6. fejezet

Hanna lassan kinyitotta szemeit. Sesshoumaru ezt �szrev�ve Hanna mell� guggolt:

-         Hogy �rzed magad? – k�rdezte Sesshoumaru, m�g maga is meglep�d�tt.

-         J�l, k�sz�n�m. – Hanna nagyon meglep�d�tt a k�rd�sen, de j�l esett neki.

 A l�ny eg�sz test�ben tompa f�jdalmat �rzett, fej�ben k�rd�sek cik�ztak. Nem �rtette mi t�rt�nt vele, de �rezte, hogy ezen t�l minden m�s lesz. „Tal�n Sesshoumaru tud v�laszt adni a k�rd�seimre” – gondolta a l�ny, de a nagy�r ugyan olyan tan�cstalan volt, mint �.

- Sesshoumaru, mi t�rt�nt velem? – k�rdezte a l�ny f�lve.

- Olyan, vagy mint �n; szellem. – Sesshoumaru imm�r �jra m�ly �s f�lelmet kelt� hangj�n v�laszolt.

Hanna nem �rtett semmit, „�n szellem? Lehetetlen!” – gondolta mag�ban, de tudta erre az eg�szre m�s magyar�zatot nem nagyon tal�lna. K�l�n�s szagra lett figyelmes, Yaken �s Rin A&U h�t�n k�zeledett m�g t�vol voltak, de j�l �rezte a szagukat.

-         �s… - de a l�ny nem tudta befejezni a mondani val�j�t, teste �jra felragyogott. Mikor elm�lt a f�ny megint r�gi alakj�ban volt.

Rin�k �pp ekkor �rkeztek meg, Rin odarohant Hanna-hoz �s szorosan hozz�b�jt, ezen a l�ny csak elmosolyodott �s � is mag�hoz �lelte a kisl�nyt. Tal�n mintha Sesshoumaru arc�n is l�tott volna egy apr�, alig l�that� mosolyt. Sesshoumaru �gy d�nt�tt, hogy itt maradnak �jszak�ra, csak �ppen kiss� beljebb h�z�dtak az erd�ben. Hanna n�h�ny �ra m�lva teljesen fel�p�lt, majd odas�t�lt a j�tszadoz� Rinhez:

-         Gyere, menny�nk f�rdeni. – mondta a kisl�nynak kedvesen mosolyogva.

-         J�. – mosolygott vissza a kisl�ny.

Hanna �lbe vette a kisl�nyt �s elindultak a forr�s fel�, de Sesshoumaru hirtelen el�tt�k termett:

-         Hov� k�sz�lt�k? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel.

-         F�rdeni megy�nk, meg ne pr�b�lj ut�nunk j�nni. - Sesshouamru felh�zta kecses szem�ld�k�t majd morogva elfordult, ezen Hanna csak elmosolyodott.

Hanna-�k gyorsan v�geztek a f�rd�ssel, mikor vissza�rtek Hanna megs�t�tte a halat, amit f�rd�s k�zben fogtak. Mikor k�sz lett mindennel a l�ny, mindenkihez odament �s megk�n�lta �tellel. Mikor Sesshoumaru-hoz �rt kiss� megs�rt�d�tt:

-         Tess�k, a vacsora. – mondta Hanna a f�rfinak.

-         Nem kell, nem eszem haland� �tkeket.

-         Akkor nem eszel. – fordult el s�rt�d�tten a szellemt�l.

Miut�n mindenki v�gzett a vacsor�val, lassan �lomba mer�ltek. Hanna hajnalba �bredt fel, gondolta elmegy f�rdeni. „Egy kis egyed�ll�tre van sz�ks�gem” – gondolta mag�ban. Lassan s�t�lt a forr�s fel�, de nem sejtette hogy valaki k�veti. Mikor oda�rt levetette ruh�it �s bes�t�lt a kellemesen h�v�s v�zbe. A k�vet�je felugrik egy f�ra. Igen, Sesshoumaru k�vette a l�nyt, tetszett neki, amit l�tott. A karcs� der�k, hossz� form�s combok. A f�rfi alig tudta meg�llni hogy a l�ny ut�n mennyen.

