6. fejezet

A j�t�k kezdet�t veszi

Ez a nap is �gy telt el, mint a t�bbi. Eg�sz napos munka a rizsf�ldeken, a rekken� h�s�gben. Katayama eg�sz nap Hatsuyo k�zel�ben s�t�lgatott, de semmi felt�n�t nem vett �szre. A n� �s a kisl�ny szorgosan gyoml�lt�k a z�ldell�, kicsiny rizspal�nt�kat. Mikor a nap lenyugodni k�sz�lt, Katayama a f�ldm�ves negyed k�zel�ben l�v� falon �llva figyelte a legk�zelebb �ll� visk�t. L�tta, ahogy az id�sebb l�ny vizet visz be egy v�d�rben, onnant�l kezdve nem j�tt el� senki. �rezte a leveg�ben terjeng� �telszagokat, tudta, hogy az itt lak�k vacsor�znak, majd mikor bes�t�tedett, sorra kialudtak a kunyh�kban a gyerty�k. Most Sesshoumaru, Jaken �s Ryousei l�pett mell�.

-T�rt�nt valami figyelemre m�lt�? –k�rdezte a nagy�r.

-Semmi. –r�zta a fej�t a v�r�s haj� d�mon. –Itt lakik a fal melletti visk�ban, egy ember gyermekkel. –mutatott Katayama a t�kolm�ny fel�.

-�rtem. –b�lintott az ez�sthaj� f�rfi. –Akkor megv�rjuk, mikor fog el�j�nni.

-Sesshoumaru-sama, meg fogod �lni? –k�rdezte Jaken, de a f�rfi gyilkos pillant�s�t tudhatta mag��nak, melyt�l �sszeh�zta mag�t.

-Ne k�rdezz ilyen nyilv�nval�kat… -morgott Sesshoumaru.

-Gomen nasai, Sesshoumaru-sama… -hajlongott b�nb�n�an a kis szellem, de a f�rfi m�r nem figyelt r�. A v�rosban elkongatt�k a patk�ny �r�j�nak a kezdet�t, �s az �r�k levonultak a falr�l. A h�rom taiyoukai, �s Jaken elb�jtak a legk�zelebbi b�stya takar�s�ban. Sesshoumaru mag�ra ter�tette Ryousei k�peny�t, mely elrejtette er�teljes aur�j�t, �s v�rta mi t�rt�nik. Ekkor egy s�t�t, k�penyes, vaskos �rny�k ugrott fel f�rg�n a falra, �s meg�llt egy pillanatra, k�r�ln�zett, majd leugrott a t�loldalra. Sesshoumaru v�gig k�vette tekintet�vel a s�t�t alakot, aki vill�mgyorsan elt�nt a szemei el�l.

-L�tod? –vigyorgott Katayama. –Igazam volt…

-Hai. –felelte halkan Sesshoumaru.

-Katayama, te azt�n szemf�les vagy! –sz�lalt meg Ryousei.

-Ut�na m�sz, nagyuram? –k�rdezte Jaken.

-M�r megyek is. –felelte Sesshoumaru. –Katayama, Ryousei, Jaken, err�l az �gyr�l egy sz�t se senkinek! Magam oldom meg, mert csak r�m tartozik. Rem�lem, meg�rtett�tek? –a k�t f�rfi, �s a kis szellem b�lintottak.

-Term�szetesen. –mondta Katayama. Sesshoumaru ekkor leugrott a falr�l, �s Hatsuyo ut�n ment.

Hatsuyo ma este a h�z k�zel�ben l�v� onsen mellett d�nt�tt, valahogy ma kimer�ltnek �rezte mag�t, gondolta, jav�ra v�lhat a j�t�kony forr�sv�z. Mikor levetk�z�tt, egy t�r�lk�z�t csavart karcs� dereka k�r�, �s megszabadult ocsm�ny par�k�j�t�l. Beleg�zolt a der�kig �r� h�forr�sba, majd le�lt egy ki�ll� k�re, �gy a v�z �pp v�llig �rt neki. Azonban alig mer�lt el a kellemes v�zben, valami balj�s yjakit �rzett k�zeledni.

-„Egy oni…” –gondolta, majd felpattant a hely�r�l, �s a sz�razf�ld fel� igyekezett a kardj��rt. Azonban az oni ott termett az onsen el�tt. A sz�rny olyan hatalmas volt, hogy a l�ny tal�n t�rd�ig �rt neki. Az �ri�s, fekete monstrum alakja emberi volt, de fej�n k�t szarv �keskedett. Nem viselt egyebet, mint egy �gy�kk�t�t. V�r�s szemeivel v�gigm�rte a l�nyt, �s vicsorogni kezdett:

-Megeszlek, te korcs! –ord�tott a l�nyra.

