XV. fejezet.

Rheia mikor fel�bredt sz�rnyen f�jt a feje, egy alakot l�tott meg maga el�tt. Felismerte, de nem hitt a szem�nek. Mivel a szaga teljesen m�s volt.

-Gayame?- k�rdezte mikor fel�lt.

-Igen. J�l vagy?- k�rdezte a l�ny.

-Igen, de te…-

-Igen f�lig szellem vagyok-

-De mi�rt hazudt�l nekem?- pattant fel, ekkor �rkeztek oda sz�lei �s a t�bbiek.

-Mert csak �gy seg�thettem neked, csak �gy tudtalak r�venni hogy vissza gyere ebbe a vil�gba.-

-Sz�val amit a tan�r mondott…-

-Igen, sajn�lom �n vettem r� egy kis b�b�jjal.-

-Tudod, te hogy…-

-Igen, �s sajn�lom, de csak �gy j�tt�l vissza.-  erre a mondatra Rheia szem�ben a  szomor�s�got, �s a zavarodotts�got felv�ltotta a d�h.

-De honnan vetted hogy vissza kell j�nn�m? Egy�ltal�n mennyit tudsz te r�lam? �s ki vagy te igaz�b�l?-

-Rendben elmondom az eg�szet , de ez egy kicsit hossz� lesz.-

-Nem baj r��r�nk- mondta Rheia, majd ezt meger�s�tve le�lt, majd Gayame, �s a t�bbiek is.

-Val�j�ban �n egy Farkas szellem vagyok, keletr�l. Kalandos �letem ott kezd�d�tt, hogy sz�m�ztek a falk�mb�l. Egy csal�di perpatvar t�rt ki, aminek v�ront�s lett a v�ge, engem sz�m�ztek, any�mat meg�lt�k, ap�mmal meg nem is tudom, mi t�rt�nt, de nem sok az es�lye annak, hogy m�g �letben van. Engem am�gy sem kedveltek, mivel f�lig voltam csak szellem. Onnant�l v�ndoroltam, k�zben fiam is sz�letett, akinek az apja egy ember volt, nem messze t�l�nk egy faluban �lt. A fiamat meg�lte egy d�mon, akit most k�vetek. T�nkre tette az �letem... Amikor ide �rtem, azt hittem, hogy az � erej�t �reztem, de kider�lt, hogy Naraku�t �reztem, s ekkor d�nt�ttem �gy, hogy seg�tek. A k�, amit a nyakamban l�tsz, pedig egy felett�bb vesz�lyes k�, akinek az �rz�je lettem. K�pes mag�ban tartani a halott szellemek erej�t, amit �t adhat b�rkinek, ez�rt felett�bb vesz�lyes. Ez�rt nem adom senkinek a kez�be, s k�teless�gem az �letem �r�n is megv�deni a k�vet. Kiskoromban der�lt ki, hogy az �rz�je vagyok, amikor a torony, ahol a k� volt, kiemelkedett el�ttem, t�l k�zel ker�ltem a k�h�z, �s eggy� olvadtam vele. Any�m mentette meg az �letem. Szerencs�mre nincs olyan h�re a k�nek, mint a Szent �kk�nek, ez�rt sem tud Naraku r�la, k�l�nben nem �rdekeln� a Szent �kk�. Elhat�roztam, hogy seg�tek nektek, s �gy is lesz, ak�r tetszik nektek, ak�r nem. A k� seg�ts�g�vel tudok �tmenni a k�z�pkori Jap�nb�l a jelenkori Jap�nba, s ha kell, v�d�burkot fonok ak�r�, ami fontos, s m�st�l meg szeretn�m �vni.

-�s mi a k� t�rt�nete?

-A k� t�rt�nete nagyon r�gre visszany�lik. Akkorra, amikor szellemek uralt�k a vil�got, �s az emberek m�g csak kevesen voltak, s �rtett�k a farkasok szav�t, �s a madarak dal�t. Egy er�s szellem uralkodni akart minden felett, �s m�g nagyobb er�re akart szert tenni, ami nem volt k�nny�. Ez�rt megalkotta ezt a k�vet. Nagy fant�zi�val rendelkezett, mivel Hal�l K�v�nek nevezte el. Legy�zhetetlen volt, senki sem akart az �tj�ba �llni. A titka az volt, hogy nem is a saj�t erej�t haszn�lta fel, hanem a k� �sszegy�jt�tte a halott szellemek erej�t, s egy� olvadt a k�vel. A fentiek persze nem �r�ltek annak, hogy hatalmas hatalomra tett szert, �s mindenkit elpuszt�t, aki az �tj�ba ker�l, �gy lek�ldtek valakit, aki tulajdonk�pp a m�solata volt a szellemnek. �t el tudta puszt�tani, de a k�vet nem. El kellett rejteni a k�vet valahogy, v�g�l egy toronyba rejtett�k, �s kijel�ltek a szellemek k�z�l egy �rz�t. Az �rz� feladata volt, hogy minden�ron megv�dje a k�vet, m�g �lete �r�n is. Amikor ez az �rz� meghalt, �j l�pett a hely�be, aki am�g el nem �ri a t�z �ves kort, a k� a toronyban pihen. Onnant�l vagy mag�n�l hordja, ahogy �n teszem, vagy a torony k�zel�ben marad. S ha lehet, k�rlek, ne hangoztasd, milyen k� van a nyakamban. (Ja itt megjegyezn�m hogy Gayame igaz�b�l 20 �ves - szerz�)

