8. fejezet – Hatalom

- Tényleg? – kérdezte Kagome lihegve a csók végén.

- Igen. Mért kell mindent újra elismételnem neked?

- Oh hallgass! – zihálta, azzal átkarolta nyakát és magához húzta egy újabb csókra.

Közben Inuyasha kiszabadította magát a lecsúszott felsőjéből, és hátradobta az ágyra. A lány ujjaival végigsimított a hátán, megtalálva minden egyes kidolgozott izmot. A csók egyre mélyebb lett, ajkaik szétnyíltak s nyelvük a másiké után kutakodott. Végül megtörve a csókot levegőért zihálva néztek egymás szemébe. A hanyou orrát Kagome nyakába fúrta, hogy mélyen beszívhassa az édes illatot, majd apró csókokkal és nyalásokkal halmozta el. A lány gerincén bizsergető reszketés futott végig, újra társa fülei után nyúlt s finoman dörzsölni kezdte őket. Inuyasha doromboló morgással válaszolt és ösztönei hatására csípőjét erősen a lányéhoz szorította.

Érezte a kemény követelődzést a combjainál, amitől kellemes forróság öntötte el a lábai között s különös nedvesség szivárgott a bugyijába. Hamarosan az illat elérte Inuyasha érzékeny orrát, s egyre lejjebb haladva csókolta a lányt közelítve a forráshoz. Mikor elért a csípőéhez ujjait begörbítve lehúzta a lány zöld szoknyáját s megpillanthatta az alatta rejlő rózsaszín selyembugyit.

- Korábban láttam ezt a fiókodban – mondta inkább csak magának.

Most, hogy csak fehérneműt viselt a csábító illat még intenzívebb volt. Hirtelen rájött, hogy ugyan azt a szagot érezte múltkor fiókban, mindent ez az őrjítő aroma indított el benne. Nem csoda, hogy nem tudta megállni, hogy távol tartsa magát tőle. Az illat elborította az elméjét és semmihez sem hasonlítható vágyat ébresztett benne. A rózsaszín anyag az utolsó akadály volt, ami elválasztotta tőle, mégis mikor ujjaival megragadta a bugyi két szélét a lány csípőjén, habozott.

A hanyou tétlenségét látva, Kagome zavartan felült, hogy lássa mi történt vele.

Inuyasha csak kábán térdelt a lábai között, kéjesen elhomályosult szemekkel a lány meztelen combjait bámulva. Szaggatottan vette a levegőt, annyira kihívó volt a látvány, mégsem tudta mit kéne tennie, végül összeszedve magát megrázta fejét és a lányra pillantott.

- Láttalak már meztelenül, de soha nem teljesen – mondta hirtelen megtörve a beállt csendet.

- Kétlem… - nevetett lágyan – Hányszor leskelődtél utánam, amikor fürödtem?

- Hmm… - morogta – De csak egy pillanatra láttalak minden alkalommal. Soha nem volt időm igazán megnézni téged.

- Most… engedéllyel teheted… - mondta bizonytalanul.

„Hallottad! Megengedte!” – sikított egy hang Inuyasha elméjében, biztatva őt a folytatásra, mégis habozott. Kagome érezte a nyugtalanságát.

- Meg…megijedtél? – kérdezte halkan.

- Egy fenét! – mordult fel sietve – Kicsit – vallotta be végül – Még soha… nem csináltam ilyesmit.

- Oh! – nyögte ki az eszébe jutó legintelligensebb választ a lány – Nos, én sem.

- Tudom! – vágott vissza. Kagome szüzessége felől nem kételkedett, még az elmúlt napok eseményei után sem.

- Nézd, ha nem aka… - kezdte volna a lány, de Inuyasha addigra már döntött: megragadta társa bokáit és egy rántással újra leterítette őt.

- Hallgass! – morogta a térdei közül. Nem kertelt tovább, lehúzta a aprócska bugyit, s szimatolni kezdett a lány combjaji közt. Az szag ott sokkalta erősebb volt, érezte, hogy férfiassága egyre jobban megkeményedik. Gyorsan rátalált az illat forrására, egy kis rózsaszín szakadékban a csípője alatt, ami izgalomtól csillogott.

