7. Fejezet: Lepkek�nnyek

N�ha csak egy rossz l�p�sen m�lik minden az �letben, mint most Sesshoumarunak. Egy �g kegyetlen�l reccsenve t�rt el a s�lya alatt, ahogy r�nehezedett. A l�ny egyb�l felkapta a fej�t, egy k�s �llt bele a f�rfi arca mellett a f�ba.

-         A k�vetkez� nem megy mell� – sz�lt.

-         J� reflekszek – igyekezett a legbar�ts�gosabb hangj�t el�venni.

-         K�sz. Mit akarsz?

-         Csak n�ztelek. Meg h�t elsz�mol�s a m�ltkori�rt.

-         �gyse b�ntottam volna.

-         �n tudom, de a kisl�ny nem. Nagyon megijedt.

-         �szinte sajn�latom, de ha most elmenn�l…

-         Ami sajnos nem t�rt�nik meg.

-         N�zd, ha harcolni akarsz legy�nk t�l rajta –f�l�nyes mozdulattal fel�ll �s meg�ll a szellem el�tt.

-         Most f�lnem k�ne? – n�zz le az �ll�ig �r� l�nyra.

-         Valahogy �gy.

-         Akkor reszketek. – kiss� g�nyos a hangsz�n.

-         Aj�nlom is – a l�ny nem �llja meg, hogy ne mosolyodjon el.

-         Mit varrsz?

-         Inget.

-         De mib�l?

-         Emberb�rb�l. – amilyen term�szetesen mondta, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. A f�rfi d�bbenten �llt.

-         Hogy mi?

-         Em-ber-b�r. Ez se rosszabb mintha megenn�m �ket.

-         De…

-         Csak �k m�sz�rolhatnak minket?

-         Hogy mi? – kezd semmit sem �rteni.

-         �h, mindegy, felesd el… - a t�rkiz szemek m�ly�n szomor�s�g csillan.

-         Nem… �rdekel.

-         Gondolom �rzed a szagukat… El�sz�r csak p�r ember j�tt egy m�sik vil�gb�l.. rengeteg lepk�met �lt�k meg… engem Naraku elfogott.

-         Teh�t nem vagy a szolg�ja?

-         Istenem, dehogy. Teh�t engem Naraku elfogott, nem tudtam nekik seg�teni. Amikor �tmentem abba a m�sik vil�gba… l�ttam…. L�ttam… hogy bund�t csin�ltak a sz�rnyukb�l – nagy k�nnycseppek gy�lnek a k�t szem sark�ban.

-         Mi? Viselt�k a pillesz�rnyat? M�gis mekkora pillang�k vagytok ti?

-         Az �n t�rzsem az �ri�s emberarc� pillang�k t�rzse. Gondolom nem hallott�l r�la.

-         Val�ban nem hallottam.

-         Nem is csoda –leszedi a keszty�j�t �s megt�rli az arc�t – nem szeretn�m, hogy sokan ismerj�k.

-         �s ez�rt? Bossz� a m�sik vil�gra, hogy �rtatlan emberekb�l csin�lsz bund�t? – a szellem hangja el�g csal�dott, m�st v�rt, maga se tudja, hogy mit.

-         Ezek nem �rtatlan emberek. Ezek vad�szok – ford�tja el az arc�t a l�ny.

-         Te is undorodsz ett�l… Igaz? Ez�rt a keszty�. – csak egy k�sza v�llr�nd�t�st kap v�lasznak – hagyd abba.

-         Amint elkezdtem az be kell fejeznem – �s a finom arcok k�nnyek patakja indult el. L�tsz�lag elapadhatatlanul. A szellem t�tov�n odal�pett, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, a l�ny v�ll�ra rakta a kez�t �s csendes hangon megsz�lalt:

-         Na… nem kell s�rni.