-Egy harmadrang� oni… -sz�lalt meg Hatsuyo, majd a kardj��rt ugrott, �m a sz�rny, mintha tudta volna el�re, mit tervez a l�ny, felkapta a kardot. Fel�v�lt�tt a f�jdalomt�l, mert kard megperzselte �ri�si mancs�t, majd elhaj�totta a fegyvert.

-Kisama! –csapott a l�ny fel�. –Shine! (meghalsz)

Hatsuyo elugrott a t�mad�s el�l, �gy m�g jobban feld�h�tve a sz�rnyet. Hatsuyo m�g �gy se tudta el�rni a kardj�t, mert a sz�rny sorozatos csap�sai el�l ugr�lt. �m voltak a l�nynak szellemi k�pess�gei is, most ezt vetette be. Egy t�zcs�v�t ind�tott meg az oni fel�, mely eltal�lta a sz�rnyeteg ronda pof�j�t, lerobbantva annak fej�t. A sz�rny kap�l�zni kezdett, �s egyik karmos mancs�val eltal�lta a l�nyt, olyan er�vel, hogy az felrep�lt a leveg�be, majd egy f�nak csap�dott. Hatsuyo �gy �rezte valami �les dolog has�t a hal�nt�k�ba, �s m�r csak hom�lyosan l�tta az oni hal�ltus�j�t, mik�zben � maga a f�ldre zuhant. Fel akart ugrani, de nem tudott, mert egyre jobban el�nt�tte elm�j�t a f�jdalom. Egy ki�ll�, hegyes fa�gba csap�dott bele es�s k�zben, �s az �t�tte hal�nt�kon. M�g f�lig eszm�let�n�l volt, amikor �rezte, hogy valami meleg folyad�k �nti el az arc�t. A seb er�sen v�rezni kezdett, �s � elvesztette eszm�let�t…

Sesshoumaru egy kisebb dombon �llt meg, melyr�l egy v�zes�s zuhant al�, t�pl�lva a domb l�b�n�l l�v� tavacsk�t. A t�t�l nem messze egy elhagyatott udvarh�z �llott. A szellem ez�st haj�ba belekapott a kellemes �jjeli szell�, de � nem foglalkozott ezzel, hideg, aranyszemeivel a h�zat f�rk�szte. �rezte a v�rszagot, mely �sszekeveredett egy oni szag�val. Leugrott a dombr�l, majd elindult a szagok ir�ny�ba. A t�m�ny v�rszag mellett, egy rendk�v�l kellemes illatot is �rz�kelt a leveg�ben. Mikor a h�z melletti onsenhez �rt, egy szaladg�l�, kap�l�z�, fejetlen monstrumot pillantott meg, �s egy f�ld�n fekv� �jult l�nyt. Energia ostor�val sz�tt�pte a sz�rnyet, majd a l�nyhoz s�t�lt. A l�ny egy hatalmas fa t�v�ben fek�dt, f�loldalasan. Leguggolt mell�, �s alaposan v�gigm�rte. A l�ny arc�n egy v�rcs�k folydog�lt le, teljesen a nyak�ig, majd onnan a z�ldell� f�be. A n� f�lmeztelen volt, csak egy t�r�lk�z� takarta el der�kt�l, combk�z�pig. Csod�lkozva f�rk�szte Hatsuyo hossz�, form�s l�bait, �s telt idomait, melyet fels�test�re oml� k�kes-fekete haja sejtetett. Ahogy v�gign�zett a l�nyon, beismerte mag�nak, hogy ilyen sz�ps�get m�g �let�ben nem l�tott. Eg�sz test�t el�nt�tte a v�gy, mag��v� akarta tenni az el�tte fekv� elb�v�l� l�nyt. Ekkor �szrevette a n� felkarj�n az �t�zott k�t�st. �vatosan lecs�sztatta a v�res kend�t, majd szemei el� t�rult a kanji, melyr�l Katayama besz�lt neki. A Setsuna-kl�n kanjija, mely ott volt a csal�d minden tagj�nak a kez�n. Agy�t elbor�totta a d�h, esz�be jutott, mi�rt is j�tt ide.

-Minek �ljem meg, mikor �ntudatlan? –k�rdezte suttogva mag�t�l. Fej�ben �sszekov�csol�dott az �rd�gi terv. Ha l�ny j�tszik, � is ezt teszi vele. K�l�nben mi�rt bujk�lna �lruh�ban Nyugaton?  -„Majd megl�tjuk… �gy teszek, mintha csak erre j�rtam volna, �s kider�tem, mit akar itt…” -gondolta. –„Elj�tszadozok vele, �s meg�l�m… ez lesz az �n bossz�m… ap�m�rt… �s nem utols�sorban az �t tartom�ny�rt…” –r�n�zett az eszm�letlen l�nyra. –„Miel�tt meghalsz, engem fogsz szeretni, szajha…” –�rd�gien elvigyorodott, el�re �r�lt siker�nek, abba viszont nem gondolt bele, hogy mit hoz majd a sors. Visszahelyezte a l�ny karj�ra a k�t�st, �s megv�rta, m�g fel�bred a n�.

