Az alku:3.fejezet:Egy kis szabadság
By:Tyityi

Naraku halála óta 4 év telt el. Azóta Inuyasha és Kagome, Miroku és
Sango összeházasodtak. Kettős eskűvöt tartottak. Inuyasháéknak
egy fiúk született akit Inumarunak neveztek el. mirokuéknak egy lányuk
született akit Noaminek neveztek el. A gyerekek 4 évesek. A szűlök
boldogok. Semmi nem zavarta a boldogságukat. Egyik nap egy szrny
támadta meg a falut. A csapat felkészült a csatára. Főleg a fiúk
támadtak, míg a lányok a picikre vigyáztak. De hirtelen a fiúk a földn
kötöttek ki. Ekkor a lányok támadtak de őket is a szörny a földre küldte.
A gyerekek egy bokorban húzták meg magukat. A bestia már ott
tartott, hogy lecsap rájuk mikor hirtelen egy alak ugrott a gyerekek is a
szörny közé. Előrántotta a kardját és végzett a kígyó szellemmel.
Utána elrakta a kardját és felkapta a gyerekeket és a szülökhőz sétált
akik most tápaszkodtak fel.
-Sesshomaru?-kérdezte Inuyasha elöször aki a kedvesét segítette fel.
A kérdésre mindenki felnézett.
-A piciknek semmi bajuk.-felelte barátságosan. Majd lerakta a
gyerköcöket, akik sírva futottak a szöleikhez azok pedig erősen
átölelték őket.
-Azért jöttem, hogy kibéküljek veled!- szólt a szellem,
-Tényleg?
-Igen. Lelkiismeret furdalásom van, hogy így bánok az egyetlen egy
öcsémmel. Elfogadod?
-Igen.-válaszolta Inu. Majd kezet ráztak a bátyjával és erősen
megölelték egymást.
-Anya! Ki ez a bácsi?
-Apu testvére.
-Gyönyörű gyermek.-szólt Sessh.
-Köszi. Lennél.....a......fiam keresztapja?
-Örümmel!-felelte Sesshi majd közelebb lépett Kagoméhoz és a fiúhoz
és letérdepelt. Kagome felé biccentett köszönés képpen.
-Szia! Az én nevem Sesshomaru. Apád testvére vagyok és egyben a
keresztapád is!-mutatkozott be Sessh. A gyerkőc félénken kezett
rázott vele, majd hirtelen megölelte. A szellem nagyon meglepődött.
Majd felkapta és elindult vele a falu felé. A többiek is követték. Majd
bementek Kagoméékhoz és leültek beszélgetni. Estig társalogtak. A
kicsik már rég aludtak.
-Mi történt Narakuval?-kérdezte Sesshi.
-Meghalt 4 éve.-felelte a miko simogatva az alvó fiát.
-Tessék?
-Jól hallodtad! Lassan 5 éve, hogy Kagome megölte és, hogy teljes az
Ékkő.
-De hogyan tudtad legyőzni?-kérdezte csodálkozva.
-Van egy erő, ami csak akkor jön elő, ha veszélyben vagyok vagy a
szeretteim. Ennek az erőnek a segítségével győztem le.
-Számomra ez egy új hír.
-De mondd csak! Mi lett Rinnel?
-2 éve, hogy egy kedves családnál haytam.
-Direkt?
-Nem! Ő akart maradni én meg beleegyeztem. Saját családja lett. Azóta
egyedül vagyok.
-Értem. De mostanttól nem leszel egyedül mert szeretném, ha belépnél
a csapatba.-felelte Kagome.
-Hogy? Most rögtön?
-Mért ne!
-Hát nem is tudom. Nem zavarnék?
-Mért zavarna egy testvér?
-Jó benne vagyok és persze szívesen tanytanám a gyerekeket az
önvédelemre ha lehet!
-Persze nyugodtan!-szólalt meg Sango boldogan.
-Lassan elkéne menni aludni.-mondta Kagome és felvette a fiát aki az
ölében aludt. majd átvitte a másik szobába ésm berakta az ágyába.
-Sesshomaru hol alszol?
-Kagome, köszönöm de én ma kint alszok, ha nem baj.
-Nem. Ahogy jónak látod!
-Sziaszok! Jó éjt!-köszöntek el Mirokuék és felvették Noamit és
kimentek a házból.
-Inuyasha neked is lekéne feküdnöd.
-Na, akkor én nem is zavarok. Aludjatok jól. Ha valami gond van kint
vagyok.
-Oké. Neked is jó éjt.-köszöntek el a fiatalok. Majd mindenki elaludt.
