2. fejezet – Mi van a dobozban?

- Add ide! - morgott Inuyasha, ahogy Kagome a dobozzal a kezében az ajtónak taszította. Dühösen utána ugrott és megragadta a blúza hátát. A karmai átszúrták a szövetet és a lány következő lépésénél egy hangos reccsenés hallatszott.
„Riiiiieeeezzzzzssccccsss”
S a sárga blúz teljes hátrésze Inuyasha kezében maradt. Kagome egy másodpercre dermedten megtorpant, majd lassan megfordult és keményen a hanyou szemébe nézett.
- Te…teee - suttogta vészjóslóan.

Inuyasha bűntudatos arccal pillantott a darabka szövetre a kezében, de ekkor eszébe jutott milyen dühös is valójában.
- Ne nézz így rám! Nem az én hibám volt! - horkant fel és orrát felhúzva összefonta karjait a mellkasa előtt. - Ha elmondtad volna, mi van a dobozban az inged még mindig ép lenne.
A szavai hatására egy alacsony moraj érkezett Kagome irányából, a fülei kényelmetlenül vonaglottak a nem épp barátságos zajra. Kénytelen kelletlen, de lesandított az előtte álló lányra, aki dühében sárkány módjára fújtatott és az őt körülvevő tűzvörös aura sem volt épp biztató jel. Kagome morgott.
„Francba! Ki fogja mondani…” - gondolatban számba vett minden lehetőséget, ami megakadályozhatná a lány kitörését, de nem volt menekvés.
Pánikba esve ugrott az irányába, hogy megállítsa, mielőtt kiejtené a földbedöngölő varázsszavakat, de túl késő volt. Még utoljára elrugaszkodott…
- Fekszik!!! - ordította Kagome, de ezúttal ő nem volt elég fürge. Inuyasha elérte őt a varázslat hatás kezdete előtt és a vállába kapaszkodva maga alá rántotta megdöbbent társát. Az igézés, amit a hanyou büntetésére szokott használni most mindkettejüket alaposan földbepréselte, olyan pozícióban, ami más körülmények közözött okot adhatott volna gyorsan kapáló szívükre és kipirult arcukra. De ez sajnos egyáltalán nem olyan alkalom volt. A fejük vöröslött a dühtől és a pulzusuk felgyorsult kimerítő csatájuktól. Szúrós szemekkel és vicsorgó fogakkal néztek egymásra.
- ARRRG!!! Mozdulj már meg! - kiabált Kagome.
- Most legalább megtudod milyen érzés kilapítva lenni - vágott vissza dühösen lihegve.
Inuyasha súlya keményen összepréselte őt és még a levegővétel is nehezére esett.
- Legalább egy tonnát nyomhatsz! - zihált.
- Nos, hála neked semmit sem tehetek ez ellen - morgott.
- A hajad csiklandozza az orromat! - megpróbálta elfújni a zavaró tincseket, de csak azt érte el vele, hogy még inkább nem kapott levegőt.
- A lábad beékelődött a combjaim közé és eléggé kellemetlen helyem nyom… Szerinted kinek rosszabb? - hörgött fájdalmasan, de azért megkísérelte, hogy egy fejrázással eltávolítsa a haját a lány arcából.
Lassan teltek a másodpercek és a varázslat elkezdett kopni. Kagome megkönnyebbülve sóhajtott mikor Inuyasha végre valahára felemelte magát a tenyerére támaszkodva. De a nyugalma nem tarhatott sokáig a féldémon ülőhelyzetbe emelkedett szorosan maga alá szorítva a csípőjét.
Gonoszul a lányra vigyorgott, karjait összefonta a mellkasa előtt és egyenesen a szemébe nézett.

- Most pedig - kezdte szándékos fennhanggal kiemelve minden szót - Megnézem, mi van a dobozban.

Kagome kétségbeesve fészkelődött alatta. A fiú előredőlt és egy kezével megragadta a lány mindkét csuklóját és a feje felett a földre nyomta őket. Másik kezével gyorsan a doboz után nyúlt, de még mielőtt elérhette volna Kagome kiszabadította bal karját és egy sebes mozdulattal az ágy alá csúsztatta a tárgyat.

Inuyasha mérgelődve felugrott és utána vetette magát, de elszámította az ugrást és egyenest az ágyon landolt. A matrac fülsértően nyekergett a hirtelen becsapódástól, de egyikük sem törődött most ezzel. A féldémon szaporán megfordult és a doboz után tapogatózott az ágy alatt. Kagome észbekapott és sikítva ugrott ő is:

- FEKSZIK!!!

