5. Fejezet – Baráti közbenjárás

Inuyasha csöndesen haladt végig az éjszakán, barátai illatát követve. Kagomenél járt, hogy valamiféle nyomot vagy bizonyítékot találjon arról a fickóról, akinek a lány a kék doboz tartalmát szánta. Talált is valamit, méghozzá ugyanabban a fiókban, ahol rálelt azokra az undorító vackokra. Ez csupán egy apró cetli volt, mégis gyanakodni kezdett, de nem tudta elolvasni az írást így egy választása maradt: segítséget kell kérnie Mirokutól.

Ahogy beért az erdőbe az illat erősödött, hamarosan zajra lett figyelmes és ráismert Sango hangjára. Az estét egy kis tisztáson töltötték, a tábortűz mellett pihenve s maguk köré több tucat imatekercset helyeztek fel, hogy az illetéktelen démonok ne juthassanak át a pajzson. Inuyasha kilépett a sötét erdőből, ami a rétet körülölelte és megpillantotta a békésen cseverésző társaságot.

- Hé! Miroku! – kiáltotta mogorván félbeszakítva beszélgetésüket.

Társai összerezzentek a hangra: Sango a kardja után kapott, Miroku megmarkolta a botját Shippou pedig sietve elbújt a közeli bokorban. Csak Kirara maradt nyugodt, ő démon létére érezhette a hanyou szagát, s békésen szuszogott tovább gazdája ölében.

- Inuyasha? Megijesztettél minket! – kiáltott fel Sango és jobb kezét mellkasára tette, hogy lecsillapítsa szapora légzését.

Shippou előmászott rejtekhelyéről és felugrált Miroku vállára, hogy egy magasságba kerüljön a hanyouval.

- Visszajöttél. – mondta nyílt döbbenettel Miroku.

- Beszélnem kell veled… négyszemközt! – közölte, miközben jelentőségteljes pillantást vetett a kitsunera.

- Én nem beszélnék azzal a szeméttel Miroku! – morgott a féldémonra egy szúrós pillantás kíséretében – Kagome megint miatta ment el!

- Hé Shippou, ha kíváncsi lesz a véleményedre, akkor majd értesít, addig is fogd be a szád! – ugatott Inuyasha, és egy ütéssel nyomatékot adott szavainak.

- Baka! – horkant fel a kitsune és hátra sem pillantva elugrált a színről.

Miroku sietve követte a tomboló hanyout az erdőbe.

- Miről akartál beszélni velem? – kérdezte miután elég távol értek a tisztástól, hogy bizalmasan megvitathassák.

Inuyasha előhúzott a kimonója ujjából egy darabka papírt és átadta a szerzetesnek.

- Mi van ráírva? – követelődzött és elfordította tekintetét, kerülve a csodálkozó pillantást, amiért nem tud olvasni. Nem volt könnyű felfednie a gyengeségeit egy másik férfi előtt, különösen, ha az a valaki Miroku volt. De a houshi nem szólt semmit, csak a papírlapra koncentrált s miután végzett a kacskaringós írás kibogarászásával furcsa kifejezéssel nézett vissza Inuyashara.

- Kitől kaptad ezt Inuyasha? – próbált puhatolódzni.

- Számít ez valamit? – morogta kitérően – El tudod olvasni vagy nem?

- Természetesen el tudom olvasni – mondta nyugodtan Miroku - de nem hinném, hogy fel kéne olvasnom, hacsak nem neked szánták.

- Én, öhm, Kagometől kaptam – habogta kényelmetlenül. Végül is ez nem volt akkora hazugság. Az ő szobájában találta.

- Oh, értem. – mondta csintalan csillogással a szemében Miroku. – Rendben, ebben az esetben szívesen felolvasom neked. Azt írja – megköszörülte a torkát és ünnepélyes kifejezéssel az arcán olvasni kezdte –

Kedves Inuyasha!

Tudom, hogy sokat veszekedtünk egymással, de nem tudom tovább rejtegetni az igazi érzéseimet. Bevallom, hogy titokban mindig is szerelmes voltam beléd. Holnap várok rád a Szent fánál, hogy személyesen is bevallhassam az érzéseimet. De én nagyon szégyenlős vagyok, ezért lehet, hogy kicsit meg leszek lepve, amikor megjelensz. Ráadásul tettethetem, hogy soha nem is írtam neked, de biztosítalak, teljes szívemből szeretlek és nem tudok nélküled élni.

