Suki no kyoo- A szerelem ereje  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

5. fejezet

Az �rul�

F�lledt, p�r�s meleg j�rta �t az eg�sz vid�ket. A d�lut�ni nap m�g er�sen t�z�tt, de m�r v�kony f�tyolfelh�k jelentek meg az �gen. A rizsf�ldeken szorgosan dolgoztak Nyugat szolg�i. Hatsuyo f�l l�bsz�rig �llt a v�zben, �s m�lyen lehajolva gyoml�lta a rizspal�nt�kat. Mellette a kis Yoko ser�nykedett. Minden szolga a fej�n h�romsz�g alak�, gy�k�nyb�l, vagy bambuszb�l k�sz�lt fejfed�t viselt, hogy n�mi �rny�kot ny�jtson a nap ellen. Hatsuyo most felegyenesedett, �s megropogtatta sajg� derek�t, majd let�r�lte homlok�r�l a s�s izzadts�g cseppeket. Eg�sz test�r�l folyt a v�z ebben a t�bb r�teg� �lt�z�kben, mely elfedte t�k�letes alakj�t. M�r t�l voltak az eb�den, -ami egy t�l rizs volt, v�zzel, -de m�g messze volt a vacsoraid�, illetve a munkaid� v�ge. �s, ez �gy ment m�r napok �ta. Mivel Hatsuyonak el�g j� volt az �ll�k�pess�ge, �gy tal�n � b�rta a legjobban ezt a munk�t, de senki sem mert panaszkodni, mert mindenfel� katon�k, �s fel�gyel�k lebzseltek, �s f�ltek a testi feny�t�st�l, vagy att�l, hogy �ppen az �let�kkel j�tszanak. Hatsuyo elm�ly�lten tekintett bele a nap s�rga, vak�t� korongj�ba. Eld�nt�tte, hogy ma �jjel kisz�kik ahhoz a h�zhoz, hiszen az itt t�lt�tt id� alatt kifigyelte az �jszakai �rs�gv�lt�sokat. Alig v�rta, hogy v�ge legyen a mai napnak. M�r nagyon unta a paraszti �letm�dot, �s azt is, hogy szolgasorsba jutott. �jb�l szabad akart lenni, vissza akart menni K�n�ba, ahol mindennap edzhetett, �s tan�thatott. M�r m�lys�gesen megb�nta, hogy hazaj�tt.

-„Haza…” –gondolta keser�en. –„Hov� haza?” –majd lehajolt, �s folytatta a gyoml�l�st, nehogy felh�vja mag�ra a figyelmet.

V�gre elj�tt az este, a nap narancss�rga korongja m�r lebukott a dombok k�z�tt, �s v�r�sre sz�nezte az �g alj�t. Hatsuyo �s Yoko m�r a kunyh�ban �ltek, �s a szok�sos esti te�jukat kortyolgatt�k.

-Yoko-chan, ma este egyed�l alszol. –sz�lalt mag hirtelen a n�. Gondolta, figyelmezteti a kisl�nyt, hogyha fel�bredne �jjel, ne ijedjen meg, hogy egyed�l van.

-Elm�sz, Chieko-sama?

-Hai. –b�lintott a n�. –Reggelre itt leszek, csak meg bizonyosodnom valamir�l.

-Rendben. Vigy�zz magadra.

-Meg�g�rem, de most fek�dj le, biztosan �lmos vagy.

-Hai. –�s�tott egy hatalmasat a gyermek, �s lefek�dt a gy�k�ny�gyra. –Mikor indulsz?

-Az els� �rs�gv�lt�skor, de addig m�g van egy kis id�. –magyar�zta Hatsuyo. –M�g elalszol, itt leszek. Oyasuminasai, Yoko-chan.

