XVI. fejezet.

-Lám, lám hát újra látlak Rheia.- mondta Naraku

-Ne örülj ennyire- mondta Rheia majd előhúzta a kardját.- menjetek hátrébb,- mondta majd apjára nézett aki értette.

-Hova siettek Inyuasha, a lányodra hagyod a piszkos munkát- de mielőtt Inyuasha válaszolhatott volna, megjelent több ezer démon élükön, Kagura, Kanna, és Sayera.

-Sayerat majd én elintézem- mondta majd ugrott volna fel de Rheia odakiabált neki.

-Ne öld meg!!!- mondta

-De miért?-

-Mert őt is csak ez a szemét irányítja. Ahogy Kagurat és Kannát, úgyhogy ne öljétek meg őket.-

-Megpróbálom, de nem ígérek semmit,- mondta majd felugrott és elkezdett harcolni Sayeraval, ahogy a többiek és a többi démonnal. Így csak Naraku és Rheia álltak mozdulatlanul.

-Rheia mi újság rég láttalak. Hogy vagy?-

-Már rosszul, tudod a szagod és a kinézeted miatt a hányinger kerülget.- mondta Rheia

-Én ezt nem mondhatom el, mert te nagyon szép vagy és az erőd sem semmi, mi lenne ha alkut kötnénk.-

-Nem érdekelnek a nyomorult alkuid, emlékszel múltkor sem jött be.-

-Igen emlékszem… Az a nyomorult, barátod hozott neked egy kardot, de végül is ő húzta  rövidebbet, sajnos életét vesztette. Te emlékszel?-

-Tisztán és világosan, megölted…-

-Nem te ölted meg, ha hozzá mész a fiamhoz semmi baja sem eset volna, de te önző módon, és valahogy szóltál neki hogy hozzon neked egy kardot, aztán ezzel még nem lett volna semmi gond, de aztán megölted a fiamat, és együtt kezdtünk el harcolni, és te ügyetlen módon beverted a fejed, és nem láttál valami jól, és szegény szerencsétlenek kellett megmentenie, de ebbe belehalt…- mondta amire Rheia szemeiben a bosszú tüze jelent meg, és össze volt zavarodva.

-Vagy netán nincs igazam?- de mielőtt Rheia  Naraku közbe szólt- Várj, még ne válaszolj előtte mutatok valamit.- mondta majd a Rheia előtti tócsában képek jelentek meg, a csata, aztán Kouta halála.

-De nézzük meg mi lett volna ha nem ügyetlenkedsz, igaz az nekem egy kicsit végzetes lett volna, de hát ez van…- majd újabb képek játszódtak le, a csata, de itt Rheia nem ütközött neki a falnak, és legyőzet Narakut.

-Most ugrunk úgy 3 évet…- jelentette be Naraku, és a tócsában két kis lány jelent meg Rheia felé szaladtak azt kiabálva hogy ,,Mami”. Lassan megjelent Kouta is és bementek egy kis faházba mindannyian, ami Kagoméék háza mellet volt.

-Hát igen ez lett volna, de nem így történt…- közelebb ment Rheiahoz és a fülébe súgta- …miattad.- Rheia erre a szóra egy kicsit kiborult, és összerogyott, sírt, sírt, és sírt.

Inuyashaék ebben a pillanatban végeztek a kisebb démonokkal és Kagura és Kanna is Narakuékat figyelte igaz messziről. Már csak Gayame, és Sayera harcoltak.

,, Nem értem miért kéne ezt a libát életben hagynom. Na mindegy megpróbálom, nem akarom hogy Rheia jobban haragudjon rám.” Majd folytatták a harcot. Egyik se állt, nyerésre ugyan olyan erősek voltak.

,,Az én hibám miattam halt meg… hogy tehetném jóvá. Áhhh rájöttem.” Majd felállt.

-Naraku akár teszik akár nem most meghalsz.- majd egy pajzsot húzott fel maguk köré, ismét megjelent a kék fény ami ismét kezdett átmenni rózsaszínbe, végül vérpirossá.

-Rheia- mondta halkan Gayame, mikor látta mire készül barátnője.- Sajnálom nem akartalak megölni de nem tehetek mást- majd Sayera szívébe szúrta karpengéit. Aki leesett a földre és meghalt.

-Rheia ne!!!- futott amilyen gyorsan csak tudott Inuyashaékhoz érkezet, futott volna tovább, de Inyuasha megállította.

-Ne menj, mert még bajod esik.-

-Megyek és megmentem ebbe nem akadályozhatsz meg- mondta mérgesen Inuyashanak.

-Hogy érted hogy megmented?- kérdezte Kouga.

-Ti nem hallottátok a beszélgetésüket?-

-Nem- mondta Sesshomaru.

-Naraku valahogy beadta Rheianak, hogy ő hibás Kouta halálában, és Rheia most megakarja ölni Narakut, magával együtt.- mondta mire Inyuasha észvesztve kezdett el rohanni, Rheiaék felé. Ahogy többiek is.

-Rheia azonnal hagyd abba!- kiáltotta lányának.

