XII. fejezet

Rheia teljesen elvesztette az uralmát a szellem ereje felett, (pedig benne nem is volt olyan sok), s átváltozott.

-Nocsak, te ilyenre is képes vagy?- kérdezte kissé gúnyosan Naraku, de Rheia nem válaszolt csak támadott, nagyapjától örökölt erejét már teljesen uralta,  a kék fény kezdett átváltozni, pirossá, ami azt jelenttette hogy Rheia már szinte teljesen szellem. Narakut hamarosan legyőzte igaz szerzett egy pár mély és súlyos sebet de ez nem érdekelte. Az utolsó csapásnál nagy por felhő keletkezett. Ekkor léptek be a többiek a terembe (igaz már tiszta romos volt) Kagome egyből odafutott Inuyashahoz ahogy a többiek is.

-Inyuasha mi történt?- kérdezték tőle a többiek, mivel Inyuasha már ébren volt.

-Rheia átváltozott szellemé, és megölte Narakut…- itt folytatta volna még, de a porfelhő eltűnt, tisztán lehetett látni két alakot az egyik a földön feküdt, a másik pedig mellette térdel.

-Kouta ne- futott oda Ayame, amikor meglátta fiát, így tett mindenki. Sesshomaru előkapta a Tensaigat, de nem látta az alvilág küldöteitt, már elkésett, nem tudta visszahozni Koutat az élők soraiba. Ayame Kouga ölében sírt, aki legszívesebben szintén sírt volna, de nem tehette, mert akkor nem tud megfelelő támaszt nyújtani szerelmének. Miroku imádkozott. Sesshomaru maga elénézett szomorúan, mert igazán megkedvelte a fiút, amit nem sok mindenki mondhat el magáról. Inyuasha Kagomét vigasztalta. Rheia Kouta felett ült de nem mozdult, még csak nem is sírt, olyan volt mint egy élő halott. Inyuasha úgy 20 perc múlva erőt vett magán és odament Rheiahoz. Közben Kagome észrevette hogy ott hevernek azok az ékkő szilánkok amik Narakunál voltak. Felvette és a többi közzé tette.

-Rheia gyere el kell látnunk a sebeidet.- mondta de a lány nem mozdult.- Rheia, gyere- ekkor már a lány vállát is meg érintette, aki felállt és szótlanul elindult haza. Vérzett, ha nem fájt volna ennyire a  szíve akkor a többi seb miatt meg se tudott volna mozdulni. Lassan de ment hazafelé, a többiek csak követték, Kagome, Inyuasha és a kis Inyuasha aztán Sango a  két Miroku, Miroku a kezében vitte a már alvó Meit, aztán Kouga aki ölben vitte a kisírt szemű Ayamét, utánuk ment Kirara akire rárakták Kouta holttestét, Végül ment Sesshomaru, Rin és Shippo. Így mentek egy pár óráig, de ekkor megszólalt Inuyasha.

-Itt letáborozunk.- mondta de amikor látta hogy lánya nem áll meg utána futott.

-Rheia hova mész?- De a lány nem szólalt meg , csak ment tovább.

Inyuasha ment volna utána, de valaki megfogta a kezét, Kagome volt az.

-Várj, most jobb lesz ha egy kicsit egyedül hagyjuk.-

-Rendben- bólintott majd még lánya után nézett aki most tűnt el a fák között.

Sesshomaru hozott tűzifát, tüzet gyújtottak. Hideg éjszaka volt. A kis Inuyasha Kagome ölében aludt, Kagome pedig Inyuasha karjai között. Inuyasha nem aludt. Mindenki más aludt hasonló módon. Kouta testét a közelben tették le, letakarva.

Inyuasha minden kis neszre oda kapta  a fejét remélve hogy lánya az, de nem ő volt. Végül őt is elnyomta az álom.

Rheia még mindig csak ment és ment, nem állt meg egy percre sem. Másnap délutánra a kúthoz ért beleugrott, és a házuk felé vette az irányt bement, s szembe találta , magát nagyanyjával.

-Jézusom kicsim mi történt?- kérdezte az asszony.- Anyádék jól vannak?- kérdezte ijedten

-Nekik nincs semmi bajuk- azzal lendülettel bement a fürdőszobába, engedett magának vizet belemerült. A sebeit iszonyatosan csípte, de nem törődött, vele a lelki sebei sokkal mélyebbek és súlyosabbak voltak. Behunyta a szemét, ami kész felüdülés volt szemeink.

Mikor a víz már kihűlt, kimászott a kádból, bement a szobájába felvette a hálóingét, lefeküdt az ágyába, és zenét hallgatott, egész éjszaka, és másnap is.

-Sziasztok- köszöntötte Inuyashaékat Kaede anyó, de csak ekkor látta hogy milyen szomorúak.- Mi történt?

-Naraku meghalt, és a fia és Kouta is,- de az utóbbit csak halkan mondta Inyuasha.

-Értem, hogy vagytok?- kérdezte tőlük.

-Mi jól.- válaszolt Kagome,- Rheia a házunkban van?- kérdezte gyorsan mert már nagyon aggódott.

-Nem tudom én nem találkoztam vele.-

-Megyek megnézem,- mondta Kagome,- ti pedig addig temessétek el Koutat. – mondta majd házuk felé vette az irányt mikor belépett az ajtón minden üres volt.

-Rheia, itt vagy?- kérdezte mindig mikor belépett az ajtókon.

