-Igen

-Kouta hagyd nem ért a szép szóból. – Kouta vette a célzást és visszalépett, ekkor hirtelen Sayera tűzből készült kötelekkel kifeszítette Xayetrinát, lefogva ezzel karjait és lábait.

-Nem mész ezzel sokra, pár perc és lemegy a nap akkor pedig ezek megszűnnek.

Majd Sayera ördögien elmosolyodott ami Xayetrinának nagyon nem tetszet.

-Kouta a jobb zsebében- ekkor Xayetrina teljesen elsápadt és elkezdett kapálózni. Kouta odament és belenyúlt a jobb zsebébe, megtalálta az ellenszert, ám eközben Xayetrina kapálózott, Sayera pedig nem tudta jól megtartani a köteleket /mivel a nap már majdnem lenyugodott/ és ennek az lett a következménye hogy Kouta karja megéget egy kicsit.

-Menj egyenesen. Hamar megtalálod. – mondta Gayame és Kouta már ott sem volt…

-Na Sayera kezdhetjük.- mosolyogta Gayame- most engedheted.- és a harc megkezdődött.

-Rheia- kiáltotta Kouta.

-Itt vagyok- mondta Rheia, szinte suttogva. Egy fának dőlve ült.

-Rheia, istenem de jó hogy megtaláltunk.- majd egy gyors csókot nyomott a szájára.- Itt az ellenszer.

-Az jó- mosolyogtatta Rheia, Kouta gyorsan megitatta vele.

-Nos valami változás?

-Már nem fáj a fejem…annyira.- majd halotta  a harcot ami már nagyban folyt.

-Segítenem kell nekik.- felakart állni, de Kouta visszatartotta

-Még nincs erőd

-Már sokkal jobban vagyok.- mondta és hogy bizonyítsa fel is állt.- Látod?

-De hagyd hogy segítsek. –mondta

-Hagyom- majd közelebb lépet és megcsókolta- kölcsön adod a kardod?

-Bármikor- majd kihúzta a kardját és oda nyújtotta neki. Ekkor Rheia meglátta a sebet Kouta karján.

-Ha végeztünk meggyógyítom.

-Oké.

Hamarosan odaértek a csata helyszínére.

Sayera és Gayame is rengeteg sérülést szereztek. A nap már lement így Sayera nem tudja használni a tüzet, csak egy szem kardját. Xayetrina egyszerre két kardal küzdött, amit én személy szerint hosszú késnek neveznék. Sayera nem mindig tudta kivédeni, és mivel ő harcolt többet /kímélve Gayamét/, rengeteg sérülést szerzet, szinte már a lábán is alig állt.

-Szia. Hiányoztam?- kérdezte Rheia Xayetrinát.

-Nagyon, már kezdtem unatkozni.

-Nagyon vicces. Mit szólnál ha velem küzdenél meg?

-Előtte még megölöm ezt a libát.

-Hát jó, majd szólj ha nem félsz ellenem kiállni.- azzal a kardot a földbe szúrta és karba tett kézzel megállt.

-Mondtam már hogy nem vagyok gyáva- majd Sayerat hátra hagyva megindult Rheia felé, Rheia felvette a kardját a földről. Még épp időben védte ki Xayetrina támadását.

-Tudod néhány percig még sajnáltalak is, de míg a börtönödben voltam, rájöttem az igazságra.

-Az egy téves igazság.

-Nem nem az, és azt mindketten tudjuk.- közben a harcban egy percre sem álltak meg. Ahogy Rheia körül a szokásos vörös szín jelent meg, úgy Xayetrina körül is csak neki kezdetben fehér volt. Aztán szürke, és végül fekete. Smaragd zöld szeme teljesen fekete lett. Kardja körül fekete csóvák jelenek meg. Rheia egy kicsit meglepődött és ez meg is látszott rajta

-Na mi az meglepődél?

-Igazat megvallva egy kicsit igen.

-Azt se tudod milyen démon vagyok, ugye?

-Nem

-Én vagyok az utolsó leszármazottja a annak a fajnak akik a hold tűzét birtokolják.

-Ez a fekete izzé?- kérdezte Rheia

-Aha

-És eddig hogy, hogy nem használtad ezt az erődet?

-Mert csak éjszaka tudja használni- szólt közben Sayera

-Te ezt honnan tudod?- kérdezte Gayame

-Hogy is mondjam ők olyanok az én népemnek mint a jó és a rossz. Ellentétei vagyunk egymásnak

-Értem-

Xayetrinának végleg elfogyott a türelme és Nagyon keményen Rheiara támadt aki nem tudta kivédeni a támadást és a földre került, ezt Xayetrina megpróbálta kihasználni, és Rheiaba akarta döfni a kardját. De valaki megakadályozta. Sesshoumaru tornyosult Rheianál.

-Kösz. – mondta Rheia miután felállt.

-Nincs mit

-Sesshoumaru. Te mit keresel itt?- kérdezte Sayera

-Utánatok jöttünk- szállt le Kihei

-Honnan tudtátok hogy merre vagyunk?- kérdezte Gayame

-Titok- mondta Kihei majd megcsókolta Gayamét

-Elegem van ebből a bájcsevelyből. Harcolunk vagy mi lesz?- kérdezte Xayetrina

-Harcolunk hát…- mondta Rheia majd hozzá tette- ne avatkozzon bele senki

Majd megindult Xayetrina felé….ott átváltozott szellemé. És  a végső harc elkezdődött

Már lassan 2 órája harcolnak, és egyre jobba n fáradnak. Közben Gayame és Sayera beavatta a fiúkat hogy mégis miért jöttek el Rheia után. Kouta pedig Rheiat figyelte,

Rheia ismét elvesztette egyensúlyát és hasra esett Xayetrina ismét leakarta szúrni, de Rheia hirtelen megfordult és….

-És mi lett a csata vége? – kérdezte Inuyasha Koutatól és többiektől.

-Xayetrina szó szerint bele esett Rheia kardjában, ám még előtte sikerült Rheiat hasba szúrnia.- Koutaék 2 órával ezelőtt érkezetek. Kagome most ápolja Rheia sebét. Vagyis pontosabban ápolta mert most jelent meg az ajtóban.

-Kész vagyok. Rendbe jönn csak pihennie kell

-Bemehetek hozzá?- kérdezte Kouta

-Persze- majd Kouta felállt és besietett a szobába ahol Rheia feküdt

-Szia- köszönt Kouta, mikor belépett az ajtón

-Hello- mosolygott Rheia

-Hogy vagy?-

-Mint akin átment egy úthenger.

-Hogy mi?

-Semmi. Majd elmondom ha jobban leszek

-Rendben- majd letérdelt Rheia ágya mellé.

-Már megint rosszat csináltam, ugye?

-Megsérültél. Pár másodpercig azt hittem hogy halott vagy

-Sajnálom.

-Kagome azt mondta hogy a méreg még nem tűnt el a szervezetedből.

-Igen, a fejem még mindig fáj