-Igazad van, akkor inkább csak én megyek- és már félig felállt, mikro Rheia visszarántotta a az ágyra. Majd megcsókolta

-Azt próbáld meg…

Pár perc múlva lementek, épp a lépcső felénél jártak mikor tányér csörömpölést hallottak. Lesiettek és meglátták az ájult Sayerat, mellette pedig Sesshoumaru térdelt. És a lányt a nevén szólongatta

- Mi történt?

-Nem tudom, épp meg akart teríteni majd a jobb vállához kapott és elájult. – mondta Sesshoumaru. Rheia egy kicsit lehúzta Sayera felsőjét. A sebe ugyan olyan volt mint az övé.

-Ez olyan mint a tied.- mondta Sesshoumaru halkan

-Igen- majd itt egy kis szünetet tartott- Sesshoumaru vidd fel a szobátokba, Édesem te pedig hozzál egy kis vizet.-. Sesshoumarunak nem is kellett több pár másodperc múlva már a lépcső tetején volt.

-Rheia nincs több ellenszer- mondta Kouta- mit akarsz tenni?

-Nem tudom, de valahogy megmentem. Légyszi hozd azt a vizet.

-Oké.

Sayera estére belázasodott. Rheia szinte minden gyógyfüvet kipróbált, de egy sem vált be. Sesshoumaru el se mozdult Sayera mellől. Már 11 óra fele jár mikor Sayera felébredt. Rheia s Sesshoumaru ültek mellette.

-Hali- szólalt meg- Nem is tudtam hogy ilyen gyorsan hat a méreg.

-Te tudtad?- kérdezte Sesshoumaru.

-Igen, Taiki ugyan azzal a karddal sebzett meg engem mint Xayetrina Rheiat.

-De te mégis nekem adtad az ellenszert.

-Pontosan.

-De miért?

-Hogy tudtam volna azzal a tudattal élni tovább hogy nem mentetelek meg. Nem tudtam volna senki szemébe se belenézni.- mondta mosolyogva.

-Ki találok valamit. Megmentelek.

-Nem tudsz, csak az ellenszer segítene, de az már nincs

-Legalább hagyj próbáljam meg. Mindjárt jövök.- mondta majd kiment

-Miért nem mondta el?- kérdezte Sesshoumaru hosszú hallgatás után

-Segített volna valamin is?

-Talán.

-Nem, nem segített volna semmin, és ezt te is tudod.- mondta Sayera

Sesshoumaru Sayera fölé hajolt és megcsókolta.- Semmi gond. Én bízom Rheiaban

-Én is.

-Rheia hova mész?- kérdezte Kouta

-Sayera népéhez

-Mi?

-Meg kell mentenem

-De..

-Semmi de ő megmentette az én életemet most én is megmentem az övét

-Mégis hogy?

-Elkérek egy receptet.

-Veled megyek

-Oké

Pár óra múlva elérték azt a  helyet ahol Sayera is járt. „Díszkíséret” jött eléjük.

-Mit akartok?

-Egy barátnőm bajban van. Kéne egy ellenszer receptje

-Ki a barátnőd?

-A neve Sayera

-Nem láttuk tegnap óta, neki is az a ellenszer kellett. Netán eltörte?

-Nem, de kell még egy

-Nincs több

-De a receptje csak meg van nem?

-Nem nincs. De ha most megbocsátatok ez esetben új uralkodó után kell néznünk

-Új uralkodó után?- kérdezte Kouta

-Igen, mivel ha Sayera úrnő meghal, újat kell keresnünk, vagy más nép leigáz minket.

-De akkor legalább azt mondják meg miért kellet nektek az ékkő?

-Hogy használhassuk..

-Tényleg az ékkő. Kouta az ékkővel megmenthettem. Siessünk. Viszlát.- majd gyorsan haza siettek.

-Hogy van Sayera?- kérdezte Rheia

-Rosszul-

-Van egy ötletem,- erre a mondatra már Sesshoumaru és ránézett.

-Mi?- Rheia pedig elővette az ékkövet.- Mit csinálsz vele?

-Meggyógyítom Sayerat. Menj ez kicsi hátrébb.- az ékkövet Sayera és a ő keze közé tette és erősen koncentrált…Már 5 perce nem történt semmi…de Rheia még mindig nem adta fel.

-Rheia- szólalt meg Sesshoumaru

-Igen?

-Biztos hogy ez menni fog?

-Mennie kell- mondta majd egy könnycsepp gördült végig az arcán. A csepp ráesett az ékkőre, Elkezdett világítani. Olyan mértékben hogy se Kouta, se Sesshoumaru nem láttak semmit. A fénnyel együtt Sayera sebe is eltűnt. Ő maga pedig felébredt.

Sayera pár nap múlva teljesen felépült. Pár hónap elteltével nem változott semmi. Kivéve Gayame akinek egyre nagyobb lett a hasa.^^

Borús reggelre ébredt Rheia Kouta karjai közt. Hajnalodott. Esett az eső. Hirtelen fázni kezdet és ezért jobban hozzábújt Koutahoz. Amire ő felébredt.

-Mi a baj?- kérdezte

-Semmi, csak fázom.- válaszolta Rheia miközben felnézett Kouta arcára, amely aggódást tükrözött, vagyis eddig ezután elmosolyodott és szorosan magához húzta feleségét.

-És most fázol?

-Nem, már nem.- mondta mosolyogva, amire Kouta is mosolyra kapta a száját.

-Akkor jó.- Pár percig így feküdtek, de egyikőjük sem aludt vissza. A csendet Rheia törte meg

-Rossz előérzetem van

-Nekem is.-

-Megyek megnézem Inutaishot

-Én meg Miát.- majd mindketten kipattantak az ágyból.

Pár perc múlva a konyhában találkoztak ismét

-Hát te meg mit csinálsz?

-Reggelit

-Ilyen korán

-Nincs is korán, mindjárt kelnek fel a többiek.

-Jól van.- majd hátulról átölelte Rheiat- megyek úszók egyet.

-Oké.- monda Rheia, majd megfordul.- Én is szívesen veled mennék.- majd megcsókolta

-Majd máskor- mondta gonoszan Kouta

-Ahha, de 20 perc múlva kész vagyok.

-Igenis asszonyom. 20 perc múlva itt leszek.