-Csak annyit mondott hogy te meséltél és ő hallgatott. Bár egy kicsit fura volt, valahogy mintha sajnált volna téged.

-Értem.

-Mit kellett volna elmondania?

-Érdekel?- kérdezte. Sayera pedig vállat vont majd ezt mondta:

-Úgy sincs más dolgom- majd Ameron kezét nyújtotta neki, ő pedig kérdőn nézett rá

-Mutatnom kell valamit.- Sayera megfogta a kezét. És egy pillanat múlva már egy házban találta magát. Olyan volt mint minden más ház. Tele volt gyertyával

-Itt laksz?

-Ahan, bocs a kupiért, nem vártam vendégeket

-Semmi gond.- majd leült egy székre, és várta Ameront, közben felfedezett egy képet, vagyis inkább festményt a szoba végén, azon gondolkodott vajon mi lehet az, mikor Ameron szembe ült vele.

-Festegetsz?

-Hm?

-A kép- majd a festményre mutatott, igaz le volt takarva

-Jahh, már régen nem festettem

-Miért?

-Ez az utolsó kép amit festettem, a mennyasszonyomat ábrázolja

-Neked van mennyasszonyod?

-Csak volt

-Hogy hogy?

-Meghalt…belehalt a szülésbe, és a gyerek is.

-Sajnálom

-Én is. Ránk támadtak. Én ki mentem házból, hogy megvédhessem őket, de egy szellem elkerülte a figyelmet, és megtámadta őket. Mikor jöttem be láttam hogy Rie a földön fekszik, a szellem épp le akarta szúrni, de még időben megöltem. Azonnal hívtam a közeli falu papnőjét, de nem tudta megmenteni sem a gyereket, sem Reit.

-Őket miért nem hoztad vissza úgy ahogy Hakut?

-Mert akkor még nem volt meg a képességem ezt csak később szereztem. És csak maximum 5 éves halottakat tudok feltámasztani. De akkora már Rie és a fiam már 6 éve hogy halottak voltak.

-Értem

-Megnézed a képet?

-Persze

-Még nincs befejezve teljesen- majd oda mentek a képhez, és Ameron levette róla a rongyot ami eddig takarta.

-Csak a megfelelő személyt kerestem hogy befejezhessem és most megtaláltam.- mondta miközben Sayera felfedezte a hasonlóságot Rie és önmaga közt…

-Sesshoumaru te nem fekszel le?- kérdezte Rheia

-Nem, megvárom Sayerat.

-Oké. Mi megyünk, ha kell valami szólj.

-Rendben. Jó éjt

-Neked is.

Rheia ismét álmodott, ám most nem egy teljes jövőképet látott hanem sok dolgot egyszerre. Elején még Sayerat és Sesshoumaru mai veszekedését látta, aztán Ameront és Sayerat abban a házban ahol nem régen ő is járt. Végül Sayerat látta egy vértócsában.

-Sayera.- kiáltott, mikor felijedt álmából.

-Jól vagy?- kérdezte Kouta, majd ebben a pillanatban Sesshoumaru is betoppant az ajtón.

-Mi történt?

-Mennünk kell, Sayera bajban van. -és már pattant is ki az ágyból.

-Mi az hogy bajban van?-

-Majd út közben elmondom de most gyere. Oh, Szia édesem.

-Sziasztok, aztán gyertek haza mindhárman épségben. Majd halotta ahogy a bejárati ajtó becsukódik. Az ajtóban pedig megjelent fia

-Mi történt apa? Anya miért kiabált?- kérdezte miközben felmászott az ágyra.

-Csak rosszat álmodott.

-És most hova ment?

-Megkeresik Sayera nénit

-Eltűnt?

-Öhm…mondhatjuk úgy is.

Rheia még emlékezett arra hogy hol lakik Ameron, mikor odaértek vérszagot érzett. Sayera vérét…De őt nem találták ott, mikor beléptek az ajtón csak Ameront találták aki épp most kászálódik fel e földről. Közben Kihei érkezik meg

-Hát te?- kérdezte Rheia

-Gayame látta hogy elmentek és utánatok küldött

-Oh

-Hol van Sayera? Nem kérdezem még egyszer- kérdezte Sesshomaru Ameront, miközben felemelte azt ingjénél fogva.

-Mondom hogy nem tudom

-Ne idegesíts fel.

-Tényleg nem tudom, leütött, és csak most ébredtem fel.

-Hol sérült meg?

-Nem tudom

-Ameron ne hozz ki a sodromból

-Nem mindegy?

-Nem

-Hahh. Ha jól emlékszem megvágtam a jobb karját és egy kést szúrtam a hasába

-Most te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak lazán nem emlékszel?

-Talán emlékszem

-Áh…Sesshomaru öld meg.

-Várj! Meg tudom találni.

-Én is. Érzem a vére szagát. Na mindegy, Gyorsan meg kell találni. Kihei maradj itt ezzel a szemétládával, ha bármivel próbálkozik öld meg.

-Ezer örömmel

-Sesshomaru sietnünk kell mert ha nem elvetél

-Mi?- nézett bambán, közben Rheia már kiment az ajtón, de mikor látta hogy Sesshoumaru nem követi visszalépett.

-Gyere már.

-Miért nem mondta el hogy terhes?- kérdezte Sesshoumaru miközben Rheiaval

-Nem tudom.

Ezzel a beszélgetésük le is zárult, mivel megérkeztek oda ahol Sayera feküdt…holtan. Sesshoumaru végül vissza tudta hozni.

-A gyerek?- kérdezte Rheiatól