-Ő nem él.- mondta majd az ájultan fekvő Sayera kezét begyógyította. Sesshoumaru felvette és:

-Hozd azt a szemetet, én addig haza viszem.

-Rendben

Azzal Sesshoumaru el is indult haza, Rheia pedig vissza Kiheihez és Ameronhoz. Mikor megérkezet ugyan ott találta őket.

-Hogy van Sayera?- kérdezte Kihei.

-Ő jól, de a gyerek meghalt.- mondta de nem Kiheire hanem Ameronra nézett, ebben a pillanatban kelt fel a nap és a nap sugarai besütöttek az ablakon.

-Ameron indulunk, akarod hogy leüsselek és úgy vigyelek, vagy jössz magadtól.

-Ki mondta hogy veletek megyek

-Nem kérdés volt

-Ki mondta hogy parancsolgathatsz?- kérdezte felháborodottan

-NE TE LEGYÉL ITT NEKEM A NAGY ÁLDOZAT, ŐRÜLJ HOGY NE EGYBŐL ÖLEK MEG.

-Szóval meg fogsz?

-Én nem

-Ha nem te akkor ki?

-Az aki az apja volt annak a gyereknek- majd egy laza mozdulattal Kihei leütötte Ameront.

-Már untam a srácot…- mondta magyarázat képen mikor Rheia kérdően nézett rá. Ezután Kihei a hátára kapta Ameront és repülni kezdett haza felé, Rheia pedig a földön követte.

Sesshoumaru a Sayera mellett ült, amikor valaki kopogott.

-Tessék.- Rheia lépett be

-Megjöttünk.- majd Sesshoumaru felállt, és az ajtóhoz ment, de mielőtt kiment volna, megállt Rheia mellet- Maradj itt vele, mindjárt jövök.

-Jó- majd becsukta maga mögött az ajtót. Rheia pedig leült oda ahol eddig Sesshoumaru ült.

-Sesshoumaru lement a lépcsőn. Mindenki rá nézet /mindenki alatt értsd: Kouta, Gayame, Inuyasha, Kihei, ja és Ameron/

Sesshoumaru ránézett Ameronra majd kiment. Ekkor a többiek Ameronra néztek

-Most mi van?

-Menj- mondta Inuyasha

-Hova?

-Ki

-Minek?

-Mert nem fogsz az otthonomban harcolni- jelentette ki Kouta

-Miért harcolnék.

-Apám- borult ki Gayame- told ki a képedet azon a  kibaszott ajtón, mert ha nem még velem kell megküzdened Sesshoumaru előtt

-Jól van megyek már- azzal kivonszolta díszes hátsóját az ajtón.

-Mi történt?- kérdezte Sayera kábán

-Meghaltál, de Sesshoumaru felélesztett

-És a baba?- Rheia nem mondott semmit, e nem is tudott

-Értem- majd egy könnycsepp gurult le az arcán.- Sesshoumaru hol van?- kérdezte majd halotta a kardok csapkodását- Ez meg mi?- kérdezte értetlenül.

-Hát…Ha azt mondom hogy Sesshoumaru és Ameron mit csinálsz?

-Akkor, azt hogy lemegyek.- próbált volna felállni, de ha Rheia nem kapja el biztos hogy a földre zuhan.

-Még gyenge vagy. Segítsek lemenni?- Sayera nem válaszolt csak bólintott. Rheia segítségével szép lassan lementek a lépcsőn. Majd mikor kiértek látták hogy Ameron épp hátba akarja szúrni

-Sesshoumaru!- kiabálta Sayera, és ennek köszönhetően Sesshoumaru észre vette a közeledő Ameront és átszúrta. Ameron élettelen teste padig lehullott a földre.

Sayera ismét elájult, mivel még mindig gyenge volt. Mikor felébredt ismét a szobájában volt, mellette pedig Sesshoumaru ült.

-Szia- mondta gyengén

-Szia- figyelt fel a hangra Sesshoumaru és ráült az ágyra Sayera mellé.- hogy vagy?

Sayera csak vállat vont. Majd folytatta- Sajnálom

-Mit?

-Hogy nem mondtam el.

-Oh, értem- majd mély csend telepedett a szobára. De Sayera megunta

-Meg se kérded miért nem  mondtam el?

-Nem, ha akarod elmondod, nem akarlak ezzel is kínozni.

-Értem, egyébként azért nem, mert a születésnapodon akartalak meglepni, de nem jött össze.

Ismét kínos csönd lett.

-Mi történt Ameronnál?

-Elmesélte hogy mi történt a Rie-vel, ő volt a mennyasszonya. Utána pedig megmutatta a képet amit ő festett a lányról. Mivel még nem volt kész, modellt kereset, Rie olyan volt mint én, szinte az ikertestvérem is lehetet volna. Ekkor megkértem hogy vigyen haza, de ő elkezdett erőszakoskodni, mivel már besötétedett, csak a kardomat tudtam használni. Meg tudtam sebesíteni de ő még jobban engem…és végül sikerült leütnöm. Aztán megijedtem hogy elveszítem a babát és megindultam visszafelé, de innentől már minden kicsit homályos.

-Értem. Kérsz valamit?

-Nem csak aludni szeretnék egy kicsit.

-Ok- majd feláll helyéről. És épp kiakart menni

-Várj. Maradj- majd Sesshoumaru felült Sayera mellé az ágyba, és átölelte, Sayera pedig a karjai közt aludt.

Hajnalodott…Sesshoumaru különös zajra ébredt. Sírásra…

-Jól vagy?- kérdezte Sayeratól

-Nem

-Akarsz beszélgetni

-Nem most nem, csak sírni.- majd még jobban hozzábújt Sesshoumaruhoz. Sesshoumaru pedig szorosan magához ölelte.

-Sírj csak.- majd homlokon csókolta.

-Tessék- majd Gayame lépett be az ajtón

-Szia

-Szia

-Sayera?

-Még nem keltek fel.

-Oh, értem. Csak gondoltam hátha beszélgetni akar

-Nem akarsz maradni? Legalább segíthetnél.

-Oké, de miben?

-Csak ne a főzésben