3.      Fejezet: A sz�rnyatlan pillang�

            A l�ny csendben el�l�pett, nem volt m�s v�laszt�sa. Pl�ne ma nem, az �jhold m�sodik napj�n, ma �jjel ember lesz. V�kony kis alakja szinte elveszett a szellem el�tt. Feln�zett a n�la k�t fejjel magasabb f�rfira. Hossz� pillanatokig csak farkasszemet n�ztek. Furcsa volt. Ott �llt ez a t�r�keny teremt�s, l�tsz�lag minden f�lelem n�lk�l, s�t kifejezetten pimasznak t�nt, ahogy ny�ltan m�regette a szellemet.

            - Ki vagy te? – ism�telte az makacsul �jra meg a k�rd�s�t.

            - Nisan. –felelte a l�ny.- �s te?

            - Nem tudom mi�rt k�ne elmondanom.

            - Mi�rt ne mondan�d?

            - Mert nem is ismerlek.

            - A nevemet m�r tudod. De �n nem a ti�det.

            - Sesshoumaru. Most boldog vagy? Hayano…- az utols� sz�t olyan m�lys�ges           megvet�ssel ejtette ki, ahogy azt csak egy tisztav�r� szellem tudja. – �s ezek mellett             m�g Naraku szag�t�l is b�zlesz. Undor�t�.

            - B�ntja az orrod?! Kutya…

            - Az… �gyhogy k�nytelen leszek t�ged meg�lni.

            Inuyasha �s Kagome m�r a v�rosban cirk�ltak, a fi� morcosan piszk�lta a piros baseballsapk�t a fej�n. V�gign�zett a l�nyon. Valahogy m�snak l�tta. Sokkal… szebbnek. Esz�be jutott, hogy kezd megh�ly�lni. Hogy ilyeneket gondol… M�g hogy Kagome sz�p. Ezt nevets�gesnek tartotta. Orr�t facsarta a nagyv�ros b�ze, de igyekezett nem foglalkozni a dologgal. N�zte a „robog� szekereket” �s a furcsa ruh�s embereket maga k�r�l. Most csodabog�rnak �rezte mag�t a kimon�j�ba.

            „ Legal�bb a b�jg�n�r nincs itt” mondta mag�ban, amikor esz�be jutott a Kagome t�sk�j�ban tal�lt k�p. A bar�taidt�l �s Hoyot�l 3 l�ny volt a k�pen �s egy ismeretlen fi�, ez zavarta. Sokat adott volna, ha tudja, hogy milyen sz�lak f�zik a l�nyt Kagom�hoz. De addig is marad a tal�lgat�s.

-         Fucsa emberek – n�zett maga el� a hayanou.

-         Nekik te vagy az – mosolygott r� Kagome, Inuyasha �gy �rezte mintha kis�t�tt volna a nap.

-         Akkor is… Ostoba emberek az ostoba b�z�lg� szekereiken – Kagome erre nem sz�lt semmit csak megcs�v�lta a fej�t �s ment tov�bb, nem is t�r�dve a b�m�szkod� tekintetekkel.

            Nisan elkerekedett szemekkel n�zett fel a f�rfira. �tkozta mag�t. Legal�bb egyszer tudn� tartani a sz�j�t. Most nagyon nagy bajban van. Ez a szellem lenyeli keresztben. Az �v�n f�gg� k�sekre n�zett �s vett egy nagy leveg�t, de nem fogja egyk�nnyen odaadni az �let�t.

-         Meg akarsz �lni? – k�rdezte sz�ntelen hangon. A szellemet m�regette a gyengepontjait kereste.

-         Meg. – a f�rfi nem l�tszott t�ls�gosan idegesnek.

-         Mit tettem ellened?

-         B�ntod az orrom, Naraku szolg�ja vagy. Nekem ennyi el�g.

            „Naraku elsz�k�tt szolg�ja” tette hozz� gondolatban a l�ny „ Most azt�n nyakig benne vagyok. Csak tudn�m, hogy fogom �n lebesz�lni erre a harcr�l…”

            Ekkor nem v�rt seg�ts�get kapott. Apr� l�bak d�b�r�gtek a f�ld�n, egy kisl�ny szaladt kiny�jtott k�zzel a szellem fel�. Arc�n el�ml�tt a boldog mosoly. M�g nem vette �szre a m�sik alakot. Egyszerre villant �ssze a tekintet�k a szellemmel. De h�t, ugye a pillang�k l�giesen k�nny�ek, a l�ny szinte s�lytalanul indult a gyerek fel�. Egy fontos m�sodperccel el�bb, mint az ellenfele. Amint a gyerekhez �rt maga el� kapta mint egy pajzsot. Undorodott mag�t�l, de meghalni se akart.