-Ok�.- mondta Rheia- de eddig mi�rt nem mondtad el hogy ki vagy , ha tudtad j�l hogy �n ki vagyok?-

-Mondom, m�sk�pp, nem tudtalak r�venni hogy vissza gyere-

-De ha egyszer�en mondod hogy Naraku �l-

-Nem hiszem-

-De ez akkor is… mi�rt hitetted el velem…???- k�rdezte csal�dottam.- M�st nem tudt�l volna kital�lni?-

-Ti mir�l besz�ltek?-  k�rdezte Inyuasha, aki  szinte semmit nem �rtett az utols� k�t mondatb�l, de Rheia nem is t�r�d�tt vele.

- Azt  hittem bar�tn�k vagyunk.- mondta Rheia

-Azok is vagyunk.- mondta Gayame.- mondom igaz�n sajn�lom, de m�st nem tudta ilyen r�vid id� alatt kital�lni.-

-Ezt hogy �rted?-

-Sayera.-

-De t�nyleg mi t�rt�nt?-

-Siker�lt j�l megsebes�tenem, de nagyon sz�v�s.-

-Naraku �jabb Inkarn�ci�ja.- mondta Miroku.

-�rtem.- mondta Rheia majd karj�ra tekintet. F�l� tette m�sik kez�t �s begy�gy�totta, majd megk�rdezte: - Megs�r�lt valaki?-

-Nem, de akkor sem szabadna pazarolnod az er�d.- mondta Gayame

-Ne oktass ki, tudom mit csin�lok, �s m�skor ne avatkozz be a harcomba- mondta Rheia.

-Ok�- mondta Gayame.

-�n azt Javaslom hogy induljunk holnap.- mondta Miroku.

-Rendben, most m�r �gysincs m�rt siessek.- mondta Rheia majd a h�z fel� vette az ir�nyt.- Gyere Gayame,  ma a szob�mba alszol. Rendben?-

-Persze,- majd felmentek a szob�ba. Majd lementek megvacsor�ztak, igaz el�g csendesek voltak. Majd vacsora ut�n mindenki sz�nd�kozott visszat�rni, kiv�ve Rheiat

-Elmegyek s�t�lni, nem tudom mikor j�v�k.- mondta majd kil�pett az ajt�n.

-Rendben- mondta Inyuasha

-Nem felel�tlens�g elengedni egyed�l?-

-Tud vigy�zni mag�ra.- majd mindenki nyugov�ra t�rt.

Rheia az erd�ben s�t�lt, gondolkodott, nem is n�zte merre megy, m�g egyszerre csak ismer�s k�rny�kre �rt, ott �llt Kouta s�rja mellet, let�rdelt a s�r mell�, de nem s�rt m�g mindig, nem.

Nem volt k�pes, r� mert azzal elfogadja hogy Kouta nincs t�bb�, de � ezt nem akarja. Eg�sz �jjel ott �lt, �s vissza eml�kezet mindenre, mikor kiskorukba, j�t�k r�v�n, verekedtek, vagy majd mikor id�sebb korukban egy�tt gyakoroltak, majd mentek el d�monokat �lni, �s mikor egym�sba szerettek, az els� cs�k, �s azt�n az a sz�rny� nap, amire Rheia m�rgesen gondolt vissza.

-Valahogy visszahozlak.- majd egy kis mosollyal az arc�n fel�llt. �s vissza indult.

Mikor vissza �rt  m�r sz�lei �s Gayame reggeliztek.

-Szia Rheia. Hol volt�l?- k�rdezte bar�tn�j�t Gayame

-Kouta s�rj�n�l.- mondta, majd le�lt d�bben apja mell�- mi a reggeli?- k�rdezte mintha mise t�rt�nt volna.

-R�ntotta, megyek hozok neked.- mondta majd ki sietett a konyh�ba.

-J�l vagy?- k�rdezte Inyuasha

-Persze, j�l vagyok, csak furcsa �jra itthon.- mondta egy kis er�ltetett mosollyal.

-Akkor j�- mondta, b�r nem volt meggy�z�dve arr�l, hogy l�nya �gy �rez.

-Mikor indulunk?- k�rdezte Gayame.

-Mihelyt mindenki k�szen lesz.- mondta Rheia a ,,b�” v�laszt.

-�rtem.-

D�l fele  elindultak az ismeretlennek. Rheiat k�vett�k, aki el�l, ment, ment �s ment.

Gondolataiba volt elmer�lve.

-Kagome, mi baja Rheianak?- k�rdezte Ayame, �vatosan, nehogy meghallja.

-Nem tudom, eg�sz �jjel Kouta s�rj�n�l volt.- mondta  Kagome.

M�r 2 �s f�l h�napja j�rt�k a t�jat m�g v�g�l megtal�lt�k Narakut vagy ink�bb � r�juk…