Harc a szerelemért
Kici 2007.07.27. 09:21
Kici egy újabb nagyszerű fanjának első fejezete!
Harc a szerelemért
- Fejezet: A hazug
(saját vers)
Hazudtál, és ez fájt tudod, mit mondtál. Szemembe néztél és így mondtad minden egyes hazug szavadat.
Nagy harc után a kis csapat egy kunyhóban pihent meg, de hirtelen valaki felsikított.
- ÁÁÁ.
- Mi az Kagome? – kérdezte ingerülten a kutyafülű fiú.
- Elhagytam. – a válasz egyszerű volt.
- Mit? – kérdezett rá Sango.
- A nyakláncom, vagyis a rajta lévő medálom apától kaptam. Nagyon fontos a számomra. – Kagome meg fogta és kirohant a kunyhóból.
Többiek utána mentek.
Várj, segítünk megkeresni. – kiabálta Miroku.
- Köszi srácok.
Egy ideje keresték a medált, amikor Inuyasha felkapta a fejét.
- Kikyou – suttogta bele a sötétségbe.
- Minden rendben Inuyasha? – Kagome nagyon aggódót.
- Semmi baj. Csak azon gondolkodtam, hogy lehet a kútnál veszetted el. Megnézem ott. Rendben?
- Köszönöm szépen Inuyasha. Sokat jelent számomra, hogy ezt meg teszed értem, hisz mesze van a kút.
- Szívesen teszem. – Inuyasha ezeket, a szavakat bűntudattal mondta
De akkor is elindult megkeresni a halott papnőt. Kagome a földet kémlelete, de hírtelen feltekintett az égre.
- Lélekrablók – mondta elcsukló hangon.
- Kagome én nem találom. – felelte Sango.
- Én sem. – tette hozzá Miroku.
- Én sem leltem meg. – Shippo is ugyanazt felelte.
- Nem baj majd reggel megkeressük. Jó?
- Rendben – egyezet mindenki bele.
Kagome még egy kicsit a földön volt és ezen gondolkodott.
- „ És én azt mondtam neki, hogy sokat jelent. Miért hittem azt, hogy Inuyasha valaha is megért. Honnan tudná nekem mi a fontos vagy, hogy mi fáj. Nincs rám szüksége ott van neki Kikyou és itt, vannak neki a többiek. Már nincs több ékkő szilánk. Haszontalan vagyok.”
- Kagome jobb, ha megyünk. - Sango sejtette mi bántja barátnőjét, de jobbnak látta nem bele szólni a dolgokba
Akkor holnap visszajöttök velem? – Kagome nagyon letört volt ezért a többiek:
- Igen.
- Igen.
- Igen.
Kagome ettől vidámabb lett.
- Erre nem lesz lehetőségetek. – mondta egy vérfagyasztó hang.
- Naraku – egy szere mondták ki a hanyuo nevét.
- Örülök, hogy mind itt vagytok. Várjatok, hol van az a nyavalyás Inuyasha?
- Nincs hozzá semmi közöd! – kelt ki magából Kagome.
Közben a szent fánál:
- Kikyou? Tudom, hogy itt vagy, gyere elő.
- Inuyasha, mit keresel itt?
- Látni akartalak.
- Azt hittem, hogy a kis barátnőd medálját keresed. – Kikyou hangja keserű volt és hideg.
- Honnan…
- Tudom, innen tessék. – amikor Inuyasha lába elé dobta az előbb említett tárgyat.
- Hogy került hozzád?
Inuyasha még mindig nem fogtad fel, hogy ez egy csapta.
- Naiv vagy és még hozzá hazudtál is. Nem szép dolog. Mond, sokat jelend neked az a lány?
Inuyasha felvette a medált és kinyitotta egy nagyon szép dalt kezdet játszani. Inuyasha hezitált.
- Mert, ha igen siess, lehet, hogy már túl késő és Naraku megölte őt és a barátaidat. –ördögi nevetés kíséretében körbe fonták őt a lélekrablók.
- Kikyou, miért teszed ezt velem?
- Azért, mert azt akarom, hogy csak engem szeres, és hogy csak én legyek neked, ahogy te nekem a legfontosabb személy a földön.
- Ez nem így megy, nem szeretlek többet. – Inuyasha most jött rá, hogy valójában mit érez.
- Majd megváltozik a véleményed.
Kikyou elment és vissza sem nézett. Inuyasha meg szélsebesen futott vissza a barátaihoz.
- „Remélem még időben, oda érek.”
Vissza a csatatérre:
- Már csak te vagy lábon ifjú papnő. – mondta gúnyosan Naraku.
Igaza volt. Sango és Miroku már rég a földön voltak.
- Hiába lőtted ki a kezemből a szent ékkövet és hiába van a birtokodban nincs több nyilad, tehetetlen vagy velem szemben.
- Nem, ameddig élek és van bennem erő addig harcolni fogok, akármi is történik velem.
- Még nem ölek meg a szolgám leszel.
- Soha. „Inuyasha kérlek, segíts!!!”
Kagome kezében felcsillant a majdnem teljes ékkő. Kagome tudta mit kell tennie, hogy megvédje barátait. Imádkozni kezdet a négy lélek szent ékkövéhez és azt kívánta, hogy…
Lilás fény vette körbe az egész erdőt. Amikor Inuyasha megérkezet csak annyit látott, hogy barátai tápászkodnak fel a földről. Minden hol vértócsák voltak és az egyikben ott volt Kagome piros kendője. Hanyou oda ment és felvette. Összeszorította a kezében. A többiek kérdőn néztek rá. Inuyasha nagy nehezen, de megszólalt.
- Kagome? Hol van?! - kétségbe esett hangja néha elcsuklott.
- Naraku itt járt. – kezdet bele Miroku.
- Nem voltál itt és…- folytatta Sango.
- És?
- Kagome egyedül harcolt Naraku ellen. Utána elájultunk arra ébredtünk, hogy mind kettőjük eltűnt. – fejezte Miroku.
Inuyasha tekintette homályos lett és elkezdet rohanni a fel kellő nap felé.
- „Nem az nem lehet. Megtalállak, tudom, hogy élsz, bár hol is vagy én megtalállak. ”
- Kagome !!! - ordította bele a végtelenségbe a fiú.
Inuyasha térdre rogyott. A barátai nem rég érték utol.
- Inuyasha tudjuk, hogy most, hogy érzel nekünk is, hiányzik Kagome és mindig emlékezni fogunk rá. – próbálta vigasztalni a barátját Miroku.
- Igen egyet értek Mirokuval és most arra kell koncentrálnunk, hogy megkeressük Narakut és bosszút, álljunk.
- Miről beszéltek? Kagome nem halt meg. Abban igazatok van, hogy Naraku és Kikyou ezért megfizet, de azt ne merjétek mondani, hogy Kagome nincs többé.
Mindenki hallgatott utána elindultak kerestek egy kunyhót és ott szálltak meg ez éjszakára. Inuyasha nem aludt folyton a nyakláncot figyelte és Kagoméra gondolt.
- „Miért ma kellet ennek megtörténnie, hisz holnap lett volna Kagome 16. szülinapja. ”
Inuyasha lassan elaludt, de azt nem sejtette, hogy valaki figyeli a kunyhót.
|