Az �jszaka gy�ny�r� volt. A f�nyes holdsarl� kacagva tekintett le a tavaszi t�jra. A s�t�tk�k �gbolton ezernyi csillag t�nd�k�lt. L�gy szell� f�jdog�lt, k�l�nb�z� vir�gok illat�t keverve �ssze. Az idilli k�rnyezethez a zen�t az �jjeli bogarak adt�k. A tiszt�son egy fa alatt egy sz�ps�ges l�ny fek�dt a z�ldell� f�ben. K�kes-fekete haj�n csillogott a holdf�ny. El�tte egy ez�sthaj� f�rfi �ld�g�lt, �s arany szemeivel a l�nyt b�multa. Mintha annak �lm�t �rizn�. Messzir�l azt hinn� az ember, hogy egy szerelmes p�rt l�t, akik itt t�ltik kellemes �r�ikat, ebben a vadreg�nyes k�rnyezetben. �m nem err�l van sz�. A l�ny sebes�lten fekszik, �ntudatlan �llapotban, m�g a j�k�p� f�rfi bossz�ra �hesen figyeli. Hatsuyo lassan mag�hoz t�rt, �s kinyitotta �gsz�nk�k szemeit. Sesshoumaru mozdulatlanul �lt vele szemben. A l�ny el�sz�r egy elmos�dott feh�r foltot l�tott, majd egyre jobban kitisztult a l�t�sa, �s az �rz�kei. Valahonnan ismer�s volt neki ez az alak, �s az aura. �l� helyzetbe emelkedett, �s egyik karj�val t�masztotta mag�t. Belen�zett a f�rfi arany szemeibe. Egy ideig csak b�mult�k egym�st, a f�rfi szemeiben azonban semmif�le �rzelem nem t�kr�z�d�tt. Hatsuyoban ekkor tudatosult, hogy ki is ez a szem�ly, illetve, az, hogy a t�r�lk�z�n k�v�l semmi m�st nem visel. B�jait csak a k�t v�ll�n�l leoml� haja takarta el. Idegesen odakapta mindk�t kez�t, �s arr�bb h�z�dott a f�rfit�l.

-Ki vagy te? –sz�lalt meg Sesshoumaru, id�t adva a l�nynak, hogy bevallja-e az igazat.

-„Nem ismert fel… a kamiknak h�la…” –gondolta Hatsuyo. –„Nem mondhatom meg…”

-Nos? –k�rdezte a f�rfi. –Tal�n n�ma vagy? –felt�n�en v�gigm�rte a l�nyt, aki m�g jobban �sszeh�z�dott a vizslat� tekintetek el�l. –„Te vagy az a ronda korcs, aki t�hoz j�tt, mikor visszat�rt�nk Jinz�b�l… a te hangod olyan… �rz�ki, melyet eg�sz �ton hallgattam…”

-„Most mit tegyek?” –k�rdezte mag�t�l Hatsuyo, szinte beleborzongott a f�rfi hangj�ba, �s tekintet�be, mint akkor, Jinz�ban, mikor el�sz�r megl�tta �t, vagy mikor a t�ban f�rd�tt. –„Ki kell tal�lnom valamit… nem tudhatja meg…”

-A nevem… a nevem… Naomi… -hebegte a l�ny.

-„Hazudsz!” –gondolta Sesshoumaru. –„Akkor j�tszunk…” –majd �gy felelt: -Sz�p n�v…

-„Elhitte!” –k�nnyebb�lt meg Hatsuyo. –„Nem is tal�lkoztunk soha, teh�t nem ismerhet engem…”

-A te neved… -mondta a l�ny.

-Sesshoumaru. –suttogta halkan a f�rfi. –„Teljesen mindegy, �gy is tudod, ki vagyok, ne? Arra vagyok k�v�ncsi, hogy, mit akarsz t�lem?

-Sesshoumaru… -ism�telte halkan Hatsuyo. Szemei t�gra meredtek, att�l f�lt, hogy a f�rfi meg�li. Ezut�n, �szrevette, hogy az oni, mely megt�madta, m�r sehol sem volt.

-Meg�ltem. –mondta Sesshoumaru, olvasva a l�ny gondolataiban.

-Ho… hogy ker�lt�l ide? –rebegte Hatsuyo, aki m�g mindig nagyon meg volt ijedve.