,, Nincs itt, akkor hol lehet? Megnézem a másik világban, hátha oda ment.”- majd el is indult, gyorsan kimászott a kútból és szaladt be a házba.

-Szia anya. Rheia itt van? – kérdezte gyorsan

-Igen kicsim fent van a szobájában, de mi történt, ne mondott semmit, csak elment lefürdött  be a szobájába, lefeküdt és azóta nem jött ki.

-Megölte Narakut , de sajnos Narakunak előbb sikerült végeznie Koutaval. Sesshomaru meg sajnos nem sikerült feltámasztania. Most felmegyek beszélek vele.

-Rendben- mondta majd letörölt pár könnycseppet a szeméről.

-Rheia bejöhetek?- kérdezte Kagome az ajtón át, majd mivel nem kapott válasz belépet.

-Kicsim örülök hogy jól vagy, már mint testileg.- mondta majd leült lánya mellé aki a befelé fordulva hallgatta  a zenét.- figyelj tudom, hogy nem lehet könnyű neked, de jobb lenne ha most felöltöznél és eljönnél velem Kouta temetésére.- majd egy kisszünetet tartott, de nem volt semmi reakció- … Nem tudom hogy mit érezhetsz, nekem nem volt másom apád előtt, de hidd el hogy miatta sokszor szenvedtem, mert azt hittem hogy elveszítettem. Nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom, de te döntesz. Engem megtalálsz a másik világban. Koutat a kedvenc helyén fogjuk eltemetni.- mondta majd távozott a szobából, de Rheia még mindig csak az ágyon feküdt és nem mozdult.

Mikor Kagome visszaért, úgy döntöttek várnak 10 percet és ha addig nem jönn Rheia eltemetik Koutat. A 10 percben nem jelent meg, így elindultak egy erdőbe, amiből egy idő múlva egy tisztásra értek, és egy szakadékhoz, ez volt Kouta kedvenc helye, az ottani egyik fa tövében temették el. Miroku tartotta  a szertartást, gyönyörű temetés volt.

Mindenki haza ment. A kis Inuyashát egy ideig Miokuéknál hagyják, ők pedig átmennek Rheiahoz. Épp búcsúzkodtak

-Inyuasha remélem, Rheia jobban lesz.- mondta Kouga

-Én is-

-Inuyasha- szólt oda Ayame.

-Igen?-

-Ezt szeretném ha elvinnéd Rheianak.- mondta majd elővett egy nyakláncot- anyámé volt, én pedig Koutanak adtam, de ő azt mondta hogy majd annak adjam oda akit a szíve választott, én úgy gondolom hogy ez a valaki Rheia, sőt már régóta sejtettem, de csak esküvőjükön akartam oda adni, de ez már nem lehetséges,- mondta majd folytatta- kérlek odaadnád akkor neki?-

-Nem majd te odaadod ha visszajön, -mondta Inyuasha.

-Én nem hiszem hogy vissza szeretne jönni ide, túl sok a szomorú emlék.- mondta majd Inyuasha kezébe nyomta a láncot.

-Oké odaadom neki.-

Majd átmentek a másik világba.

    Inuyasha felment a lányához.

-Rheia, hoztam neked valamit… ezt a nyakláncot Ayame adta- majd elmesélte neki hogy miért is adja neki oda Ayame- Ide leteszem az asztalodra. 30 perc múlva vacsora jó lenne ha lejönnél enni, már pár napja nem ettél, ha jól sejtem.

-Szeretlek, -majd egy puszit nyomot az arcára, és ment ki de mikor kinyitotta az ajtót Rheia megszólalt.

-Én is- Inyuasha erre mosolygott egyet és kiment.

Így telt el a nyári szünet utolsó hetei. Rheia már néha lement enni, meg néha kiment sétálni, de még így se beszélt sokat. A kút közelébe se ment. 2 hét után a kis Inuyasha is visszatért.

Hamarosan elkezdődött az Iskola. Rheia rengeteget fogyott, és elég rosszul nézet ki, de még így is jobban mint pár hete.

-Gyerekek új diák jött az osztályunkba fogadjátok szertettel.- mondta a tanár majd intett a lánynak hogy mutatkozzon be.-

-Sziasztok a nevem Gayame, nem rég költöztem ide.- mondta majd úgy döntött leül. Rheia melletti pad pont üres volt, így oda ült.

-Gyerekek elmondanék egy-két dolgot az évvel kapcsolatban…- majd mondta mondta a  tanár.

-Szia és Gayame vagyok, téged hogy hívna?-

-Rheia-

-Örülök hogy megismertelek-

-Én is , de szerintem rossz emberrel kezdtél barátkozni, én vagyok az osztály úgy mond kakukk tojása.- mondta majd egy kis erőltetett mosolyt vágott hozzá.

-Én is mindig az voltam- mosolyogta a lány.- Te mért vagy az.?-

-Hát én inkább otthon vagyok és segítek a szüleimnek, nem nagyon veszek részt az iskolai rendezvények, de azt hiszem az mostantól megváltozik.- mondta majd eltűnt az a kis erőltetett mosoly is az arcáról.

-Szabad megkérdeznem hogy miért?-

-Majd máskor mesélem el inkább ha nem gond?- mondta szomorúan

-Nem persze hogy nem.- mondta, és látta hogy valami nagyon bántja a lányt, és hogy már sokat szenvedet.