-Oyasuminasai, Chieko-sama. –suttogta a gyerek, majd lehunyta a szemeit, �s pillanatok m�lva el is aludt. Hatsuyo be�lt a szok�sos hely�re a sarokba, �s v�rta a megfelel� id�t a sz�k�shez. Elkongatt�k a patk�ny �r�j�nak a kezdet�t, (este 11- �s hajnal 1 k�z� es� id�) Hatsuyo �vatosan a bambuszf�gg�nyh�z m�szott, �s kitekintett alatta. L�tta, ahogy a katon�k elt�nnek a falakr�l. Mag�ra kapta gyorsan fekete k�peny�t, �s obij�ba f�zte katan�j�t, majd felugrott a falra. Jobb kez�t a kard markolat�n tartva k�r�ln�zett, de senkit se l�tott. Ekkor leugrott a fal t�loldal�ra, majd vill�mgyors sebess�ggel fut�snak eredt. Be�rt egy s�r� erd�be, ahol a f�kon ugr�lva haladt. Nemsok�ra megtal�lta, amit keresett. Egy elhagyatott udvarh�z �llott egy kis tiszt�s k�zep�n. El�sz�r sz�tn�zett a h�z k�r�l. Az �p�let k�zel�ben egy kis tavacska volt, melyet v�zes�s t�pl�lt. A tavat egyik oldalr�l egy hatalmas vir�gz� cseresznyefa �rny�kolta be, m�g a v�zes�s egy kisebb dombr�l zuhant al�. A v�z felsz�n�n illatoz� liliomok �szk�ltak. A t�t�l nem messze egy onsen ter�lt el, melynek g�z�lg� vize cs�b�t� volt egy hidegebb �jjelen. Miut�n felm�rte a terepet, a h�zhoz s�t�lt. A h�z mellett egy �ri�si mahag�ni fa �llott. Felment a h�z genkanj�ra, mely el�gg� recsegett m�r, tan�s�tv�n, hogy tal�n �vtizedek �ta nem j�rt rajta senki. Elh�zta a tol�ajt�t, �s bel�pett a h�zba. �rezte, hogy j� helyen j�r, �s ez nagy �r�mmel t�lt�tte el. Az �p�let bel�lr�l nagyon poros volt, �s rengeteg p�kh�l� d�sz�tette. A lyukacsos tet�n �t s�vokban besz�r�d�tt a holdf�ny. �tment n�h�ny helyis�gen, melyek �resen kongtak, �s mikor a legutols�ba �rkezett, k�z�pen felt�pte a tatamit. Nem csal�dott, megtal�lta, amit keresett, egy f�b�l k�sz�lt csap�ajt�t, melynek kulcs�t mindig a nyak�ban viselte. Kinyitotta az ajt�t, �s egy hossz� l�pcs�sor t�rult el�, melyen elindult lefel�. A falon tal�lt egy f�kly�t, �s meggy�jtotta. Le�rt a l�pcs�n, �s egy hatalmas tatamival bor�tott helyis�gbe �rkezett. K�z�pen megint felhas�totta a tatamit, �s egy csap�ajt�ra bukkant. A kulcs, melyet mag�n�l hordott, ezt az ajt�t is nyitotta. Itt is egy hossz� l�pcs�sor vezetett le egy pinc�be. A pinc�be �rve, meggy�jtotta sorra a falon l�v� f�kly�kat. A f�kly�k f�ny�n�l szemei el� t�rultak a kl�n kincsei, melyet m�g � rejtett el, mikor elhagyta Nihont. A faln�l hatalmas fal�d�k sorakoztak, tele arannyal, ez�sttel �s k�l�nb�z� �rt�kes ed�nyekkel, tekercsekkel.  Kinyitott egy be�p�tett szekr�nyt, ide voltak elrakva r�gi ruh�i. T�bb tucat szebbn�l szebb kimon�, yukata, selyemkend�, legyez�, geta, obi �s tabi. A ruhanem�k k�l�n-k�l�n dobozokban voltak sz�pen �sszehajtva. Egy fi�kban megtal�lta hajt�it, f�s�it �s t�kreit. A szemben l�v� faln�l sorakoztak a kl�n megmaradt fegyverei, �s v�rtjei. A sarokba volt t�masztva egy feh�r z�szl�, melyre piros kanjival volt r�festve a kl�n neve: Setsuna. Hatsuyo szinte undorodva tekintett a z�szl�ra, esz�be jutottak annak az omin�zus �jjelnek az eml�kei. Megr�zta a fej�t, mintha �gy akarn� elhessegetni a gondolatot. Kiv�lasztott egy, egyszer�bb kimon�t, majd kiment a t�hoz, megf�rdeni. Miut�n meztelenre vetk�z�tt, elmer�lt a kellemes habokban. Levette a fej�r�l a borzas par�k�t, �s kiengedte gy�ny�r�, csillog�, hossz� haj�t.