Inuyasha arca fájdalmas fintorba torzult miközben rózsaszín villanás kíséretében lezuhant a hálószoba kemény parkettájára.
- Te szuka… - lihegett kínlódva, ahogy próbálta minél előbb felküzdeni magát a padlóról.

Kagome elégedetten mosolygott és lazán felkapta Inuyasha mellől a dobozkát.

- Milyen helyes bugyid van! – kuncogott, otromba vigyorral az arcán. A pozíciója éppen megfelelő volt ahhoz, hogy belásson a lány szoknyája alá.

Kagome megbotránkozva ugrott félre és nyelvét kidugva reagált a fiú megjegyzésére.

- Te már csak tudod, perverz! – mérgelődött tovább – Elég ideig kutakodtál a fehérneműim között. – mondta, miközben kihúzta a fiókot és a dobozt egy dühös mozdulattal bevágta a melltartói mellé. – Most pedig végre tanulni fogok. Ez itt marad a fiókban, te pedig szépen visszamész a kúton át.
- Feh! – Inuyasha sértődötten felmordult, ahogy feltápászkodott az ágy mellől – Érdekel is engem, hogy mit tartasz a hülye fiókodban!

Kagome gyilkos szemeket meresztett rá.

- Öhm…Én…tulajdonképpen… vagyis – dadogott és kezeit védelmezően a feje fölé emelte mielőtt a lány hozzávághatott valamit. De nem ez történt:

- Inuyasha… FEEEEKSZIIIIK!!!

*

Pár órával később Inuyasha nesztelenül mászott át az ablakpárkányon. Kagomét még mindig ott találta az íróasztala mellett, amint éppen a kinyitott matematikakönyv fölött békésen szunyókált.

- Végre! – dörzsölte össze tenyereit elégedetten.

Amilyen csendesen csak tudott odasomfordált a ruhásszekrényhez és kirántotta a legalsó fiókot. A hirtelen mozdulatra egy fülsértő nyikorgás volt a válasz. Lélegzetét visszafojtva magában szitkozódott, amiért nem volt óvatosabb, majd a még mindig mélyen alvó Kagomere sandított. Ellenállt a késztetésnek, hogy eleresszen egy elégedett horkanást és inkább minden figyelmét a fiók mélyén lapuló dobozkára összpontosította. Utánanyúlt és kihúzta, majd közelebbről is megvizsgálta szerzeményét.

A láda elején egy férfi és egy nő képe volt látható, akik szorosan egymásba karolva szélesen mosolyogtak. Fölöttük valami furcsa lény rajzolatát pillantotta meg, aki még annál is furcsább sapkát hordott.

Inuyasha összeráncolta szemöldökeit, meg volt zavarodva.

- Mmnasha – motyogta álmában Kagome, kizökkentve Inuyashat tevékenykedéséből. Nem lenne biztonságos itt maradnia. Még egy utolsó pillantást vetett a szunyókáló lányra a válla fölött majd a dobozt kimonójába rejtve csendesen kimászott az ablakon.

Néhány perccel később Inuyasha már a kút másik oldalán, a Szent fa ágai közt gubbasztott messze a leigázó varázslat hatáskörétől. Karmai közt tartva tovább vizsgálta a rejtélyes dobozt, ami miatt annyi feksziket kellett elszenvednie. Bár a középkorban sötét volt, de a féldémon aranyszemeivel így is tökéletesen ki tudta venne a legkisebb jeleket is a láda hátoldalán.

A tárgy ártalmatlannak tűnt, vastag kartonpapírból készült és nem árasztott semmiféle kellemetlen szagot.
- Mi a fene ez? – töprengett fennhangon – Mi lehet olyan értékes, hogy megérjen ennyi feksziket? És mi a helyzet Kagomevel? Talán még az ékkövet sem védené ilyen…hevesen… Bármilyen sötét titkot is tartogat magában, itt az ideje, hogy fény derüljön rá! – begörbítette karmait és az oldalsó hézag mentén szétnyitotta a csomagolást. Belenyúlt az üregbe és már húzta is ki a…

- Kis fehér négyezetek?!?!

Mindegyik egymáshoz volt rögzítve a végeknél fogva megragadta hát a legszélsőt és egy határozott mozdulattal eltávolította a többitől. Ujjai közt forgatva vizsgálta a különös tárgyat súlya alig volt és szagot sem lehetett érezni. Az anyaga hasonló volt ahhoz, mint ami a Kagome világából hozott ételeket fedte be. Finoman megnyomta a kis csomagot és érezte, hogy valami körszerűt tartalmaz a belsejében.

