5. fejezet

Mikor elmúlt a fény Hanna nem értette mi történt vele, felsőtestén valami nehezéket érzett. Mikor végignézett magát, ledöbbent. A külseje teljesen átváltozott. Ruhája Sesshoumaruéra hasonlított, de kissé díszesebb volt. Felsőtestét páncél védte. Hatalmas karmai lettek, haja ezüstszínű benne fekete csíkok, oldalin 1-1 kard lógott, egy hírtelen ötletből vezérelve felemelte kezét, amiből valami gömbféle szállt az ellenség felé, mikor a szellemhez ért hatalmas zajjal és kisebb robbanással teljesen megsemmisítette a szellemet. Csak por maradt utána. Mindenki döbbenten nézte Hannat. A lány hirtelen összeesett, de mielőtt a földre esett Sesshoumaru elkapta. Sesshoumaru az ölébe kapja a lányt. „ Ez meg hogy lehetett? Egy halandó nem képes ilyesmire… „ És akkor Sesshoumaru ráeszmél, hogy Hanna is közéjük való… szellem. Mivel Hanna sebei súlyosak, nem tudták egyedül ellátni, így kénytelen volt elvinni Kaede-hez.  Hamar odaértek a kis faluba, ahol Sesshoumaru öccse, Inuyasha is élt Kagomeval, és kisbabájukkal. A nagy kutyaszellem berontott Kaede kunyhójába, de nem találta otthon az öreget, de Kagome épp gyógynövényekből készített orvosságot. A lány szemei tágra nyíltak, amikor meglátta férje bátyját ölében egy lánnyal;

- Te meg mit keresel itt? – sikoltott fel Kagome.

- Fogd be te lány! Megsérült… - intett fejével Hanna felé és letette gyengéden Hanna-t a gyékényre.

Kagome kérdő tekintettel figyelte Sesshoumarut, majd megnézte a lány sebeit.

-         Holnap már lábra is fog állni.

Ekkor berontott Inuyasha:

- Sesshoumaru, te meg mit keresel itt?! – kiáltott mérgesen a félszellem.

- Inuyasha…-szólt bátyja- Nem változtál semmit… - és egy hirtelen mozdulattal nekitámadt testvérének.

Inuyasha először csak védekezett, próbált kitérni testvére támadásai elől, de aztán előhúzta a Tetsuaiga-t. Míg ők kint egymást próbálták megölni, a kunyhóban magához tért Hanna:

-         Hol vagyok?

-         Ne félj, itt biztonságban vagy - szólt Kagome, és mosolygott kedvesen a lányra.- Az én nevem Kagome. Te ki vagy? És honnan ismered Sesshoumarut?

A név hallatán Hanna szeme felcsillant:

- Ő is itt van?

És ekkor betört a kunyhó fala, Inuyasha elhárított támadásától… Hanna felült és kétségbeesetten nézte Kagomével, ahogy a testvérek harcolnak.

-         Meg kell akadályoznunk! Nem eshet baja! – fakadt sírva Hanna.

-         Igazad van! - bólintott rá Kagome, és látta a lány arcán legördülő könnycseppet…
 „ Jesszus!! Ez a lány beleszeretett Sesshomuaruba!”

De már nem volt idő ezen rágódni, mert Kagome észrevette, hogy Inuyasha az ellenhullámot akarja használni. Inuyasha már lendítette a kardját, és elindította Sesshoumaru felé a végzetes csapást, ám Kagome egy Szent-nyílvesszővel eltérítette ezt a mérhetetlen erejű támadást… A fiúk csak néztek, hogy mi történt, és hogy miért csinálta ezt Kagome… és akkor Sesshoumaru már indult lecsapni Inuyashára, de hirtelen Hanna eléállt. Sesshoumaru megállt, és a lányra nézett. Már épp meg akart szólalni, de a lány megelőzte.

-         Sesshoumaru hagyd abba! Nem akarom, hogy… hogy… - és Hanna összeesett, egyenesen az előtte álló szellem karjaiba…

Sesshoumaru tágra nyílt szemekkel nézett előre, majd lassan lefelé, egészen a lány arcára… és akkor valami olyasmit érzett, amit még soha azelőtt… Szívét most valami egészen más érzés árasztotta el, és a tekintete is megváltozott… Aztán felemelte Hanna-t és továbbállt…

Inuyasha nem értett semmit… Kagome mosolyogva húzta el a csata helyszínéről szerelmét…

Sesshoumaru meg sem állt, egészen egy forrásig cipelte Hanna-t. Levette szőrméjét, leterítette rá a lányt, és gondolkozott. Közben nézte Hanna arcát, nem tudta levenni a szemét gyönyörű arcáról. Egyszer csak ébredezni kezdett…