Őszinte szerelemmel: Kagome.

Inuyasha gyanús pillantást küldött a szerzetes felé.

- Ez mind rá van írva, hö? Elég hosszú volt ehhez a kis cetlihez képest…

- Azt állítod, hogy hazudok? Én egy szent szerzetes, Buddha elkötelezett követője? – kérdezte Miroku komoly kifejezéssel az arcán.

- Meg vagy lepődve?! Én nem neveznélek éppenséggel szentlelkűnek! – morgott rá Inuyasha.

- Ne hazudj neki Miroku! – kiáltotta a hirtelen megjelenő Shippou és feltolakodva a houshi vállára s úgy tett mintha a szöveget olvasná. -

Hé Inuyasha!

Utállak! Soha többé ne zaklass engem, kivéve, ha a kicsi Shippounak szüksége van rám. Mert ellentétben veled őt nagyon szeretem és szeretnék a kedvében járni. Ne felejts el figyelmeztetni, hogy hozzak neki valami ajándékot. Sajnos nagyon feledékeny vagyok, ezért elfelejthetem, hogy írtam neked, de csak emlékeztetned kell!

Kagome

Ezt írja valójában!

- KIZÁRT, HOGY EZT ÍRJA! – ordított Inuyasha, miközben nekiesett a kitsunenak.

- Honnan tudod, Baka?! – visított vissza Shippou, ahogy elmanőverezett az ütés útjából – Nem tudod elolvasni! Ostoba vagy! Én kisgyerek létemre értem mit ír!

- Menj a pokolba vakarcs! – vicsorgott agyarait villogtatva – Nem az én hibám, hogy nem volt senki, aki megtaníthatott volna!

- Inuyasha! – vágott közbe Miroku, miközben a botjával a hanyou fejére mért egy ütés – hagyd békén Shippout! Nincs időd játszadozni. Sietned kell, eleget tenni annak, amit a levél ír!

- Oh, rendben tenni fogok érte! – morgott a fejét dörzsölve. Kitépte a cetlit a szerzetes kezéből, és visszasietett a táborhoz – Sango! – kiáltott.

- Hagyj ki engem ebből! – vetette oda a szellemírtó félvállról.

- Mi?!?! – ordított Inuyasha és letarolva egy cserjést átvágott az erdőn – Én mindig segítek neked!

- Jól van, jól van… - sóhajtott szemeit forgatva – Miről lenne szó?

- Csak olvasd fel, hogy mi van erre a szarra írva! – követelte.

- Ez minden? – kérdezte Sango és küldött egy lekicsinylő pillantást a fák közül kilépő Mirokunak – Mért kínzod őt? Végre volt egy kis nyugtom nélkületek…

- Én? – kérdezte ártatlanul a houshi, sértett kifejezéssel az arcán. Odalépett a lányhoz és tenyerében vette a kezét – Sango én egy szent szerzetes vagyok, csak a legjobbat akarom minden ember számára

- Én meg csak a másik kezemet akarom! – mordult rá és kirántotta karját az erős szorításból, de Miroku nem adta fel és jobbja a lány derekáról a fenekére vándorolt.

Sango elhúzódott tőle és gyilkos, kivörösödött arccal nézett rá, majd hatalmas ütést mért fejére a hiraikotsuval, ami kisebb visszhangot okozott a völgyben.

- És mégis megéri – sóhajtott ábrándozva a fején nőtt púpot tapogatva Miroku.

- Hé ti ketten! – ordított rájuk a féldémon – Tegyétek most félre a személyes problémáitokat! Van jobb dolgom is, mint titeket hallgatni!

- Bocsáss meg Inuyasha – válaszolta Sango kissé gúnyolódva – Kérlek, add ide az írást! – Inuyasha a kezébe nyomta a cetlit – Hmm… - motyogta pár pillanat múlva – Ezt biztosan nem neked szánták.

- Rendben! Nem én kaptam! - vallotta be magában fortyogva – Megtennéd, hogy végre felolvasod?!?!

- Jól van, na! – mondta ingerülten – Nem tudom, mért csináltok ekkora felhajtást emiatt. Csupán ennyit ír:

Kago-chan!