Másnap hajnalban Inuyasha kimászott kedvese mellől. Ránézett a fiára
akinek ugyan úgy kutya fülei voltak de a haja fekete volt. Kilépett a
szabadba. Friss hajnali szellő fújt.
-Nem változtál egy cseppet se. Ugyan olyan korán kelő vagy. Jó
reggelt.-köszönt Sesshomaru.
-Neked is! Hát igen. Te is jó korán keltél.
Később mindenki felkellt és együtt megreggeliztek.
-Anyu! Apu! Elmehetek Sesshomaruval és Naomival gyakorolni?-
kérdezte Inumaru.
-Persze.
-Mehetünk kis öreg?-kérdezte a szellem.
-Igen.
-Kérlek vigyázz rá!-mondta mág a miko.
-Meg lesz! Azzal felvette a kisfiút és a kislányt és elindultak a rétre.
-Legalább mi is egy kicsit kettesben lehetünk!-felelte a hanyou. Majd
csókot nyomott kedvese szájára. Délután fele Seshomaruék is
visszaértek. A kisfiú noldogan mesélte a szűleinek, hoyg mit tanult a
kerezstapjától.
-Inumaru!-szólt Noami.-Kijössz játszani?
-Igen. Megyek.Azzal a gyerekek kirontak játszani.
-Mióta meghalt Naraku, azóta nem szoktatok csatázni?-kérdezte Sessh.
-De szoktunk. Ha a falut megtámadja egy szörny akkor mi szoktunk
vele harcolni. Mi védjük a falut.
Ekkor síkitás hallatszott.
-Inumaru!-síkitotta kagome és kirohant. Inuyasha és Sesshomatu meg
utána. Amint kiléptek egy alakot láttak akinek több csápja volt. A
csápok között volt Inumaru. Noami a szülei házánál állt remegve.
-Melyikötök ennek a korcsnak az anyja?-kérdezte.
-Én volnék!-felelte Kagome.-A faűiam pedig nem korcs.
-Add át az Ékkővet és akkor megmenekül a fiad.
De Inuyasha nem várta meg a kedvese válaszát, hanem neki támadott
a szörnynek. Nem sokáig küzdöttek, mert Inuyasha fogságba esett.
Ekkor Sesshomaru esett neki. Ő sem járt sikerrel. mirokuék is
kiszaladtak a kunyhóból.
-Miroku, Sango! Maradjatok ott!-szólt nekik a miko és becsukta a
szemét a testét sárga aurora vette körül.
-Elengeded a családomet vagy meghalsz?-kérdezte.
-Ugyan már! Egy halandó, hogy tudna megölni? Vagy ide adod az
Ékkővet, vagy meghal a szeretett családod.
-Rossz válasz.-mondta a miko és kinyitotta a szemét. Elővette az ílyat,
nyílat és lőtt. A nyíl súrolta a férfi vállát.
-Béna! Ez csak csikizett.-mondta kacagva és elrepítette a lányt néhány
méterrel arébb.
-Anya!-síkitotta a kisfiú.
-Elhallgass!-kiáltott a szörny és jobban megszorította.
-Áá! Ez fáj! Engedj el!
A lány felkellt és elindult a szellem felé. Az aurora átváltott pirosra.
-Most pedig meghalsz!-azzal kilötte a nyílat, ami tüzesen égett. A férfit
telibe találta és meghalt. A csápok porrá lettek és így mindenki
kiszabadult. Az aurora eltűnt és odafutott a szeretteihez.
-Jól vagytok?-kérdezte.
-Igen.-felelte Inu.
-Jól vagy kicsim?-kérdezte a fiától.
-Igen anya. Annyira féltem!-mondta sírva a pici.
-Jól van. Nem lesz semmi baj!-mondta és magához ölelte.
-Fantasztikus voltál!-dicsérte meg Sesshomaru aki most ért oda.
-Kösz. Na erről az erőről beszéltem.-mondta és felemelte remegő
gyermekét. A kicsi nagyon megijedt. Majd elindultak a falu felé.
Mindenki ujjongva köszöntötte őket. Besétáltak Kaedéhez aki
megvizsgálta a picit.
-Semmi baja. Csak megijedt.-mondta az anyó.
A szülök megnyugodtak. Hazasétáltak. Ebédeltek és utána leültek
beszélgetni. Inumaru már megnyugodott és apja karjában aludt.
Kagomét is elnyomta az álom. A két testvér tobább beszélgetett.
Messze tölük gonosz terveket szövöget a kis család ellen főleg kagome
ellen.



Folytatás következik