismételte Inuyasha

Inuyasha sokáig csendben volt utána Miyogához fordult.

-          Többet ugye nem tehetsz érte?

-          Nem.

-          Köszönök mindent. Kettesben hagynál minket.

-          Igen. Viszlát úrfi.

Inuyasha el sem köszönt csak figyelte Kagomét. Inuyasha egyre jobban közelített az ajkához és megcsókolta, de ezt megbánta, mert Kagome a torkához nyomta a karmait.

-          Kösz, hogy megmentettél, de többet ne várj. – Kagome nehézkesen beszélt

Próbált erősnek tűni nem kimutatni, hogy a fáj a sérülése.

-          Értettem. Ha már fent vagy csak annyit szeretnék mondani, hogy boldog szülinapot.

Kagome leengedte a karját. Arc vonása egy kicsit megenyhült.

-          Keh… ki gondolta volna, hogy erre emlékszel.

-          Ezt én szoktam mondani. – Inuyasha látta rajta és érezte, hogy ettől a gesztustól jobb kedve lett

Inuyasha megérintette a lány homlokát. Még mindig lázas volt. A barlangban volt egy kisebb fajta tó. A fiú felállt és oda sétált. Kagome nem értett semmit csak annyit látott, hogy Inuyasha elő húz a kimonójából egy piros anyagot.  Bele mártotta a kristály tiszta vízbe.

Visszament a kedveséhez a fejére tette. A fiú keze egy ideig a homlokán pihent, de amikor el akarta venni a lány nem engedte ott marasztalta.

-          Nagyon jól esik. – Kagome elpirult, de nem a láztól

-          Ennek örülök.

-          Tudod régen törődőtek így velem.

Inuyasha nagyon sajnálta. Sejtette, hogy a lány min ment keresztül, hisz ő is félig szellem.

-          Amúgy, hogy került hozzád a kendőm?

-           Amikor visszamentem hozzátok egy vértócsában találtam meg. – Inuyashának erről eszébe jutott valami

Megfogta Kagome gyenge kezét, alig volt benne élet. Megnézte a tenyerét ott volt a vágás, amiről Sango mesélt.  Inuyasha a szájához emelte és gyengén megnyalta mintha ezzel akarná meggyógyítani. Kagome zavarodottan elkapta a kezét. Kagome még vörösebb lett.

-          Miért nem gyógyult be a heged?

-          Azért, mert ez akkor történt, amikor még ember voltam.  A többi emberi sérülésem sem tűnt el.

Egy kis hallgatás következet, de ezt Kagome sikeresen megtörte.

-          Ha már nálad van két dolgom is, én is kérhetek tőled egyet?

-          Honnan veszed, hogy kettő van nálam? – Inuyasha tudta a választ

-          Inuyasha kutya vagyok ne feled, érzem rajtad a szagom.

-          Mi szeretnél, tudod, nem tudok neked sok mindent adni.

Kagome becsukta a szemét, abban reménykedet, hogy a fiú rájön, mit szeretne tőle.

-          Ha a kardomat szeretnéd, azt nem adhatom oda.

Kagome mérgében felült, de nem kellet, volna, mert olyan fájdalom hullám érte, hogy Inuyasha kajaiba zuhant.

-          Te buta ez mire volt jó?

-          Azt hittem, hogy ismersz. – Kagome majd nem sírt nem a fájdalom miatt, ami a hasában volt

Nem attól a fájdalomtól, ami a szívében fészkelte be magát.

-          Soha nem kérném a Tessaigát, hisz az tart téged vissza, hogy szelem légy és tudom, hogy fontos a számodra.

Inuyasha érezte, hogy ezzel a mondatával megsértette a lányt. Óvatosan visszafektette.

-          Mi az, amit szeretnél?

Kagome rá mutatott arra, bizonyos tárgyra. Inuyasha rá nézett és halkan ezt felelte.

-          Az ima füzér.

A lány csak bólintott. Inuyasha közelebb hajolt, hogy le tudja szedni róla. Csak neki volt ereje hozzá igaz, hogy fél szelem lett, de attól függetlenül papnő maradt. Nem telt bele sok idő és máris Kagome nyakában volt a nyaklánc.

