4. fejezet: Méreg

(saját vers)

Kerestél és megtaláltál, de ettől nem változott semmi a szívem mindig fáj, de mégis élek. Hagyd, hogy így maradjon, kérlek.

Korán kelt Inuyasha csapata. A félvér fiú bejelentette, hogy elmegy Kagoméhoz. Így is tett, amikor oda ért látta, hogy a szerelme még alszik. Direkt úgy állt, hogy a szél ne továbbítsa a szagát.  Így az alvó lány nem vette észre a fiút. Sesshoumaru még mindig nem tért vissza.

Inuyasha csak nézte és nézte Kagomét. Szívesen oda ment volna megcsókolni, de nem lehetett. Kagome hirtelen felriadt és megfogta a bal karját.

-          Kagome minden rendben? – Asami meg rémült

-          Minden rendben csak…- Kagome ellengette a karját

Még a kimonón keresztül is lehetett látni, hogy valami bele van karcolva a bal karjába.  Az a valami egy vörösen izzó z-é betű.

-          Jaj ne! - rémült meg Asami

Kagome keserűen elkezdet nevetni.

-          Ugye nem akarsz vele megint meg küzdeni? – a kis boszorka tudta már a választ

-          De a becsület ez követeli, hogy addig küzdjünk ameddig az egyikünk meg nem hal.

-          Badarság! – rivallt rá a kislány

-          Ne feled bosszút kell állnom azért a faluért, amit megölt és neked is megígértem, hogy a családodat is meg bosszúlom.

-          Nem, nem kell, majd ha nagy leszek én, elintézem. Te is tudod milyen erős és az utolsó harcotoknál, majd nem meghaltál, ne menj. Kérlek!!! – Asami keserven sírt 

A kis boszorka húzgálta a papnő kimonóját.

- Maradj itt. – csak ennyit mondott Kagome és el is futott

Abba az irányba ment, ahol érezte az ellensége szagát. Inuyasha sem tétovázott futott utána. Kagome kiért arra a mezőre, ahol a boszorka volt. Az arcán nem látszódót, hogy meg lenne lepve a váratlan vendég láttán.  Inuyasha egy fa mögött bújt meg. Tudta, ha bele szól a harcba azt a papnő, soha nem bocsátaná meg neki.  A két lány egy ideig nézték egy mást. Az ismeretlen hölgy szólalt meg előbb.

-          Látom nem félsz újra ki állni velem? Vagy nagyon bátor vagy nagyon bolond vagy.

-          Semelyik.

-          Jaj régebben többet beszéltél Kagome.

-          Te meg csendesebb voltál Zakura.

A levegőben érezni lehetett a feszültséget a két fél között.

- Ugye nem azt a kis falut akarod rajtam behajtani? Miért volt olyan fontos a számodra?

- Semmi közöd hozzá! – Kagome előrántotta a kardját, ami eddig az oldalán pihent

A kard elején rozsdás volt, mint Inuyasha Tessaigája, de ez a kard is átváltozott. Vékonyabb volt a penge és nem volt szőr a végén. Csak ennyiben tértek el egymástól, de másban nem.

- Jaj, de aranyos. Pont ilyen kardja van annak a másik félvérnek. Mi van neked adta?

- Nem ez az enyém, de egy kis köze van hozzá. Most csevegni jöttünk vagy harcolni?

Kagome nem tétovázott máris egy erőstámadással kezdet.

-          Szélborda! – kiáltott Kagome

Zakura csak állt nem mozdult. Amikor elérte a csapás már hűlt helye volt. Vészjósló nevetés csapta meg az égboltot.

-          Kagome. Kagome. Te naiv kis korcs mit képzelsz ki vagy? Engem akarsz ilyennel megölni.

Inuyasha még mindig nézte az eseményeket alig hitt a szemének. Nagyon féltette Kagomét.

-          A helyet, hogy bujkálsz, gyere elő és küzdj meg velem.

-          Ki rejtőzik, itt vagyok a hátad mögött.

Kagome hirtelen hátra fordult nem kellet, volna. Mert ahogy ezt meg tette Zakura hasba szúrta.

-          Kezdő vagy még. Nem tudsz semmit. Majd akkor gyere vissza, amikor már érett vagy a harchoz.

Megfogta és megcsavarta Kagome hasában a kardot.  Kagome a pengéhez nyúlt. Csorgott róla a vér a föld magába szívta nem törődve azzal, hogy kié lehet.

-          Vagy akkor keres fel, ha ezt a mérget túl éled, ami most került a testedbe. Még csak fél éve tanít téged az a semmire kelő Sesshoumaru. Tanulj meg elsőnek türelmesnek lenni.

-          Szélborda! – hallatszott Zakura mellől

Inuyasha meg unta, hogy tétlenül nézze a harcot.

-          Inu-Inuyasha – Kagome szája végén kibuggyant egy kis vér

Zakura kirántotta a pengéjét Kagome hasából és Inuyasha felé fordult.

-          Te vagy az a kis kutyus? Aki odáig van ezért a lányért?

-          És ha igen mi közöd van hozzá?

-          Neked a harchoz? – Zakura hangja gúnyos volt és szemtelen

Inuyasha neki támadt a boszorkánynak, de ő eltűnt.

-          Nem velem kéne foglalkoznod, ha nem a mérgezet barátnőddel. Viszlát még látjuk egy mást.

-          Gyere vissza! – kiáltotta utána Inuyasha

-          Hagyd Inuyasha. Ez az én csatám.

Inuyasha hátra nézett. Kagome elfutott, ahogy tekintetük találkozott.

-          Kagome!!! Gyere vissza, kérlek súlyos a sebed. A fenébe folyton ez a rohanás.

Inuyasha gyorsan utolérte a szaga alapján. Egy szikla tetején állt. Kagome hátal állt Inuyashának előtte a mélység volt a sötétség.  Inuyasha közelebb lépet hozzá.