-Gonosz

-Tudom,- ezen egy jót nevetek.- Egyébként hogy vagy?

-Jól…

(És ismét Sesshoumaru és Sayera)

Sesshoumaru mikor felkelt észre vette hogy Sayera már nem mellette fekszik. Az ablaknál állt. Ő is oda ment mellé.

-Jó reggelt

-Neked is- Majd hosszan megcsókolták egymást. Sesshoumaru ismét magához ölelte Sayerat

-Enned kéne valamit

-Tudom.

-Akkor lemegyek szólok Rheianak hogy felébredtél, valószínűleg csak az ebédet kapjuk el.

-Az teljesen megfelel. Mindjárt megyek én is, csak átveszek valami kevésbé szakadtabb göncöt

-Oké- majd gyors csókot nyomott a lány szájára- Szeretlek

-Én is.

-Hello.- köszönt Sesshoumaru Gayamének és Rheianak

-Szia. Sayera?

-Mindjárt jönn

-Hogy vagy?

-Hát, jobban

-Értem. 2 perc és kész a kaja. Megfelel ha kint eszünk?

-Aha

-Átmennél szólni Kiheinek hogy jöhetnek, és addig megkeresem Koutat és  gyerekeket

-Rendben

Rheia elindult a tó felé, mivel Kouta odavitte játszani a gyerekeket.

-Kouta?

Nem jött válasz

-Hát ez nem igaz, hogy tudnak mindig így eltűnni.- Méltatlankodott, majd egy erős ütést érzet a tarkóján, és elsötétült minden.

-Megjöttünk- állítottak be Koutaék épp mikor Sayera lejött- Hát Rheia?

-Titeket keres.- mondta Sesshoumaru, aki épp most jött meg Kiheivel

-Mondtam neki hogy itt leszünk ebédre

-Az lehet, de jobbnak látta megkeresni titeket

-Megyek megkeresem

-Maradj szerintem mindjárt jönn

-Én nem hiszem- szólalt meg egy ismerős hang. Xayetrina jelent meg. Kouta egyből Inutaisho elé állt.

-Nyugi, nem akarok gyerekeidtől semmit.

-Mi dolgod van itt?- kérdezte Gayame

-Gondolom megöltétek a  drága fivéremet

-Igen, és?- kérdezte Sesshoumaru

-Azzal hogy megöltétek, mindenki aki ő támasztott fel szintén meghalt, megint

-akkor Haku is?- kérdezte Sayera

-Igen

-Hol van Rheia?

-Kicsit vendégül látom. Ha nem találjátok ki hogy hozzátok vissza véglegesen az életbe, Rheia meghal.- majd eltűnt.

Rheia egy sötét cellában találta magát mikor felkelt. Sajgott a feje a fájdalomtól. Kezei a falhoz voltak láncolva. Hideg volt…mintha valami magashegységben lenne. Lábai és kezei teljesen átfagytak, nem tudta mozgatni. Nem tudta mióta van itt. A nagy fájdalom ellenére, megpróbált szabadulni, de nem sikerült neki. Lépteket halott, a cella ajtaja ki nyílt. És Xayetrina lépett be rajta

-Mit akarsz?- kérdezte szinte suttogva Xayetrinától

-A vőlegényemet.

-De hisz Ameron már feltámasztotta

-Akit Ameron feltámaszt, az csak addig él, míg Ameron él

-De Ameron már meghalt

-Pontosan

-De nem ismerek mást aki fel tudna támasztani bárkit is

-Reméljük vagy annyira fontos a férjednek és a családodnak hogy találnak valakit.

-Mi?

-Jajj, de butus vagy. Már szóltam nekik, hogy pontos legyek 12 órával ezelőtt.

-Olyan régen alszok

-Hát kicsit nagyra sikerült az ütés.

-Míg nem találnak valakit ide leszek láncolva

-Áh, dehogy, 1 hetet kaptak aztán meghalsz.- .

-Hogy az a…-majd éles fájdalom hasított a fejébe.

-Ja elfelejtettem mondani hogy kaptál egy bizonyos mérget. Ami egy hét alatt végez veled, itt az ellenszer- mutatott egy kis üvegcsére, ami a kezében volt- és ezt csak akkor kapod meg ha Haku újra velem lesz.- Rheia nem mondott semmit, Xayetrina pedig kiment.

/Térjünk vissza Rheiaék házához/

-És Kouta hol van?- kérdezte Inuyasha aki most értesült a dolgokról

-Elindult megkeresni.

-De még is merre?

-Azt mondta hogy elsőnek is oda megy ahol Xayetrinával találkoztak múltkor és onnan hátha talál valamit.

-Értem.

Majd mindannyian /Inuyasha, Kouga, Ayame, Sesshoumaru, Kihei, Miroku, Sango/ elindultak különböző irányba hogy megkeressék Rheiat. Gayame nem mehetett mivel terhes volt, és Kihei megtiltotta neki, Sayeranak is megvolt tiltva, mivel még gyenge szóval ők ketten és Kagome vigyáztak a gyerekekre. Igaz Sayera és Gayame is duzzogott, de idővel megbékéltek. Már lassan 4 nap telt el és még nem találtak semmit.

Közben Rheia:

-Na mi az egyre nagyobbak a fájdalmaid?- kérdezte Xayetrina pimaszan

-Semmi közöd hozzá.- nyögte ki nagy nehezen

-Még beszélni is alig tudsz, és ez még csak a 4. nap, képzeld el milyen az utolsó…talán még eszméletednél sem leszel…nem tudsz majd elbúcsúzni a barátaidtól a szüleidtől, az öcsédtől, a férjedtől, na és persze a gyerekeidtől sem…

-Hallgass!!!- kiabálta minden erejéből Rheia

-Ne pazarold az erőd, még  a végén hamarabb meghalsz nekem

-Lehet hogy meghalok, de magammal rántalak téged is!