-„Minden �jjel ki fogok ide j�nni…” -t�prengett. –„Itt legal�bb rendesen lef�r�dhetek, �s egy kicsit az lehetek, aki vagyok…”

Mikor befejezte a f�rd�st, le�lt a t�b�l ki�ll� k�re, �s csak a l�bai voltak a v�zben. Nem �lt�z�tt m�g fel, hiszen nem �rzett a k�zelben senkit sem, de az�rt katan�ja a karny�jt�snyira volt t�le. Ekkor pillant�sa a bal karj�ra esett. Sz�p arc�t elfintor�totta, mikor megl�tta a felkarj�n a csal�d kanjij�t, mely fekete stigmak�nt volt a karj�ban, m�r sz�let�se �ta. Agy�t el�nt�tte a gy�l�let, �s a csal�d�s egyszerre. Felkapta katan�j�t, �s kiv�gta a jelet a kez�b�l, b�r tudta, hogy holnapra �gyis visszat�r, mivel f�lszellem, �s el�g gyorsan regener�l�dik a teste. Piros v�re patakk�nt �ml�tt le v�gig a bal kez�n, de nem b�nta, csak t�nj�n m�r v�gre el a kl�n kanjija, mely mindig az �rul� f�ltestv�r�re eml�keztette. Att�l f�lt a legjobban, hogy a baj, melyet testv�re hozott a fej�re egyszer majd utol�ri �t, hiszen az eg�sz kl�nb�l m�r csak � maradt �letben. A kamiknak h�la b�tyja is meghalt akkor �jjel. Egy feh�r kend�vel lemosta a v�rt, �s er�sen bek�t�tte a kez�t, mikor evvel megvolt, fel�lt�z�tt. Alulra felvett h�rom r�teg rosszabb kimon�t, melyeket kit�mk�d�tt, m�g fel�lre egy sz�rke, b� pamutkimon�t vett fel. Gondolta, ideje lenne visszamenni a kast�lyba, ez�rt visszavedlett a gy�ny�r� Hatsuyob�l, cs�nya Chiekov�. Bez�rta a pinc�ket, �s elsietett a v�ros fel�. Elb�jt egy nagy fa m�g�tt, de nem sok�ig kellett v�rnia, mert elkongatt�k a ny�l �r�j�nak kezdet�t, �s a katon�k levonultak a falakr�l. Ekkor � visszasz�k�tt a kunyh�ba, be�lt a sarokba, �s lehunyta szemeit, hogy �taludja a marad�k id�t, ami a munka kezdet�ig van.

�gy ment ez t�bb napig. Hatsuyo nappal dolgozott, m�g �jjel kiment a h�zhoz. Minden hetedik napon nem kellett dolgozni, ekkor bement Yokoval a v�ros kereskedelmi negyed�be, �s vettek n�h�ny apr�s�got. �ltal�ban �j, pamutkimon�kat vettek, hiszen a rizsf�ld�n val� munka, �s a sok mos�s ut�n t�nkrementek a ruh�ik. Hatsuyo meglepte mag�t n�h�ny illatos olajjal, hogy �jjelenk�nt azzal k�nyeztesse a b�r�t. Ezeket mindig v�ndorkeresked�kt�l vette, nehogy valamelyik boltosnak szemeit sz�rjon, hogy egy rizsf�ld�n dolgoz� rabszolga milyen gazdag. �vi jutal�kuk egy koku rizs volt h�zank�nt, ami ahhoz el�g, hogy ne haljanak �hen. (Egy koku rizs, �t v�k�nak felel meg; Jap�nban mindent kokuban m�rtek, m�g az ad�t is)

Egyik este, miut�n hazat�rtek a kereskedelmi negyedb�l, Hatsuyo a kisl�ny haj�t f�s�lgette, k�zben a gyerek mochit majszolgatott. (mochi: �des �z� t�lt�tt rizsgoly�k)

-Oishii! (finom) –mosolygott Yoko.

