7. fejezet.

Mikor vissza�rtek m�g mindenki aludt. Sesshoumaru m�g mag�hoz h�zta a l�nyt �s egy cs�kot adott neki, majd a l�ny is visszament a hely�re. „Lehet, hogy beleszerettem? Olyan sz�p, �s rejt�lyes, hiszen m�g mag�r�l is csak most tudta meg hogy szellem…” – a szellem boldognak �rezte mag�t, olyannak, mint m�g soha. Az elk�vetkezend� 3 napban semmi nem t�rt�nt, a d�mon �s Hanna csak n�ha – n�ha maradt kettesben, akkor is csak egy r�vid cs�k erej�ig. Negyedik nap est�j�n Sesshoumaru Hanna mell� s�t�lt, majd megfogta a kez�t. A l�ny belen�zett a f�rfi szem�be, a szellem nem mondott semmit de a l�ny tudta hogy azt k�ri mennyen vele. Sesshoumaru el�l s�t�lt, Hanna pedig k�vette. A szellem egy gy�ny�r� v�zes�s mellett �lt meg. Hanna csod�lattal n�zte a t�jat, gy�ny�r�nek tal�lta. A d�mon a l�ny h�ta m�g� s�t�lt majd �t�lelte a derek�n�l. Hanna fej�t a puha pr�mbe hajtotta, biztons�gban �rezte mag�t. Olyan biztons�gban, amilyenben m�g sohasem. �s j�l �rezte, a f�rfi soha nem engedte volna, hogy a l�nynak valami baja essen. Hanna fej�ben megfordult egy gondolat, majd a f�rfi fel� fordult:

-         Sesshoumaru?

-         Hm? – n�zett a l�nyra kedvesen.

-         Amikor �tv�ltoztam… nem tudom hogy mi t�rt�nt velem, de tudni szeretn�m. Mivel te… sz�lva… te is szellem vagy… - a l�ny halkan �s kiss� f�l�nken is kezdte.

-         Igen? – a d�mon nem �rtette a l�ny f�l�nks�g�t, tal�n nem mutatta ki m�g el�gg� szeretet�t, de m�g sz�m�ra is szokatlan volt.

-         Megtan�tan�d nekem azt, hogy hogyan kell haszn�lnom az er�m? – a l�ny f�l�nken mosolygott a szellemre.

-         Ha szeretn�d, akkor igen. – Sesshoumaru elgondolkodott a k�r�sen, hiszen m�g � maga sem tudja hogy mi is pontosan a l�ny. Kutya szellem egy r�sze, de van m�g benne valami, valami amit � nem ismer.

-         K�sz�n�m! – b�jt szerelm�hez a l�ny.

-         �s mikor akarod elkezdeni? – k�rdezte a szellem

-         Most! – mondta vigyorogva a l�ny, tudta hogy a szellem az�rt h�vta el a t�bbiekt�l, hogy kettesben legyenek. De ha m�r v�llalkozott r� a szellem…

-         J�l van. – s�hajtott megad�an a szellem. – De csak egy kicsit, m�r k�s�re j�r. – mondta, nem t�l nagy kedvel.

-         Rendben. – mosolygott f�rfira, majd egy finom puszit lehelt az arc�ra.

�s kezdet�t vette a tan�t�s...

A f�l �jszak�t �tgyakorolt�k, Hanna gyorsan tanult, �gy a d�monnak k�nny� dolga volt. Mikor mindketten elf�radtak visszas�t�ltak a t�borhelyhez, majd hamar m�ly �lomba mer�ltek egym�s mellett. M�snap tov�bb indultak, de d�l fel� meg�lltak, Hanna �s a d�mon elmentek gyakorolni. A l�ny �t k�zben gondolkozott, szeretett volna hazamenni, �s megtudni hogy mi is r�ntotta �t ebbe a vil�gba:

- Sesshoumaru k�rlek, elmes�ln�d nekem, hogy mi h�zott �t engem ide? – a l�ny �rdekl�dve n�zett a szellemre.

- Igen. – a szellem ir�nyt v�ltott, �s bement egyenesen az erd�be.

- Nos? – k�rdezte a l�ny t�relmetlen�l.

- Egy k�gy�asszony r�ntott �t az egyik karj�val, eredetileg Rin-t �ld�zte de tal�lt valamit, amit �rdekesebbnek v�lt. Gondolom megpr�b�lt �tmenni az �tj�r�n, de te �tj�t �lltad, �s �tr�ntott. Mikor oda�rtem te eszm�letlen�l fek�dt�l, a k�gy�asszony pedig �pp lecsapni k�sz�lt. Miel�tt meg�lt volna t�ged, darabokra szabdaltam. Rin k�rte hogy vigy�nk magunkkal, ez�rt elvittelek abba a barlangba ahol magadhoz t�rt�l. �s most itt vagy nekem, �s nem �ll sz�nd�komban elengedni t�ged. – az utols� mondatot mosolyogva hozz�tette.

- �rtem, de… nekem haza kell mennem, �desap�m m�r biztosan otthon van �s agg�dik �rtem. – mondta kicsit szomork�san, ugyanis neki sem �llt sz�nd�k�ban elhagyni Sesshoumaru-t.

- Szerintem az �desap�d v�laszt tudna adni azokra a dolgokra, amik �rdekelnek. � biztosan tudja, hogy mi�rt tudsz �tv�ltozni, vagy �pp � az oka, annak hogy te nem haland� vagy.

Hanna elgondolkodott a halottakon, „Ha �n teljesen szellem vagyok… vagyis k�pes vagyok azz� v�ltozni, akkor apa valamit titkol el�lem! Musz�j hazamennem, meg kell tudnom mindent!” Azt�n neki�lltak gyakorolni, Hanna m�r nagyon betanulta a harcot. Egy csap�s�val eltal�lt egy f�t, ami Sesshoumaru fel� kezdett d�lni. A szellem term�szetesen elugrott a fa el�l, de ezt a l�ny nem vette �szre. Mikor a fa landolt a f�ld�n Hanna ijedten rohanni kezdett:

-         Sesshoumaru!!! – ord�totta a l�ny.

Sesshoumaru egy fa mellett �llt vigyorogva, mulats�gosnak tal�lta, ahogy a l�ny pr�b�lja felemelni a hatalmas f�t. A szellem megunja, gondol egyet �s elkezd a l�ny fel� futni, j�t�kosan felkapja azt�n a puha f�ben a szellem h�tra veti mag�t �s a l�nnyal a karjai k�zt gurul. Mikor meg�llnak a szellem van fel�l �s vigyorogva n�z a l�ny szem�be. A l�ny nagyon m�rges lett:

-         TE IDI�TA!! – ki�ltotta a l�ny. – VAN FOGALMAD MENNYIRE, MEGIJESZTETT�L??? – a d�mon m�g mindig csak vigyorgott.

-         J�l van, ne haragudj. – mondta a szellem b�nb�n�an, �s nagyon aranyosan.

Sesshoumaru egy cs�kot lehetel Hanna �des ajkaira. Hanna viszonozta a cs�kot, szerette ha a d�mon ilyen gyeng�d vele. Hanna szak�totta meg a cs�kot;

-         Ideje visszamenn�nk Rin-�khez. – mondja a l�ny mosolyogva.

-         J�… - a d�mon csak csal�dottan felt�p�szkodott, ut�na seg�tett a l�nynak is fel�llni.