-L�ttam ezt a harmadrang� onit, �s v�geztem vele, az�ta itt vagyok.

-Arigatou gozaimasu…(k�sz�n�m sz�pen –udvarias kifejez�s)

-Honnan j�tt�l? –k�rdezte a szellem. –M�g nem l�ttalak itt.

-A kontinensr�l…

-Wakarimasu…(�rtem) –felelte az inuyoukai. –„A kontinensen volt�l… ez�rt nem tal�ltalak…”

-Nemr�g j�ttem ide… -magyar�zta l�ny. –Csak nem tudom, ez, kinek a ter�lete…

-Az eny�m. –mondta hidegen az ez�sthaj� f�rfi. –Ez itt Nyugat. Itt �n vagyok az �r, Sesshoumaru.

-Nyugat ura, Sesshoumaru… -suttogta a n�. –Ne haragudj, hogy zavartalak, de ez a h�z r�gen a csal�dom� volt…

-Az�ta sok minden megv�ltozott.

-Wakarimasu… Ez�rt k�rek bocs�natot…

-Felesleges… -felelte a szellem. Tudta, hogy a l�ny csak eltitkolja, hogy ki is val�j�ban. –Ide mindig kij�hetsz… Csak ha akarsz…

-Veled is tal�lkozhatok, Sesshoumaru? –k�rdezte Hatsuyo, rem�nykedve abban, hogy �jra l�thatja a csod�latos f�rfit, akit ink�bb ker�lnie kellene. M�g mindig abban a tudatban volt, hogy a szellem nem ismerte fel.

-Ha szeretn�d… -ez volt Sesshoumaru v�lasza, b�r legsz�vesebben meg�lte volna a l�nyt, m�gis volt benne valami vonz�. J� lett volna minden �jjel tal�lkozni vele, pedig azt hitte, hogy k�nnyen v�gez vele, de nem �gy t�rt�nt. Fel�llt, �s oda s�t�lt a t�hoz egy t�r�lk�z��rt. Ezut�n odaadta a meglep�d�tt l�nynak a t�r�lk�z�t.

-Arigatou… -b�lintott Hatsuyo, majd mellei k�r� tekerte a puha anyagot. Sesshoumaru csak �mult ezen a l�tv�nyon. M�g soha nem l�tott n�t, aki ennyire izgalomba hozta volna. �d�z ellens�ge helyett, egy gy�ny�r� n� �ld�g�lt a fa t�v�ben el�tte. Egyszer�en nem tudta csak �gy meg�lni, pedig ez lett volna a helyes �t. Szerinte… Hatsuyo v�llig eltakarta t�k�letes test�t, b�r megnyugodott, mivel a szellem nem vetette r� mag�t. Emiatt m�g jobban k�v�nta. Sesshoumaru megint leguggolt vele szemben, �s �gy n�zett r� arany szeneivel. Hatsuyo viszonozta a pillant�st, szerette volna, hogy mindig �gy legyen. Sesshoumaru csak n�zte az �gsz�nk�k tekintetet, �s a csod�latos n�t. Tudta, hogy meg kellene �lnie, de m�gsem tette… Egyre d�h�sebb lett… Nem tudni, hogy a sorsra, vagy erre a l�nyra, de egyre d�h�sebb lett… Valaki fizetni fog ez�rt…

-Nem j�hetek ide t�bbet… -jelentette ki Hatsuyo, �s elfordult a f�rfit�l.

-Naze?(mi�rt) –Sesshoumaru elkapta a l�ny kez�t, aki bele remegett az �rint�sbe.

-Nem ide val� vagyok, t�bbet nem tal�lkozunk…

-Gyere ki, legal�bb �jjel…-Sesshoumaru a l�ny szemeibe n�zett. Tetszett neki a n�, de tudta, hogy csak egy Setsuna. A Setsun�kat, pedig, ki kell irtani, �s ezt a n�t nagyon meg akarta �lni…

-Felejts el…

-Soha! –Sesshoumaru m�g er�sebben megszor�totta Hatsuyo karj�t. –„Szeretni fogsz…szajha… csak engem…” –gondolta m�rgesen az inuyoukai. Hatsuyo �gy m�g k�zelebb ker�lt az ez�sthaj� f�rfihoz. Orruk majdnem �ssze�rt.

-Ne… -ny�gte Hatsuyo a f�rfi szemeibe n�zve, elfeledkezve mindenr�l. Semmi m�st nem l�tott maga el�tt, csak az arany szemeket.

-De… -felelte Sesshoumaru, �s megcs�kolta a l�nyt, aki szinte �ntudatlan �llapotban adta �t mag�t ennek az �rz�snek...

Folyt. K�v.