11. fejezet.

A k�t f�rfi nem hitt a f�l�nek, Sesshoumaru szerelme fel� fordult;

- Ez igaz? – k�rdezte m�g mindig kikerekedett szemekkel.

- Igen. – s�t�tte le a szem�t a l�ny. – F�ltem elmondani, nem tudtam hogy �r�ln�l-e neki. Meg azt�n… ha nem kell neked a gyerek meg�rtem. – szem�b�l k�nnyek folytak le v�gig arc�n.

- Csssss. – Sesshoumaru k�zelebb l�pett hozz�, s felemelte a l�ny �ll�t. – Ne l�gy buta, hiszen te is tudod, hogy mit �rzek ir�ntad. El�bb ut�bb �gyis csal�dot szerettem volna, �s csak t�led akartam gyerekeket. �s �gy l�tom, most m�r teljes�lt a v�gyam. – mondta Hanna-nak nyugtat�an, majd elvigyorodott az utols� mondatn�l.

Hanna szorosan a f�rfihoz b�jt, majd apja fel� fordult:

-         Apa… - n�zett apj�ra k�rlel�en.

Kageyamaru megindult Sesshourmaru fel�, majd mikor el� �r, kezet ny�jtja neki:

-         B�ke? – k�rdezte kiss� fintorodva, de szerette l�ny�t. �s tudta, ha nem b�k�l ki a f�rfival, elvesz�ti Hanna-t.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak b�lintott, s kezet r�zott szerelme �desapj�val. Hanna �desapja mell� s�t�lt, �s szorosan �t�lelte:

-         Nagyon hi�nyozt�l apa! – Hanna annyira szorosan �lelte mag�hoz apj�t, hogy az m�r leveg�t is alig kapott.

-         Kisl�nyom, mindj�rt megfulladok. – nevetett Kageyamaru, �s szorosan �t�lelte l�ny�t.

-         Apa, k�rlek mes�lj magadr�l �s any�r�l, szeretn�m tudni hogy ki vagyok! – k�rlelte �desapj�t.

-         Rendben. – v�laszolt a f�rfi.

Mindh�rman le�ltek. Hanna Sesshoumaru �l�be �lt, Kageyamaru pedig vel�k szemben, majd mes�lni kezdett;

-         Ayura, az �desany�d kutyaszellem volt, �n pedig p�rducszellem. A sz�leink tiltottak egym�st�l, mert a kutyaszellemek �s a p�rducszellemek �sid�k �ta ellens�gek.            De mi akkor is tal�lkoztunk, titokban. Kider�lt a viszonyunk �s bez�rtak minket, de mi megsz�kt�nk. F�jt a sz�v�nk, hogy otthagytuk sz�leinket, de a szerelm�nk mindent legy�z�tt, messze elv�ndoroltunk, �s Ayura teherbe esett. Azt�n megtal�ltuk az �tj�r�t. Hanna m�r a j�v�ben sz�letett meg. �desany�d nem halt bele a sz�l�sbe, mikor te 1 �ves volt�l a kutyaszellemek katon�i meg�lt�k. Nem mondtam el neked mindezt, mert nem akartam hogy te is olyan sorsra juss, mint �desany�d. Nem akartalak elvesz�teni.

-         Apa… - Hanna odaszaladt �desapj�hoz �s szorosan �t�lelte.

-         Nem akarok �nnepront� lenni, de menn�nk k�ne… - sz�lt kiss� �rdes hangon Sesshoumaru.

-         Igazad van… Rin �s Yaken m�r nagyon agg�dhatnak… - helyeselt Hanna, majd apja fel� fordult, �s ism�t �t�lelte… - SZERETLEK APU!!!