- Már nem kell többet attól tartanod, hogy kimondom, a fekszik szót.

Inuyasha fülei összerezzentek, amikor meghallották.

-          Ebben az egy évben azt kívántam bárcsak kimondanád. Legalább, hogy halljam a hangodat.

Kagome szóhoz sem jutott. Inuyasha hírtelen elkezdet morogni.

-          Mi az?

-          Jön valaki.

-          Várj, tudom, ki az nyugodj meg Asami az.

Kagoménak tényleg igaza volt a kis barátnője volt az. A kis boszorka nem tétovázott oda rohant a ’’ nővéréhez ”.

-          Jól vagy? – sírt a kislány

-          Igen jól vagyok nyugi.

-          Mondtam, hogy ne menj oda.

-          Tudom te, megmondtad. Hallgatnom kellet, volna rád.

-          Bocsánat, hogy félbe szakítalak titeket, de Asami varázsolsz nekem kötszert. – Inuyasha kedves volt most az egyszer

-          Persze semmi akadálya. – Asami összetette a két kezét és koncentrált

Mondta hozzá a varázsigét:

-          Túl világ erők istenek szava legyen itt a barlangba kötszer, de most azonnal.

Mivel még kis boszorkány volt nem tudott nagy igéket mondani csak így rímelve sikerült neki a varázslat.

-          Kösz megkérhetlek még valamire?

-          Mi lenne az? Meg teszek bármit, hogy segítsek.

-          Ismered a gyógynövényeket?

-          Igen.

-          Hoznál lázcsillapító növényt.

-           Máris.

Asami megfogta kirohant a barlangból. Inuyasha meg felültette óvatosan Kagomét.

-          Mit csinálsz? – Kagome még mindig zavarban volt

 Amikor Inuyasha levette a fölsőjét, akkor már úgy érezte, hogy Inuyasha éret egy pofonra.

 Meg is akarta ütni a fél szelem fiút, de ő megfogta gyengéden a kezét.

-          Nyugodj, meg csak ellátom a sebed. Az előbb is ezt tettem. Nem volt más választásom és nincs hátsó szándékom.  Ismersz, nem vagyok Miroku.

A lány ezen elmosolyodott eszébe jutott az a szoknyavadász szerzetes és a barátnője Sango.

- Megengeded? – kérdezte vörösen Inuyasha

Kagome nem szólt semmit levette a felső ruházatát. Bekente a maradék gyógynövény kenőccsel a sebet és utána bekötözte. Kagome mellkasától a hasáig.  Utána visszafektette a helyére.

-          Remélem, azért a látvánnyal meg voltál elégedve? – Kagome elkezdet gonoszul vigyorogni még maga sem tudta, hogy miért

Inuyasha nem válaszolt csak elfordult, de utána elkezdet valamit morogni. Hála jó füleinek a lány meghallotta.

-          Hogy kérdezhetsz ilyet mindig is gyönyörű, voltál meg most is.

Kagome úgy tett mintha meg sem hallotta. Inuyasha meg észre vette a visszatérő Asamit.

-          Sajnálom nem találtam.

-          Mi?! Az, hogy lehet? – Inuyasha ledöbbent fejet vágott

Hírtelen arra lettek figyelmesek, hogy Kagome fel jajdul. Már megint a bal karja volt az. Vörösen izzott a z-é betű. Ez csak egyet jelenthetett Zakura a közelben, van.

-          Mi ez? – Inuyasha nem tudta, hogy hírtelen mit tegyen

-          Nem tehetsz semmit ez Zakura műve. Meg jelölte Kagomét. – világosította fel a kislány

Kagome abba hagyta az üvöltést, ami a fájdalom váltott ki és mély álomba zuhant, de az előtt még elhalóan megszólalt.
- Inuyasha haragszol rám?

- Miért kéne? – Inuyasha már megint kétségbe volt esve és nem nagyon értette a kérdést

- Azért, mert…

Kagome nem tudta befejezni elaludt.