Ajkai lassan elváltak egymástól s kinyújtott nyelvével óvatosan végignyalta a nedves hasítékot. Mikor a nyelve elérte az apró csomót a nyílás fölött, a lány egy elfojtott nyögéssel reagált. Közben kezeivel körbe fonta combjait, megtartva őt. Érezte, hogy megrázkódik, mikor az ajka hozzáért, ahogy ismét elérte az csöpp csomót halkan felsikkantott. A hang hatására férfiassága még inkább megkeményedett, felemelte fejét, hogy szembe nézhessen vele, majd fölékúszott. Lehúzta a lány ingjét s karjait kibújtatva levette a feje fölött. Ekkor felfedezte a furcsa rózsaszínű ruhadarabot, amit a póló alatt viselt. Magában szitkozódott egy sort miatta, végül hozzálátott a lehámozásához, de a dolog közel sem ment olyan könnyen, mint ahogy gondolta. Miután minden szalagot, pántot és kapcsot végigbabrált a szerkezeten, de még mindig nem jutott eredményre egy felbőszült morgással letépte s szétmarcangolta. Elégedetten pillantott le az eredményre s egy önelégült vigyorral, mint aki jól végezte dolgát már oldozta is ki a nadrágja pántjait, amikor Kagome kezét kezére helyezve megállította.

- Mi az? – kérdezte.

- Megrémültem – válaszolt elkerekedett szemekkel a lány.

- Mért? Soha nem sebeznélek nem téged – kezdte finoman.

Kagome a földön heverő condom felé mutatott, amit Inuyasha korábban elejtett.

- Az a létező legnagyobb méret, amit ember hord és azt mondtad kicsi rád! – magyarázta pirulva.

- Oh – nyögte – Nos, mindketten ismerjük a példát, ahol ember és démon párzottak. Úgyhogy nem kell aggódnod emiatt, illeszkedni fogsz hozzám. Te öhm…rugalmas vagy. – motyogta, s az utolsó mondatánál pirulva félrenézett.

- Öhm, biztos vagyok benne, hogy lehetséges, – mondta idegesen – de valahogy még mindig nem vagyok nyugodt.

- Sajnálom… – hebegte lesütött szemmel. – Sajnálom, hogy különc vagyok – a hangja elcsuklott a zavarodottságtól. Ekkor valami matatást érzett a derekánál. Lenézett és a lányt látta, ahogy a nadrágja pántjait babrálta.

- Kagome? – kérdezte, gúnyosan oldalra döntött fejjel.

- Nincs mit sajnálnod, olyannak szerettelek meg amilyen vagy. Úgyhogy… uh… állok elébe – jelentette ki. Kezei szapora mozgásának hála a csomó hamarosan meglazult és a piros szövet a földre esett. Nem pillantott a lányra, félve a reakciójától, de miután hosszú másodpercekig csak őt mustrálta, hangot adott a benne dúló dilemmának.

- Khm nos?! – türelmetlenkedett.

- Nos mi? – kérdezett vissza ártatlanul.

- Nos mit gondolsz? – érdeklődte aggódva, s magában konstatálta, hogy ez a beszélgetés kezd egyre kínosabbá válni.

- Oh. Nem tudom – mondta nyíltan a lány, mire Inuyasha gondolatban dobott egy hátast. – Még nem láttam ilyesmit. – motyogta pirulva, ezzel elérve, hogy a társa erős késztetést érezzen az ablakon való kiugrásra. Míg a hanyou ezen filozofálgatott Kagome engedve az ösztön csábításának, finoman megérintette őt.

- Ahh…! – sóhajtott, mélyet lélegezve, mire a lány bátortalanul elkapta a kezét, és felpillantott.

Inuyasha egy bólintással jelezte, hogy folytathatja, mire újra megtapintotta megmerevedett tagját.

Furcsa érzés volt… a csúcs meleg és puha és egészen selymes volt az érintése. Ujjai elkalandoztak a nyél hosszában le a csípőjéig, ahol egy puha kupacban ezüst szőrzet göndörödött. Finoman bezárta az öklét a férfiassága körül és mozgatni kezdte a kezét.

- …ah… - Inuyasha egyre szaporábban pihegett, miközben egy pillanatra behunyta szemeit átadva magát az érzésnek.

A hang egy apró álnok mosolyt csalt Kagome ajkaira. Ekkor tudatosult benne, hogy puszta bőrnél és izomnál sokkal többet tartott a markában. Hatalmat, nagy hatalmat.

Hatalmat mivel irányíthat vagy könnyedén fájdalmat és örömet okozhat. Hatalmat, amit Kikyo soha nem birtokolt, s amiről most semmiért nem mondott volna le. Inuyasha, aki soha senkinek nem engedelmeskedett, most fogolyként vezekelt a kezei legcsekélyebb mozgásától. S Kagome szerette őt ezért.

Folyt. Köv.