-�r�l�k, hogy �zlik. –mondta Hatsuyo.

-Ma este is elm�sz?

-Hai. –b�lintott a n�. –Reggelre visszat�rek. K�rsz te�t?

-Hai. –felelte a kisl�ny. Hatsuyo kit�lt�tte a te�kat, majd az egyiket odaadta a gyermeknek. K�zben a v�rosban elkongatt�k a vadkan �r�j�nak a kezdet�t. (este 9-11 k�z�tt)

-Most m�r ideje lesz lefek�dn�d, holnap kor�n kell kelni. –mondta kedvesen a n�.

-Rendben. –mosolygott a kisl�ny, majd lefek�dt az �gy�ra, �s betakar�zott. –Chieko-sama?

-Hmm? –k�rdezte a n�, mik�zben bef�szkelte mag�t a sarokba.

-Rossz el��rzetem van… -m�lyet s�hajtott. –Ma este ne menj el…

-Shimpai shinaide. (ne agg�dj) – pr�b�lta nyugtatni Hatsuyo a gyermeket. –Nem lesz semmi baj, tudok magamra vigy�zni. Most pedig pr�b�lj meg aludni, holnap nem fogod b�rni a munk�t.

-Hai. –suttogta a kisl�ny, de egy�ltal�n nem nyugodott meg. Mi�ta elpusztult a faluja, Hatsuyo volt a mindene, nem akarta, hogy baja essen a l�nynak. –Oyasuminasai, Chieko-sama!

-Oyasuminasai, Yoko-chan. –mondta Hatsuyo. M�r alig v�rta, hogy kimehessen a h�zhoz, ahol nem n�zi le senki, egyed�l lehet, �s megf�r�dhet rendesen, n�nek �rezhette mag�t, nem egy nyomor�s�gos rabszolg�nak. Igaz, a t�bbi napon mocskosabb volt, mert ma nem kellett kimenni a f�ldekre, de eg�sz d�lut�n j�rk�ltak a kereskedelmi negyedben. Azzal nem foglalkozott, amit a kisl�ny mondott neki. Ugyan ki venn� �szre? Mikor elj�tt az id�, felpattant, �s megv�rta, m�g a fal ki�r�l. Ekkor felugrott a falra, �s leugrott a t�loldalra, majd fut�snak eredt. �m valamivel nem sz�molt…

Katayama n�m�n figyelte, ahogy a fegyveres d�monok levonulnak a falr�l, �m miel�tt a m�sik egys�g felment volna, egy fekete �rny�kot l�tott tovasuhanni az �jszak�ban. Mellette Ryousei �llt, aki szemmel l�that�lag nem vett �szre semmit, de azt igen, hogy Katayama oldalra kapta a fej�t.

-Doshita, Katayama? (mi t�rt�nt?) –csod�lkozott a k�khaj� d�mon.

-L�ttam valamit… -felelte a v�r�s haj� szellem. –Add a k�penyed, ut�na megyek!

-Hai. –b�lintott a m�sik. –Tess�k. –�tny�jtotta Katayam�nak a k�penyt, mely elrejti a d�monok aur�j�t. Katayama �tugrotta a falat, �s a titokzatos �rny�k nyom�ba eredt. Gyorsan be�rte a s�t�t alakot, majd egy kicsit lemaradt, �s t�volabbr�l k�vette. Egy tiszt�sra �rkeztek, ahol egy elhagyatott udvarh�z �llt. Katayama elb�jt egy fa takar�s�ban, �s n�zte, mire k�sz�l az ismeretlen. Hatsuyo levette a k�peny�t, azt�n zavartan k�rben�zett, �gy �rezte, mintha valaki figyeln�, de semmit nem �rzett a k�zelben.

-„Biztosan csak k�pzel�d�m…” –gondolta, v�llat vont, �s bement a h�zba.

Katayama l�tta, amint az idegen leveszi a fekete k�peny�t, �s bel�p a h�zba. Ekkor bel�has�tott a felismer�s.