-Nem. Már úgysincs miért élnem- mondta könnyek közt

-Dehogy nem, itt vagyok én anyád az öcséd, és a barátaink.- mondta Inyuasha

-Tudom, de nem tudok a szemetekbe nézni ezután., muszáj megtennem, nem maradhatok itt azzal a tudattal hogy megöltem.- mondta Rheia- szeretlek apa.

-Nee!!!- de késő volt egy hatalmas robbanás történt a pajzson belül., miután a robbanás véget ért odaértek a többiek is, a pajzs megszűnt. A porfelhő eltűnése után meglátták Rheiat és Narakut (mármint ami megmaradt belőle).

Rheia pár métere Naraku mellet feküdt holtan…

-Rheia- kiáltotta Kagome és futott amilyen gyorsan csak tudott. Ahogy Gayame, Miroku és a többiek, egyedül Inuyasha állt egy helyben, nem hitte le amit látott.

-Rheia, az istenért nem csináld ezt velem.- mondta Kagome sírva, ekkor már Inyuasha is felfogta mi történt és oda futott Kagoméhoz.

-Sesshomaru- mondta Inuyasha- feltudod?

-Megpróbálom- mondta bár félt hogy már őt se tudja feléleszteni ahogy annak idején Koutat. Majd előhúzta a Tensaigat. Majd, mivel látta az alvilág küldöteitt, végzett velük. Rheia lassan kinyitotta  szemeit.

-Rheia- ugrott a nyakába anyja- hogy teheted ezt velünk? Mi lett volna ha Sesshomaru, nem tudott volna feltámasztani?- kérdezte sírva.

-Engem miért?- nézett kérdően nagybátyja felé- őt miért nem?- majd felállt és elszaladt egy irányba.

-Rheia!!!- kiáltott utána Inyuasha

-Hagyd, felesleges.- mondta Sesshomaru- ezt hagyd rám- majd Rheia után indult.

Rheia csak futott és futott, mígnem egy szakadékhoz ért ott a földre rogyod és sírt…

Hamarosan Sesshomaru is megérkezett le térdelt Rheia mellé és átölelte.

-Hé, ne itasd az egereket. Gyere menjünk vissza a többiek már biztos aggódnak.-

-Őt miért nem tudtad?- kérdezte zokogva.

-Nem tudom-

-Nincs valami ötleted hogy hogyan lehetne őt visszahozni?- Sesshomaru csendben maradt de Rheia tudta a választ- Szóval nem.-

-Sajnálom, nem tudom.-

-De én Igen.- szólt egy hang

-Nagypapa?-

-Apa?-

-Miért nem jönnek már?- idegeskedett Inuyasha.

-Nyugodj meg, biztos minden rendben.- nyugtatta Kagome.

-Tudom, de … - kezdte Inyuasha, majd meglátta  Kagome karját.- Kagome jól vagy?-

-Persze csak egy karcolás.-

-Nem fáj?-

-Nem.- majd Kagome felállt és abba az irányba nézett ahol lánya és Sesshomaru tűnt el.

-Inuyasha?-

-Igen-

-Mik azok a fények ott?-

-Nem tudom, nézzük meg -majd felkapta Kagomét, és utánuk mentek a többiek is.

-Ezt hogy érted nagypapa? Vissza tudod hozni?- kérdezte Rheia miközben felállt.

-Valójában, nem, mivel igazából, nem is ölték meg. Neki még nem jött el az ideje, csak azért szólították magukhoz, hogy te le tud győzni Narakut.-

-Mi? És te erről tudtál?-

-Igen…- mondta nagyapja.

-De miért?-

-Mert csak így tudtad alkalmazni erődet, mármint az egészet.-

-Apa?- kérdezte Inuyasha mikor megérkeztek- Mi történt?-

-Tömören és röviden apa?-

-Igen-

-A fentiek azért vették el tőlünk Koutat, mert azt hitték hogy anélkül nem tudtam volna használni az erőmet, mármint a teljeset. Ugye így van? Vagy netán kihagytam valamit?-

-Nem, de mint mondtam vissza kapjátok.- Ekkor hatalmas fény kísérletével megjelent Kouta teljes egészében.

-Kouta- Ayame és persze a többiek odafutottak Koutahoz, Ayame olyan szorosan ölelte fiát hogy az majdnem megfulladt, Rheia még mindig ott állt nagyapja előtt.

-Ha még egy ilyen előfordul, megkeresem és megölöm őket, add át nekik az üzenetemet.-

-Rendben, ja és vigyázz mindenkire és magadra is, ha kellek szólj.-

-Rendben. Szia- majd Inutaisho eltűnt. És Rheia odasétált szerelméhez  és átölelte, közben a többiek szép csendben elpárologtak.

-Ha még egyszer ilyet csinálsz velem, kinyírlak megérteted?- kérdezte Rheia könnyes szemekkel.

-Ígérem. Szeretlek.- majd megcsókolta Rheiat.

-Én is.- majd együtt indultak vissza a többiekhez, majd haza mentek.