XIII. fejezet.

-Szia Kagome.- köszöntötte Inuyasha szerelmét.

-Szia-

-Hát a többiek?-

-Anya és nagypapa elutaztak egy üdülőbe, ott töltenek egy pár hetet, Souta egyetemen, Inyuasha fent és Rheia pedig az Iskolában.- majd itt abba hagyta és Inyuasha arcát fürgészte amin tisztán lehetett látni hogy valami gond van- Mi történt?-

-Rheia hogy van?- kérdezte gyorsan, hogy elterelje a témát.

-Jól, bár mióta Kouta meghalt nem sírt, ami aggaszt egy kicsit, de te ne tereld el a témát.- mondta majd felállt hogy hozzon valamit enni Inuyashanak.

-Naraku él.- ezekre  a szavakra Kagome elejtette a tányérját.

Csak Inyuasha járt át a másik világba, Kagoméék itt maradta. Rheia nem akar vissza menni a középkori Japánba, mikor ő is otthon van meg se említik a témát, mintha nem is létezne az a világ ahol felnőtt..

-Mit mondtál?- kérdezte Kagome ijedten.

-Jól hallottad, Naraku él.-

-Jézusom, de honnan tudjátok?-

-Kohaku ismét megjelent Naraku irányítása alatt, és Miroku kezén újra megjelent a lyuk, és tegnap előtt maga Naraku jött el, igaz csak egy báb volt, de Naraku újra él.- majd egy kis idő után folytatta- Még mindig Rheianál van az Ékkő?-

-Igen mindig a nyakában lóg ahogy a másik nyaklánc is amit Ayamétől kapott- mondta

-Oké.-

-De miért?-

-Csak érdekelt.-

-Aha-

-Szerinted elmondjuk neki hogy Naraku él.-

-Hát a kedve az már így is pocsék, szerintem megpróbálhatjuk, nem soká haza ér.-

20 perccel később

-Anya megjöttem- mondta mosolygósan Rheia, ekkor látta meg apját- Szia apa, hát te is itt vagy.- majd mindkettőjük arcára nyomott két gyors puszit.

-Szia a kicsim, látom jó kedved van.-

-Igen, meg ismerkedtem valakivel. Új az iskolában, Gayame-nak hívják, nagyon kedves lány.- mondta majd evett egy falatot.- történt valami, hogy ilyen rossz kedvetek van?-

-Nem nincs , csak egy kicsit fáradt vagyok, és aggódtunk miattad, de látom hogy már jól vagy- mondta Inyuasha egy kis mosollyal az arcán.

-Akkor jó én most elmegyek lefürdök, aztán körbe vezettem Gayamét a városban, persze csak ha elengedte.-

-Persze menjél csak, de nem gondolod hogy előtte beszélnünk kéne valamiről?- kérdezte Inyuasha.

-De, és én is felakartam hozni. gondolom a középkori Japánra gondolsz, nos ami engem illet én nem nagyon szeretnék ott élni, túl sok emlékem van onnan Koutaról, és nem is tudom… még egy kicsit semmi féle képen nem megyek át. Persze majd a többieket, meg fogom látogatni, de még egy ideig nem leszek képes átmenni. Remélem megértitek.- mondta

-Persze- mondta Kagome majd folyatta- de te nem fogsz elkésni.

-De na akkor gyorsan lefürdök aztán, megyek mert nem akarom megvárakoztatni Gayamét, majd indult volna fe, de még gyorsan visszafordult.- Apa?-

-Igen?-

-Meddig maradsz itthon?-

-Ma még átmegyek pár percre , viszek valamit Sangonak, de utána egy ideig itthon leszek miért?-

-Csak mert nem soká lesz egy előadás, és úgy döntöttem hogy én is szerepelni szeretnék benne- mondta vidáman a lány- és szeretném ha eljönnétek megnézni.-

-Persze hogy elmegyünk- mondta Kagome vidáman- és melyik darabot adjátok elő?-

-Hát ezt a darabot az osztályom csinálja és még nem döntöttünk, de nagy valószínűséggel egy musicalt adunk elő. A tanárunk azt szeretné hagy egy komoly irodalmi  műt vinnénk fel színpadra,  musical formában, az osztály három negyede, egy történelmi eseményt akar előadni, de majd holnap többet tudok mondani, de most sietek.- majd felrohant a fürdőbe.

Gyorsan lefürdött felöltözött és rohant is, még így is késett egy kicsit  a találkozóról.

-Gayame, szia. Bocs hogy késtem, meg kellett beszélnem valamit a szüleimmel.-

-Semmi gond, én is csak pár perce értem ide.- mondta mosolyogva.