-„Tudom m�r…” –lep�d�tt meg. –„Az �rz�ki hang� n�, akit Jinz�b�l hoztunk… Mit keres itt?”

Hatsuyo tiszta t�r�lk�z�t hozott ki, �s egy yukat�t, amit majd f�rd�s ut�n felvesz. Odas�t�lt a t�hoz, �s letette a holmikat egy ki�ll� k�re. Ezut�n levette a fej�r�l a ronda par�k�t, �s kiengedte, hossz�, f�nyes haj�t, majd levetk�z�tt. Katayama elkerekedett szemekkel b�multa a meztelen sz�ps�get.

-„Az a hang…” –gondolta. –„Azok szemek nem illenek a ronda k�ls�h�z… �reztem, hogy � nem lehet ronda... De mi�rt van bek�tve a bal karja, �s mit�l v�res?” –k�rd�s�re meg is tudhatta a v�laszt, mert a l�ny levette a k�t�st a kez�r�l, majd let�r�lte az alvadt v�rt. A jel megint visszat�rt. Katayama j�l l�tta a kanjit.

-„Setsuna…” –t�prengett. –„�, igen, �lt m�g �gy egy �vsz�zada egy h�res kl�n, �t tartom�ny volt az �v�k, amelyek most m�r Nyugathoz tartoznak. Az utols� tartom�ny Mitsuya volt, melyet egy �vtizede foglaltak el. A csal�d kihalt, amikor utols� tagjuk, Setsuna no Takemaru meg�lte Inu Taishot. De, m�gsem halhattak ki, mert ez a n� a csal�d tagja. Setsuna no Joshiaka l�nya, �s Takemaru f�ltestv�re. R�gen azt rebesgett�k, hogy benn �gett � is a palot�ban, majd azt, hogy t�l�lte, emberek k�zt �lt, m�g egy h�bor�ban lesz�rt�k. Az, hogy mi lett vele nem der�lt ki. K�tf�le besz�d j�rta a vid�ket, az egyik az, hogy meghalt a csatat�ren, m�g a m�sik, hogy  elmenek�lt Nihonb�l… Most meg mit csin�l?” –k�rdezte mag�t�l csod�lkozva, mikor l�tta, hogy a l�ny a katan�j�val a bal karj�ba has�t. –„Kiv�gta a jelet… �rtem m�r… Miut�n Joshiaka meghalt, Takemaru lett a kl�n vezet�je, �s teljesen megvadult. Joshiaka j� bar�tja volt Inu no Taishonak, aki egy ember n�nek csapta a szelet. Takemaru a n� miatt sz�totta a visz�lyt, aki az unokatestv�re volt, b�r nem v�r szerint. �m val�j�ban Nyugatot akarta mag�nak, ez�rt t�rt Inu no Taisho �let�re, a n� csak �r�gy volt… �s, ez a l�ny itt, akinek minden tartom�nya m�r Nyugathoz tartozik, �lruh�ban �l a v�rosban. J� oka van a bossz�ra, nagy az es�lye, hogy Sesshoumaru �let�re t�r. Sesshoumaru belet�r�d�tt, hogy a Setsuna-kl�n minden tagja halott, vajon ehhez mit fog sz�lni? A Nagy Kutyaszellem egyik gyilkosa itt van Nyugaton… A Setsuna-kl�n Nyugat ellen fordult, �s ez a n� a csal�d tagja… Az �rul� csal�d tagja… Ezt jelentem Sesshoumarunak!” –hat�rozta el, majd visszat�rt a kast�lyba.

Kis id� m�lva Katayama m�r ott �llt Sesshoumaru erk�ly�n. A shouji f�lig el volt h�zva, hogy becsalogassa a kellemes �jszakai leveg�t. Sesshoumaru �pp az el�bb zavarta el egyik Jinz�b�l hozott �gyas�t, miut�n a n� kiel�g�tette a nagy�r ig�nyeit. A szelleml�ny, b�r sz�p volt, szolgai jelleme miatt, len�zte a nagy�r, ak�rcsak a t�bbieket. Egyik n�nek se volt saj�t akarta, mindig azt tett�k, amit � k�rt t�l�k, �s mindegyik szerelmes volt bel�. Persze � sohasem b�nt kedvesen vel�k, csup�n j�t�kszernek tekintette �ket. M�g ezen gondolkozott, meg�rezte, hogy Katayama most l�pett az erk�ly�re.