Mivel ilyen bátor voltál és megszerezted a dobozt gondoltam úgy illik, hogy a tiéd legyen. Talán éppen ez a barátod mérete. Ha legközelebb találkozunk, elmesélheted.

Puszi: Yuka

- végzett egy vállrándítással Sango

- Ezt Kagome egyik barátnője írta az idejéből! – kiáltott fel izgatottan Shippou. – Mindent elmondott nekem róluk. Három barátnője van: Eri, Ayumi és Yuka! Kagome azt mondta, mindig ráerőltetik, hogy randizni menjen valami fickóval, akit Houjonak hívnak.

- Mi az a randi? – kérdezte Miroku, akit kezdett egyre jobban érdekelni az ügy.

- Így udvarolnak az emberek Kagome idejében. De azt mondta, hogy nem igazán kedveli Houjot. Ő kicsit fura és elég unalmas. Elmesélte, hogy mindig hoz neki virágot és egy csomó furábbnál furább ajándékot.

- Tehát Kagome nem szereti viszont a fiút? – kérdezte Sango. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, amiért Kagome magánéletéről pletykált, de túl érdekesnek találta a történetet ahhoz, hogy ne figyeljen oda.

- Nem. – válaszolta nyíltan Shippou – De a barátait ez nem érdekli, úgy gondolják, hogy Houjo tökéletes – folyatta különösen kiemelve az utolsó szót, pont ahogy a mikotól hallotta. – És amikor Kagome elmesélte nekik, hogy nem tetszik neki, kitalálták, hogy biztosan van egy titkos szerelme.

- Honnan tudod te mindezt? – kérdezte Inuyasha vádaskodva.

- Baka! Odafigyelek, amikor Kagomevel beszélgetek. Hiszen azért mesél nekem! – morogta Shippou és büszkén kidüllesztette mellkasát.

- Tehát a levelet valószínűleg Kagome barátnője küldte – közölte a leszűrt tényeket Sango.

- Igen, és utal benne Kagome „titkos szerelmére” is. Nézzétek ezt írja: Talán éppen ez a barátod mérete. Azon gondolkozom, hogy ki lehet az és mi az, ami éppen a mérete? – tűnődött Miroku és egy sunyi pillantást küldött a féldémon felé. Inuyasha kényelmetlenül mocorogni kezdett.

- De Kagomenek nincs titkos szerelme! – tiltakozott Shippou

- Nincs? – kérdezte a szerzetes, miközben felhúzta egyik szemöldökét – Gondolkozzunk, ki lehet az, akit Kagome barátnői a szerelmének hisznek?

- Hát Inu… – kezdte volna Sango, de Inuyasha félbeszakította.

- Feh! Ez az egész egy nagy hülyeség. Add vissza Sango! – a lány átnyújtotta neki a cetlit, mire a hanyou összegyűrte és behajította a tűzbe. Csak figyelték, ahogy lángra kap és lassan hamuvá enyészik. Inuyasha egyre csendesebben és mogorvábban viselkedett.

- Nos, Inuyasha, – törte meg a csendet Miroku – megtudtad, amit akartál?

Inuyasha szórakozottan bólintott. Benyúlt a kimonójába és kihúzta az apró üvegcsét, amibe Kagome a szilánkokat rejtette. Csak bámulta az apró fiolát, a tűz fényénél megcsillantak benne a rózsaszínű ékkövek megbabonázva a féldémont.

- Most mi legyen? – sóhajtott.

- Hogy hogy mi legyen?! – ordított rá Shippou – Menj és kérj bocsánatot Kagometől!

- Huh? Ki beszélt itt Kagomeről? – kérdezte Inuyasha ingerülten.

- Shippounak igaza van – motyogta Miroku – Nem tudom mi történt kettőtök között, de amíg nem kérsz tőle bocsánatot, nem tudjuk megtalálni a többi ékkőszilánkot.

- Egyetértek – mondta egy bólintással Sango.

- És te? – kérdezte Inuyasha Kirarara pillantva. – Neked nincs véleményed? – a macskadémon lenéző pillantást vetett rá – Nincs?  Az én véleményem, hogy mázlija van annak a kandúrnak, aki összeáll veled… - azzal eltűnt a fák tinta fekete sötétségében.

- Idióta – sóhajtott Sango.

- Hülye – értett egyet Shippou.

- Nem adok neki kép napot – mondta sunyin mosolyogva Miroku.

Folyt. Köv.