-Nos akkor kezdhetjük a városnézést?-

-Hát … ami azt illeti, nem ülnénk be egy kávézóba, beszélgetni, ahhoz most nagyobb kedvem lenne.- mondta majd egy közeli kávézóhoz vette az irányt.

-Rendben, nekem is megfelel.- mondta Rheia majd követte újdonsült barátnőjét.

A kávézóban.

-Mesélj magadról valamit.- kezdte Gayame

-Hát mit is mondjak, nagy családom van. Apámat Inuyashanak, anyámat Kagoménak hívják. Van egy öcsém akit szintén Inuyashanak hívnak, de mindenki csak úgy hívja hogy Inu. Van egy nagybátyám Sesshomaru, iga ő elég messze lakik. És anyám régi házában lakunk. Ott van egy szentély, a csontok kútja, és ott van az ezer éves fa. Rengeteg barátunk van akik már a családba számítanak, ilyen például Sango a férje Miroku, és a fiuk, vagy Rin aki úgymond Sesshomaru örökbefogadott lánya, és ott van Kouga, Ayame és a gyerekeik… a gyerekük.- mondta majd itt egy kicsit elszomorodott.

-Valami baj van?- kérdezte Gayame mikor látta hogy Rheia fal fehér lett.

-Igen, Kougaéknak van egy lányuk Mei, de volt egy fiúk is aki velem egy idős volt, Kouta… Nagyon szerettem és ő is engem, már mindenki az esküvőt tervezte, de kb. egy hónapja meghalt.- mondta majd maga elé nézet.

-Sajnálom, nem akartalak felzaklatni-

-Semmi gond- majd elkezdte birizgálni a nyakláncát.- Ezt a nyakláncot Ayamétől kaptam, Kouta halála óta nem találkoztam vele. Ezt is apámmal küldte el, még csak meg se köszöntem neki.- majd itt egy kis mosolyt ejtet, de ez is csak afféle erőltetett mosoly volt.

-Értem, nagyon szép, és mi az a másik.-

-Ez egy családi örökség anyáról leányra száll, igaz anyám még él, aminek nagyon örülök, de úgy döntött hogy már most odaadja nekem.-

-Nagyon szép, nekem is van egy hasonló- majd egy fekete nyakláncra mutatott.

-Jól néz ki- mosolyogtak,- egy jó ideig beszélgettek, lassan már 11- re járt az idő, így úgy döntöttek, hogy haza mennek, mivel másnap iskola. Rheia haza ért gyorsan megfürdött és lefeküdt

Ez történ a középkori Japánban míg Rheia Gayaméval beszélgetett.

-Szia Inyuasha- köszöntötte őt Sango

-Sziasztok, Sango ezt Kagome küldi, valami kaja amit jó ha eszel, nem tudom pontosan mi ez ő azt mondta hogy te tudni fogod.-

-Oh igen köszönöm.- majd bement a házba eltette a csomagot, majd ismét kijött Inuyashaékhoz.

-Mond csak mit szóltak Kagoméék ahhoz hogy Naraku még mindig él?- kérdezte Miroku közben megérkezett Kouga, Ayame, Rin és Sesshomaru.

-Hát Kagome egy kicsit megijedt, és Rheia pedig nem tud róla.-

-De  miért nem mondtad el neki?- kérdezte Kouga.

-Mikor haza értem nem volt még otthon iskolába volt. Kagome mondta hogy azóta nem mosolygott és nem sírt. De mikor hazaért mosolygott, mert megismerkedet egy új osztálytársával, most is vele van, úgy tűnik hogy új barátnőre lelt. Aminek örülök, Kagoméval nem volt szívünk elmondani neki, most még nem.-

-Értem, a helyedben én se mondtam volna el- mondta Ayame.- az ékkő még nála van?-

-Igen le se vesz a nyakából és azt sem amit tőled kapott.- mondta Inyuasha- De nekem most mennem kell, megígértem Kagoménak hogy sietek.

-Oké, de várj még egy percet- mondta Kouga

-Igen?-

-Mikor költöztök vissza?-

-Nem tudom. Rheia még nincs felkészülve arra hogy vissza jöjjön.-

-Értem, mond meg neki hogy üdvözöljük-

-Átadom, sziasztok,- majd haza ment.

Az elkövetkező év így telt, Inyuasha átjárt a középkori Japánba ahogy Kagome és a kis Inu is de sose egy időben, hogy valaki mindig legyen Rheiaval. Rheia rendesen iskolába jár minden iskolai feladatban kiveszi a részét, lassan ő lett az új iskolai sztár. Aktív tagja lett a közösségnek ahogy a barátnője Gayame is. Rengeteg dologban hasonlítottak, de még maga Rheia se tudta hogy mennyire.