-Gyere csak be! –sz�lt legf�bb bizalmas�hoz, aki be is l�pett, majd le�lt az alacsony asztalk�hoz.

-F�ltem, hogy nem tal�llak egyed�l…

-Hmpf, mintha ezekkel a k�z�ns�ges szajh�kkal aludn�k… -h�rd�lt fel a nagy�r, majd le�lt Katayam�val szemben, �s saket t�lt�tt a cs�sz�kbe. –Igyunk saket! –mutatott az egyik cs�sz�re.

-Hai. –b�lintott Katayama, majd kiitta a cs�sz�t. –Domou. Ha m�r a szajh�kr�l besz�l�nk, van egy h�rem…

-�spedig? –h�zta fel az egyik szem�ld�k�t Sesshoumaru.

-Elhoztunk Jinz�b�l egy igazi gy�ngyszemet… -mondta g�nyos vigyorral a v�r�s haj� f�rfi.

-Mir�l besz�lsz?

-Van a rizsf�ldeken dolgoz� rabszolg�k k�z�tt egy igazi sz�ps�g, akinek itt lenne a helye, vagy a t�lvil�gon… -Katayama m�g mindig vigyorgott.

-Besz�lj vil�gosabban! –t�relmetlenkedett a kutyaszellem.

-�lruh�ban �l itt, a f�ldm�vesek negyed�ben. Ma �jjel kisz�k�tt az elhagyatott udvarh�zhoz, �s l�ttam, hogy n�z ki val�j�ban.

-Ezt nem �rtem… -sz�lt k�zbe Sesshoumaru.

-Eml�kszel arra a n�re, aki v�z�rt ment, mikor Jinza ostroma ut�n t�rt�nk haza?

-R�m�lmomban se l�ssam. –felelte a nagy�r. –Az egy ocsm�ny korcs…

-Hmmm… -mosolygott sejtelmesen Katayama. –Nem is olyan ocsm�ny… Igazi sz�ps�g…

-Nani? (mi van?)

-L�ttam �t, ma �jjel…

-Szerinted holnap �jjel is kimegy a h�zhoz?

-Minden bizonnyal. –mondta Katayama. –Egyvalamit m�g nem tudsz…

-Mit?

-A neve, Setsuna no Hatsuyo, ap�d bar�tj�nak, Joshiak�nak a l�nya, �s Takemaru f�ltestv�re, aki…

-El�g! –mordult fel v�szesen az ez�sthaj� f�rfi, de Katayama nem ijedt meg. –Honnan tudod ezt?

-A kl�n kanjija ott van a balkarj�n, mint minden Setsun�nak, de a n� m�r t�bbsz�r kiv�gta a jelet a karj�b�l, mert be van k�tve a seb. A kanjit�l �gy l�tszik, nem tud megszabadulni.

-A mocskos �rul� szuka… -morgott a nagy�r.

-J�l mondod, Sesshoumaru. –helyeselt Katayama. –Ugyan, mi�rt lenne itt? Mi�rt bujk�l? Az �letedre akar t�rni. Elfoglaltad az �sszes f�ldj�t, nincstelenn� tett�l egy hercegn�t, �s szolgai sorba tasz�tottad. Az elfoglalt tartom�nyok urait meg szoktuk �lni, de � �letben van. A f�ldek �t illetik, mert � az �r�k�s�k.

-Azt m�r nem! –h�rd�lt fel Sesshoumaru. –A kl�n vezet�je el�rulta ap�mat, �s emiatt az eg�sz csal�d b�n�s. Ez a n� nem maradhat �letben!

-Mit fogsz most tenni?

-Holnap �jjel ut�naj�rok a dolognak. –felelte a nagy�r. –�r�l�k, hogy v�gre megtal�ltam az utols� Setsun�t, �s bossz�t �llhatok rajta. –majd mag�ban hozz�tette: -„Chichiue(apa)…megtorlom az �rul�st…”

Folyt. K�v.