-Aú. Ez fájt. – majd meglátva a szakadt fehér topján a vér foltokat…begurult.- Ugye tudod hogy ez volt az egyik kedvenc ruhám?

-Leszarom…- mondta majd újabb támadásba kezdett hamarosan több vágás volt Yeran mint Frankensteinen.

-Na mi az csak nem fáj?- kérdezte Sayera

Yera száján vér csorgott végig. Mikor ezt letörölte röhögni kezdett- most meg mi bajod?

-Csak eszembe jutottak a szüleid

-Már meghaltak

-Tudom? És te tudod hogy hogyan?

-Persze anyám belehalt a szülésben, apámat meg egy démon ölte meg…nem kell mondanod

-Gondoltam hogy még mindig nem jöttél rá

-Mire kellett volna rájönnöm?

-Az anyám volt a bába a születésednél. Mindenre képes volt hogy ő legyen apád felesége. Mindenre.

-Mi?

-Anyám megmérgezte anyádat, abban reménykedet hogy te is meghalsz. De sajnos túl élted. Meg akart fojtani, de aztán apád bejött, ő meg eljátszotta hogy nagyon szeret téged, és hogy nagyon sajnálja de Az anyád sajnos nem élte túl a szülést.

-Te nyomorult…- majd még nagyobb erővel küzdött szeme feketévé változott, a tűz úgy jelent meg körülötte mintha a aurája lett volna. Kardja még fényesebb lett, Yera kardját megsemmisítette, majd épp leszúrni készült, de egy pillanatig megállt.

-És apám?

-Anyámnak voltak befolyásai.- mondta röhögve, majd vért köhögött ki

-Szenvedsz? Helyes…-mondta

-Emlékszel a kis barátnődre? Arra a Emire?

-Hogy ne emlékeznék. Ő segített nekem mindig. Mit tettél vele?

-Én semmit. Miután elmentél pár hónap múlva egy Szellem elrabolta. Azt halottam sokat szenvedet mielőtt meghalt

-Miért nem segítettél neki?- mondta alig hallható hangon, mert nagyon lesokkolta a hír

-Miért tettem volna?- kérdezte mosolyogva, majd kilehelte lelkét

Sayera lassan lenyugodott, Szeme vissza változott és már a tűz sem volt körülöttem, csak állt Yera élettelen teste felet. Pár perc múlva Sesshoumaru jelent meg mellette.

-Jól vagy?

-Nem

-Érthető. Mit teszünk vele?

-Mi semmit, ha valaki meghal törzsünkből azt a többiek megérzik és küldenek egy követséget hogy elvigyék. Főleg ha a urukról vagy ebben az esetben a az úrnőjükről van szó.- befejezve mondandóját visszasétált Rheiaékhoz. Mér jócskán estefelére járt az idő.

-Na lekéstem az ebédet igaz?

-Csak egy kicsit.- mondta Kouta- De hagytunk neked

-Köszi. Rheia?

-Bent van a gyerekekkel, Inuyashanak haza kellett mennie.

-Értem. Jobban van már?

-Nem, csak nem akarja bevallani.

-Oké, én azt hiszem hogy megyek aludni, egy kicsit elfáradtam, most egyébként se lennék valami jó társaság.

Ebben a pillanatban megjelent pár szellem. Yera testét felemelték majd eltűntek.

Sayera utánuk nézett majd bement a házba

-Hogy vagy?- kérdezte Rheia

-Megvagyok, nem fáj semmim

-Nem fizikailag gondoltam, halottam mindent

-Akkor azt is tudod hogy már meghalt, már nem érdekel

-Ha beszélni akarsz tudod hol találsz.

-Kösz, majd talán később

-Rendben. Áu.- mondta miközben felállt a földről. Mert eddig ott játszott Inutaishoval

-Jól vagy? –Sietett oda Sayera

-Persze.- majd egy jó nagyon ordított.

-Mi a baj? – futott be Kouta,

-Vidd ki Inutaishot – nyögte ki nagy nehezen Rheia.

-Majd én. – mondta Sesshoumaru és Gyorsan felkapta A fiút aki szinte már sírt és felment vele az emeletre. Közben pedig nyugtatgatta a fiút

 -Mi az Rheia? Mi a baj?- kérdezte Kouta

-A …seb…olyan….- de nem tudta befejezni mert elájult. Sayera felhúzta Rheia búzát de lefagyott a keze attól amit látott.

-Mi ez?- kérdezte Kouta ijedten. A seb fekete volt…és egyre jobban terjedt

-A kard amivel Xayetrina leszúrta mérgezett volt.

-De mi ez?

-Halálos méreg. A népemből sokan belehaltak.

-Ne…-mondta Kouta aki Rheia fejét az ölébe tette

-Van rá ellenszer, már van. El kell mennem érte a népemhez.

-Ne menj, fel tudom éleszteni Rheiat.

-Nem tudod, a méreg előbb a lelket öli meg, és te csak akkor tudsz feléleszteni valakit ha  lelke még él a testben de a test már halott, de ez pont  fordítva  teste még élni fog , de a lelke már nem.

-Akkor veled megyek- mondta Sesshoumaru

-Nem, a területünkre nem léphet be más szellem, aki pedig betéved az meghal

-Nem érdekel, engem nem ölnek meg.- mondta és nem engedte Sayerat

-Kérlek, hadd menjek, csak így menthetjük meg Rheiat

-De ha…- majd Sayera megcsókolta ezzel belé fojtva a szót

-Nem lesz semmi baj. Higgy bennem

-Hiszek.- majd Sesshoumaru ismét megcsókolta, de most hosszabban mint eddig bármikor máskor.

-Most már tényleg mennem kell.- és Sayera gyorsan eltűnt.

Kouta már 2 órája borogatja Rheiat, akinek egyre magasabb lesz a láza. Közben Sesshoumaru átvitte a gyerekeket Inuyashaékhoz. Pont most jött meg,

-Hogy van?- kérdezte

-Egyre rosszabbul.

-Sayera siet vissza

-Tudom

-Kérsz valamit

-Hoznál még hideg vizet?

-Persze. Pár perc és itt leszek

-Köszi.- Majd Sesshoumaru eltűnt. Tényleg pár perc múlva vissza is tért a vízzel. Majd nyugovóra tért, vagyis nem is feküt le inkább kiment a ház elé és leült. Várta Sayerat…

-Mi történt?- kérdezte Rheia alig hallhatóan

-A kard amivel Xayetrina leszúrt, mérgezett…-és röviden vázolta  helyzetet

-Értem. És a gyerekek?