- Hmmm…

A szájához vette a négyzetet és egyik agyarát használva feltépte a csomagolást.
- Plah! – köpött undorodva.

Valami furcsa keserű folyadék öntötte el a száját. Bármi is volt ez egyáltalán nem tartozott az étel kategóriába. Mire kiheverte a félresikerült kísérlet mellékhatásait rájött, hogy a kis darabot leejtette a földre. Pár másodpercig még utána pislogott a sötétben, de aztán egy vállrándítással elintézte a dolgot és már tépte is le a következő darabot a láncról.

Ezúttal a karmaival próbálkozott szétszedni a trükkös csomagocskát. Valami ismét kifojt belőle és összemaszatolta a kezeit. Sűrű szitkozódások közepette a nadrágjába törölte az anyagot. Ekkor jött rá, hogy ott ahol előbb a szájára folyt különös zsibbadó, bizsergő érzést hagyott maga után. Remélte hogy ez nem valamiféle méreg… Megrázta a fejét és elűzte a kellemetlen gondolatokat: Kagome biztosan nem tartana a fehérneműi között mérget. Különben is, a bizsergés az ajkain bár elég bizarr volt kellemes érzést keltett.

Gondosan kihúzta a csomagocska tartalmát, ahogy sejtette egy apró kör alakú kék tárgy volt benne. Átlátszó vékony anyagból készült, ami a széleinél valamelyest megvastagodott. Hajlékony és igen nyúlékony volt, észrevette, hogy finoman összehajtották: ha széthúzná az anyagot, valamiféle hengeres tárgy keletkezne belőle. Egyik kezével óvatosan megfogta a kis kör széleit, másikkal pedig igyekezett legöngyölíteni, hogy láthassa teljes méretét. De az a vacak sikamlós volt és kicsusszant az ujjai közül.

Inuyasha kezdett begurulni újra megragadta a furcsaságot, de hevességében egyik karmával azonnal el is szakította a vékony szövetet.

- Francba! – káromkodott – Mi a pokolra lehet ezt a szar használni?

Lepillantott a szakadt tárgyra. Egy kicsit hasonlított azokhoz a színes dolgokhoz, amiket Kagome néha a hajában hordott. De azok nem voltak ilyen törékenyek és a szaguk is egész más volt. Plusz, ha ezek is olyan kicsi hajizék lennének, akkor Kagome nem jött volna annyira zavarba tőlük.

Csalódottan felsóhajtott, és ujjai közt játékosan babrálva a karikát kifeszítette tesztelve a nyúlósságát, majd mikor finom elengedte meglepődve nézte, ahogy az lövedék módjára elszáguld a sötétségbe. Döbbenten pislogott majd ismét vállat vont és figyelmét újra a dobozra koncentrálta. Most hogy a láncként egymásba kapaszkodó kis csomagocskák az ölében voltak észrevette az összehajtott papírt a doboz alján.

„Talán ez magyarázattal szolgálhat” – gondolta felderülve s már húzta is ki a ládából a lapot, majd óvatosan széthajtotta.

A papírt legalább hét különböző nyelven írták, de az egyik japánnak tűnt. Volt viszont egy kis gond… Bár édesanyja fiatal korában tanította őt közel sem tudott még eleget hosszabb szövegek olvasásához. Ráadásul ez Kagome világából származott és az ismeretlen szavakkal aligha boldogulna. Bosszankodva próbálta kifürkészni mit jelenthetnek a karakterek, de ekkor észrevette a szöveg szélén található képsorozatot. Rájött valójában nincs is szüksége olvasásra. Hosszasan bámulta a rajzokat és elméjében lassan kezdett összeállni a kép. A szemeit kába köd lepte el a döbbenettől, később pedig rémülten szűkültek össze. Inuyasha fájdalmas rándulást érzett a gyomrában teljesen összezavarodott. Agyát gonosz köd lepte el és a döbbenet érzését hamarosan kiszorította: a féltékenység, a zavarodottság és a fájdalom. Úgy érezte, elárulták.

Gyűlölködve nézett a dobozra és öklében szorosan összepréselte az obszcén képekkel tarkított lapot olyannyira, hogy karmai felsértették tenyerét. Összerezzent a hirtelen fájdalomtól, széttárta ujjait és vércseppjeivel együtt hagyta a földre esni az összegyűrt galacsint.

Folyt. Köv.