-         �n is, kisl�nyom!- �s k�nnyek sz�ktek ki apa �s l�nya szem�b�l…

Elengedt�k egym�st, majd Hanna odas�t�lt Sesshoumaru mell�, �s b�cs�t intett �desapj�nak… Kageyamaru is b�lintott egyet, majd sz�pen megv�rta, m�g l�nya �s veje els�t�lnak, azt�n � is elt�nt az erd� s�t�tj�ben…

Lassan letelt a 9 h�nap. Hanna boldog volt, �lete szerelm�t�l v�rt gyermeket, ezt csak az tet�zte Sesshoumaru elvette feles�g�l. Sesshoumaru �p�tett az �tj�r�hoz k�zel egy h�zat, �gy Hanna tudta l�togatni �desapj�t �s ford�tva is. Egy nap Kaede faluj�ban tart�zkodtak, Hanna �ppen tan�csokat k�rt Kagome-t�l a bab�val kapcsolatban. Hanna hasa szokatlanul nagy volt. Hanna hirtelen has�hoz kapott, �s hatalmasat sik�tott, Sesshoumaru ahogy meghallotta a sik�t�st egyb�l Hanna-hoz rohant:

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte a szellem r�m�lten.

-         Elfolyt a magzatv�z! Megindult a sz�l�s! – mondta Hanna, arca f�jdalmat t�kr�z�tt.

Sesshoumaru �lbe kapta feles�g�t, �s berontott Kaede kunyh�j�ba. Kaede m�r v�rta �ket:

-         Ide tedd le. Kagome k�rlek, hozz vizet. – mondta az �reg papn� nyugodtan.

-         M�ris. Sesshoumaru gyere, most jobb, ha kim�sz. – megfogta a szellem karj�t �s h�zta.

-         De… - Sesshoumaru nem akarta ott hagyni feles�g�t.

-         Gyere. – Sesshoumaru kiment.

B� k�t �ra m�lva hatalmas ki�lt�s hallatszott a kunyh�b�l, Sesshoumaru erre be akart rohanni, de Inuyash�nak �s Kageyamaru-nak /most �pp vel�k volt/ siker�lt vissza tartani. Nemsok�ra kihallatszott a babas�r�s n�h�ny perccel k�s�bb �jabb ord�t�s hallatszott �s �jabb babas�r�s. Mindeni furcs�n n�zett a kunyh� fel�, majd Kagome s�t�lt ki mosollyal az arc�n:

-         Bemehetsz. – mondta Sesshoumaru-nak

A szellemnek nem kellett k�tszer mondani. Egyenesen szerelme mell� t�rdelt, majd megfogta a l�ny kez�t. A l�ny erre kinyitotta a szem�t, �s f�radtan a f�rfira mosolygott. Kaede meghozta a karj�ban cs�pps�get. Vagyis cs�pps�geket:

- Kett�? – d�bbent meg a szellem.

- Igen, ikrek. – mosolygott a l�ny.

- Az egyik fi�, m�sik pedig l�ny. – mondta Kaede, majd mikor �tadta a piciket � is kiment a kunyh�b�l.  

Az egyik picit Hanna, m�sikat Sesshoumaru fogta meg. A l�ny elmosolyodott, Sesshoumaru el�sz�r f�l�nken tartotta a picit, de azt�n felb�torodott:

-         Mi legyen a nev�k? – k�rdezte a szellem feles�g�t�l, de m�g mindig a karj�ban l�v� cs�pps�get n�zte.

-         A kisl�ny legyen Maya, a kisfi� pedig… Inutaisho. – mosolygott f�rj�re a l�ny.

-         Hanna… - Sesshoumaru nem tudott mit mondani, csak elmosolyodott. – Rendben.

K�s�bb a t�bbiek is bementek a kunyh�ba, �s megcsod�lt�k a piciket. A kisl�nynak nagy, csokol�d�barna szemei �s ez�st sz�n� haja volt, arc�n 1-1 v�r�s m�regcs�k, �s homlok�n egy csillag alak� v�r�s folt volt, mint �desanyj�nak mikor �tv�ltozik. A kisfi� kik�p�tt apja, ez�st haja, arany sz�n� szeme arc�n, homlok�n lila f�lhold �s arc�n 1-1 lila m�regcs�k. M�snap a kis csal�d visszat�rt otthon�ba �s boldogan nevelt�k gyermekeiket. A kicsik gyorsan fejl�dtek, k�pess�geikre hamar f�ny der�lt.

V�ge

By Dinus & Magyiii