-Rheia? Hát te?

-Oh, Szia, én ébresztettelek fel?- mondta mikor már a ház melletti kis padon ült

-Nem, kint voltam a konyhában- mondta miközben csatlakozott Rheiahoz. Rheia  csillagokat nézte ő pedig Rheiat.

-ha most azt akarod megkérdezni hogy mi volt akkor az a válaszom hogy nem történt semmi. Csak beszélgetünk, mármint ő beszélt én csak hallgattam.- J, Közben Kouta pedig bambán nézett

-Most miért nézel így?

-Hogy?

-Hát mintha nem hinnéd el amit hallasz.

-Mert elég nehéz elhinni

-Nem hiszel nekem?

-Nem ezt mondtam, csak azt hogy fura.

-Aha, bár már értem.

-Mit?

-Hogy miért nem

-Elmondanád nekem is?

-Nem…na jó vicceltem.

-Nos?

-Volt egy mennyasszonya, pár évvel ezelőtt halt meg. Belehalt a szülésbe, és gyerek is. Megtámadta őket egy szellem, és nem tudta megmenteni őket.

-Miért nem hozta őket vissza az életbe?

-Azt az erejét csak utána kapta meg…és nem engedték neki.- majd hozzá tette- Láttam egy képet róla

-És?

-Kiköpött Sayera

-Oh, akkor Gayamének igaza volt

-Igen, már jó ideje figyeli Sayerat, és minél tovább figyeli, annál jobban szereti.

Lassan egy hét telt el azóta hogy Rheia visszatért. Mindenkit megnyugtatott hogy nem történt semmi, és hogy egész este beszélgetek, persze a Sayeras rész senki másnak ne mondta el. Pont Kagome születésnapját ünnepelték, amikor egy démon támadta meg őket. Vagyis pontosabban egyelőre csak figyelte őket.

Rheia nyugodtan ült majd letette evőeszközeit és felállt.

-Mindjárt jövök.

-Hagyd csak majd én- mondta Sayera- úgyis kijöttem a gyakorlatból, kezdek unatkozni

-Biztos?- kérdezte Rheia, aki ezalatt a kérdés alatt Sayeraban lévő gyerekre célzott

-Persze, egyél csak.

-Oké

Majd Sayera megindult, közben a szellem is előmerészkedett rejtekhelyéről. Emberi alakban volt. De Sayera mikro meglátta a szellemet hirtelen megtorpant.

-Kaito?

-Sayera?

-Hát te mit keresel itt?

-Az ékkőért jöttem.

-Azt sajnos nem adhatom oda

-Még jó hogy nem, mivel nem nálad van hanem annál a csinibabánál. Tényleg van barátja?

-Igen van egy férje és két gyermeke.

-Ahogy jól érzem hamarosan neked is lesz

-Semmi közöd hozzá

-Igazad van, de most engedj át. Meg kell szereznem az ékkövet.

-Nem. Ha nem látnád épp ünnepelünk

-Tőlem ünnepelhetek, csak előbb kérem az ékkövet

-Ha kell küzdj meg érte

-Nem gondolod hogy ez túl meggondolatlan

-Nem

-Hát akkor kezdjük.- mondta majd tűz ostort vett elő. Sayera pedig egy kardot formázott a tűzből. Harcoltak már vagy 10 perce, de egyikőjük sem tudott a másikon nagyobb sebet ejteni egy két karcolásnál. Sayera kezdett gyengülni, és a hasa is fájt. Egy pillanatra megszédült, és ekkor Kaito halálos csapást mért volna, de Sesshoumaru átszúrta a szívét. De ekkora már Sayera is összeszedte magát. És ha Sesshoumaru nem avatkozott volna bele akkor is megtudta volna védeni magát

-Most miért avatkoztál bele?

-Mert ha nem teszem, akkor most halott lennél

-Dehogy lennék, meg tudtam volna magam védeni, egyébként is én akartam vele végezni

-Ő is csak egy szellem

-Olyan szellem mint én, és ismertem is

-Akkor miért harcoltál vele?

-Azt nem mondtam hogy kedveltem is

-Oh

-Igen oh, most pedig megyek sétálni

-Rendben

-Rendben szia

Majd két irányba elindultak. A többiek pedig jól láttak mindent, Rheia még hallotta is. Mindenki döbbenten és csendben ült. Majd Gayame megszólalt

-Ki kér tortárt?- J

Sayera egyedül sétált az erdőben, már majdnem besötétedet

-Mégis mit képzel magáról, azt még megértem ha este akar megvédeni mert akkor nincs erőm, de hogy nappal is, már 5 millió ötször elmondtam neki hogy nem avatkozzon bele a harcomba, csak akkor ha kérem. És most kértem? Nem. Nahát akkor meg…Áh.- dühöngött miközben az erdőt járta.

-Sayera, hát te mit keresel erre felé?- kérdezte egy ismerős hang

-Sétálok, nem látod?-

-És hol hagytad a barátodat?-

-Otthon. De most nyögd ki mit akarsz Ameron?

-Csak beszélgetni, unatkozom

-Múlt héten beszélgettél Rheiaval-. Nem volt elég?

-Ne érts félre de Rheiaval nem ugyan olyan beszélgetni mint veled.- mondta mikor már Sayeraval szemben állt egy karnyújtásnyira.

-Nagyon is félre értelek

-Rossz az aki rosszra gondol.

-Nálad ki nem gondol rosszra? Xayetrina bátyja vagy.- Erre Ameron kissé begurult, és szinte kiabált

-Nem vagyok olyan mint ő. Csak az apánk egy, és én nem rá ütöttem.

-Valóban?

-Mire akarsz célozni

-Minden nővel kikezdesz. Ott vagyok én, Gayame, és még Rheia is…ejnye…

-Azt nem mesélte hogy miről beszéltünk.