*

Hanna hol s�t�l, hol �szott az apr� forr�sban, �lvezte, hogy egyed�l lehet. Legal�bbis � �gy hitte.

*

Sesshoumaru egy hirtelen �tlett�l vez�relve leugrott a f�r�l, halkan levetette ruh�it, csak feh�r nadr�gja maradt rajta, s a l�ny ut�n �szott. Hanna �pp a v�z al�l j�tt fel, hossz� haj�b�l �pp a vizet csavarta ki mikor meg�rezte derek�n az �lel� karokat. Megr�m�lt, sik�tani akart de nem tudott a karok tulajdonosa egyik kez�vel be fogta sz�j�t. Hanna egy hirtelen mozdulattal h�trafordult. Megd�bbent a l�tv�nyt�l. Sesshoumaru-val tal�lta mag�t szembe, m�lyen egym�s szem�be n�ztek, majd Sesshoumaru odahajolt a megszeppent l�ny f�l�hez:

-         Ne sik�ts. – mondta alig halhat�an, de m�gis olyan hangnemben, amit�l Hanna eg�szen megnyugodott.

Sesshoumaru �jra egyenesen �llt a l�ny el�tt, lassan leeresztette kez�t, amivel a l�ny sz�j�t fogta be. Hanna csak megbabon�zva �llt, s b�mult a f�rfi szem�be, olyat �reztek mindketten, mint m�g soha. Sesshoumaru lehajtotta fej�t. Arcuk egyre k�zelebb ker�lt;

-         Mi�rt? – k�rdezte a l�ny elhal� hangon.

Sesshoumaru elmosolyodott, majd �vatosan ajk�t a l�ny�hoz �rintette. A l�ny megszeppenve �llt, majd viszonozta a cs�kot. A f�rfi finoman simogatta a l�ny csupasz h�t�t, nyelv�k lass� t�ncba kezdett a m�sik�val. Hanna karj�t a szellem nyaka k�r� fonta, �gy fels�test�k er�sen egym�shoz pr�sel�d�tt. Hossz� percekig cs�kol�ztak, nem akart�k, hogy ez a pillanat elillanjon. Mikor sz�tv�ltak csak n�zt�k egym�st, mosolyogva, boldogan:

-         Mert van benned valami k�l�nleges! – mondta m�g mindig mosolyogva a f�rfi Hanna-nak.

„Istenem, mennyire j�l �ll neki, ha mosolyog! Annyira j�k�p�!” – olvadozott a l�ny. Hanna fej�t a f�rfi mellkas�ra hajtotta, s �gy �lltak m�g hossz� ideig. Sesshoumaru v�delmez�en szor�totta mag�hoz a l�nyt. Hanna feln�zett a f�rfira majd elmosolyodott, kibontakozott �lel�s�b�l. Karj�t v�delmez�en maga el� fonta. Majd elindult a part fel�.

A szellem csak k�rd�en ut�na fordult, ezt a l�ny �szrevette majd visszasz�lt:

- Fordulj el. – mondta kedvesen a l�ny.

- Mi�rt? – k�rdezte a d�mon majd elindult a l�ny fel� vigyorogva.

- Fordulj el! – mondta �jra a l�ny.

- J�l van, na. - mondta Sesshoumaru, majd morogva elfordult.

- Meg ne pr�b�lj lesni! – mondta incselkedve a l�ny, majd elindult a part fel�.

Mikor ki�rt, gyorsan felkapta ruh�it �s elbujt egy bokor m�g�. Sesshoumaru persze megpr�b�lt h�tra sand�tani, de nem l�tott eleget, az � nagy sajn�lat�ra. Mikor a l�ny elb�jt odaki�ltott a d�monnak:

- Most m�r megfordulhatsz. – mondta kacagva a l�ny. 

 Sesshoumaru egy ugr�ssal a parton is volt, mag�ra vette levetett ruh�it, �s p�nc�lj�t. Majd egym�s derek�t �lelve elindultak vissza a t�borhely fel�…