Benne vagyok.

Ennek örülök csak fel kéne öltözni. Hol vannak a ruháim?

Hát…- Kagome össze visszamutogatott a lakásban.

Értem. Szegény hall pont bele esett az ingem még szerencse, hogy van másik.

De nem ártana kivenned. Nekem meg segíthetnél a csilláról leszedni a szoknyám.

Tessék itt is van.

Köszönöm uram.

Elkezdtek készülődni Inuyasha a fürdőben, Kagome az ablak közelében.

Inuyasha hirtelen felriadt a fog mosásból, lő por szagot érzet.

Kagome vigyázz!!! - és az ágyra lökte a lányt.

Inuyasha jól sejtette az utolsó pillanatba, mentette meg a kedvesét a golyó belefúródott a falba.

Inuyasha gyorsan feltápászkodott és ki nézett az ablakon, látta a támadót menekülni.

Ki ugrott az ablakon és utána eredt. Át, ugrott a másik épület tetejére és ott üldözte tovább.

Nagyon gyorsan futott az ismeretlen ember. Annyira, hogy Inuyasha fel sem tudta mérni, hogy fiú-e vagy lány, de hirtelen meg csapta egy furcsa szag. Az ismeretlen hirtelen le ugrott a tömegbe és ott eltűnt. Inuyasha meg állt nem követte tovább, hisz elvesztette a szagát és ennyi ember közt úgy sem találná meg. Inuyasha elkezdet gondolkodni, hogy miért volt olyan ismerős neki az a szag hirtelen eszébe jutott, de más dolog is.

’ Jaj ne ha tudják, hogy hol van most Kagome akkor most nagy veszélyben van. Én meg magára hagytam. Biztos halálra van rémülve. De szegény Inuyashát nagy meglepetés fogata amikor vissza ért. Vagyis pont ez az nem várta senki sem, mert Kagome addigra lelépet.

Csak egy levél hevert az asztalon ez állt benne:

 Kedves Inuyasha

 Nem szeretnélek elveszteni ezért mentem el. Nagyon jól éreztem magam veled és ezt komolyon gondolom. Itt hagytam neked az ezüst nyakláncom, majd ha mindennek vége haza megyek rajta, van a címem, de addig is egy barátnőmnél szállok meg. Kérlek, ne keress, mert annak rossz vége lesz. Szükségem van rád vigyázz magadra. Ne félj, biztonságba leszek.

                                                                                            A te Kagoméd

Inuyasha meg fogta a nyakláncot és ökölbe szorította a levelet meg össze gyűrte és eldobta.

Becsapva érezte magát. Nagyon rosszul esett neki mert úgy érezte, hogy a lány nem bízik meg benne. Hiába olvasta el az őszinte üzenettett. Akkor is Inuyasha nem értetett semmit.

Le ment az irodába a fegyveréjért. Egy 46-os magnum volt. Az apjától örökölte ő csak Tesaiganak hívta. Inuyaha éppen el akart indulni, mikor Kikyou lépett be az ajtón.

Látom, rosszkor jöttem.

Nem de, hogy is Kikyou kisasszony.

Elvállalja az ügyemet?

Természetesen.

Kikyou elővett egy köteg pénz és ezt mondta:

Ez az előlege ha jutott valamire meg kapja többit. Azt szeretném meg kérdezni, hogy járt-e itt a húgom?

Nem. – mondta határozottan Inuyasha

Ha mégis, ide jönne ne higgyen el neki semmit. Egy kis hazudozó.

A vőlegényének is hazudott ezért hagyta ott. Ha ide jönne biztos azt mondaná, hogy nem így történt. Biztos ki találna valamilyen tündér mesét az én férjemet is el akarta csábítani.

Inuyasha  még jobban ökölbe szorította a kezét.  Mérges volt majd nem azt mondta, hogy ne merjen így beszélni Kagoméról.  Nem tudta róla elképzelni, hogy ilyet  megtenne és nem is hitte el.

Nyugodjon meg átlátok a hazug embereken. – mondta Inuyasha egy olyan nézéssel, hogy Kikyounak leszáradt a vigyor az arcáról.

Majd még találkozunk.

Arra mérget vehet.

Inuyasha alig várta, hogy elmenjen és végre megkereshesse kedvesét.

Kinézett az ablakon azt kémlelte mikor szál be a puccos kocsijával és mikor hajt el vele.

Kikyou tudta, hogy a húga ott járt és máris felhívta a férjét.

Naraku én vagyok az.

Kedvesem jó hallani a hangod, hogy halad a tervünk?

Csodásan fülig bele szeretett a drágalátos testvéremben és milyen fájdalmas lesz számára amikor megtudja, hogy a kis szerelme a tettes. Amikor megtudja, hogy öngyilkos lett a börtönben.

Olyan gonosz vagy még szerencse, hogy az én oldalamon állsz.

Majd még jelenkezem Naraku.

Tedd azt, szia.

Szia

 Csak te hiszed azt, hogy a te oldaladon állok. Te mész a börtön be szegény hugicám meg fog halni. Inuyasha kár, hogy a semmire kelő 

Közben más helyen.

Köszönöm Erin, hogy befogattál. Esküszöm holnap keresek más szállás helyet.

Kagome tudod itt marad hatsz hisz barátok vagyunk.

Igazad van, de te sem vagy biztonságban mellettem.

Ezzel te ne törődj.

De…

Semmi, de pihenj le nagyon megviselt vagy. Látszik rajtad.

Oké csak 10 percre.

Jól van most van 14:50 akkor 15:00-kor ébresztelek téged jó úgy?

Igen és megint köszönöm.

Erin elvonult a szobájába. Fogta telefont és fel is hívta a bérgyilkost.

Igen ki az.

Én vagyok az Eri.

Ó igen miben segíthetek?

Kagome itt van most megölheted és végre megkapjuk a jutalmunkat.

Rendben van indulok tarts ott valahogyan.

Oké meg lesz.

 Kagome mindent hallott, mert hallgatózott. Manapság nem bízott meg senkiben.

Azt várta, hogy ki jöjjön a szobából, hogy kupán tudja vágni egy vázával.

De sajna Kagome bal szerencséjére volt egy másik ajtó és azon jött ki.

Kagome mit akarsz azzal vázával?

Én semmit csak nézegetem. Miért baj?

Nem, de hogy is.

Erin óvatosan az egyik komód felé ment. Nem fordult meg szeme mindig Kagomén pihent.

A háta mögött előkapott egy tört.

Miért? Miért árulsz el engem? – kérdezte dühösen Kagomé