IX. fejezet

-Sziasztok.- köszöntötte Inuyashaékat

-Szia- köszöntötte mindenki.

-Látom már jól vagy.- mondta kis mosollyal Sesshomaru Rheianak.

-Igen, és te jól vagy?- kérdezte mikor megigazította haját amit öccse kócolt össze.

-Remekül, de van egy rossz hírem, de azt szeretném ha mindenki itt lenne.-

-Rendben, Kagome menj szólj Sangoéknak, én pedig megyek és szólok Kougaéknak.- mondta Inuyasha.

-Oké- és Kagome szaladt át a szomszédba mivel Sangoék mellettük laktak. Inuyashaék pedig pár percen belül meg érkeztek. A gyerekek  (mármint a kicsit, Kouta és Rheia ott voltak) Kirara és Yakenre bízták.

-Nos Sesshomaru kezd.- mondta Inuyasha.

-Hallottam egy öreg bölcstől, aki megmondja a jövőt hogy Narakut még ebben az évben meg kell ölni, mert hogy az év új napján akkora erőre tesz szert, hogy még az ékkővel sem lehet legyőzni. Egyszóval, minél hamarabb  meg kell ölnünk Narakut- döbbent csend követte ezt a  bejelentést. Mindenki azon gondolkodott, hogy hogyan győzzék le. Amikor megszólalt Rheia.

-Elmegyek sétálni.- mondta majd felállt.

-Merre mész?- kérdezte apja

-Csak a Szent fához.- mondta miközben ment- Nyugi tudok magamra vigyázni, és ne gyere utánam, és senki más sem.- mondta majd eltűnt a fák között.

-Oké.- de ezt már csak maga elé mondta.

Lassan mindenki nyugovóra tért, Rheia a Szent fa egyik ágán ült és gondolkodott.

,, Egyedül kell mennem, nem hagyhatom hogy ők is veszélyben legyenek. Igen valahogy elszökök és megkeresem Narakut. Még ha az életem árán is de nem hagyom hogy bántsa őket.”

Ezzekel a gondolatokkal aludt el. Másnap a nap sugaraira ébredt. Úgy döntött hazamegy.

-Jó reggelt Rheia, hol voltál?- kérdezte kis öccse.

-Neked is, a szent fánál voltam.- mondta egy kis erőltetett mosollyal a száján.

-Aha, jössz játszani.?- kérdezte

-Bocsi de ma nem, gyakorulnunk kell apáékkal. De ígérem hogy bepótolom.- mondta

-Oké- mondta a kis Inyuasha.

-Apa, anya beszélhetnénk?- kérdezte Rheia.

-Persze, Inyuasha nem mész ki játszani Kiraraval?- kérdezte Inuyasha

-De, akkor sziasztok.- mondta majd el is tűnt.

-Igen?- kérdezte Kagome aki leült Inuyasha mellé, és Rheiaval szemben.

-Jobb lenne ha Inut átvinnénk a másik világba és a többi gyereket is, meg persze Ayamét Sangot és téged anya.

-A gyerekekkel egyetértek, na meg persze Ayaméval, meg Sangoval is mivel terhes, de én nem megyek át.- mondta határozottan Kagome.

-De Rheia hogy akarod őket átvinni?- kérdezte Inyuasha.

-Nagypapa elárulta. Mindenki fog egy ékkövet,  és mindenki Inura gondol erősen, aki már a másik világban, és bele ugranak a kútba, így átjutnak a mi világunkba.- mondta Rheia.

-Értem., rendben Kagome szólj Sangoéknak, Én meg megyek szólok Sesshomarunak, Rheia te szólj Kougaéknak.

-Rendben.- pár perc múlva mindenki ott volt, kint ültek egy nagy asztalnál, amit akkor használnak mikor ünnepelnek valamit, vagy nagy ,,családi” ebéd van. Rheia elmondta mindenkinek hogy mit kell tennie. Mindenki bele is egyezet, kivéve Kagomét.

Elmentek a kúthoz, és úgy történt ahogy Rheia megmondta. Mindenki át jutott, a mit úgy derítetek ki hogy a kis Inu vissza jött és mondta hogy mindenki átment. Csak Kagome akadékoskodott, hogy ő marad.

-Én nem megyek át és kész itt maradok.- mondta mikor  Rheia mondta hogy ugorjon bele.

-Apa kérlek beszélj vele.- mondta Rheia majd a többiekkel együtt ő is vissza ment a faluba ahol laknak.

-Kagome, kérlek menj át.- mondta Inuyasha.

-Nem nem hagylak itt titeket és kész.- mondta komolyan.

-Kérlek menj át, nem akarom hogy veszélybe sodord magad.- mondta Inuyasha miközben Kagome szemébe nézett.

-Nem akarlak egyedül hagyni, ha valami bajod esik neked vagy a lányunknak én abba belehalok.- mondta Kagome könnyes szemekkel.

-Nem lesz semmi bajunk, de Inu odaát van, és ha valami rosszul sül el akkor, ne …-mondta de nem folytatta, hanem szorosan átölelte szerelmét.- kérlek menj át, könyörgöm.- mondta Inuyasha könnyekkel küszködve.

-Rendben, de ígérd meg hogy nagyon vigyázol Rheiara és magadra, mert ha valami bajotok esik, akkor én… , én nem tudom mi lesz velem.- mondta Kagome.

-Most indulj- mondta Kagoménak majd megcsókolta. Majd hátra lépet Kagométól és a kúttól. Kagome már készült beleugrani, mikor…

-Várj…- mondta Inyuasha, majd magához szorította szerelmét és megcsókolta.

-Szeretlek.- szakította meg a csókot Kagome.

-Én is szeretlek, vigyázz a fiunkra- mondta Inyuasha majd bele lökte a kútba Kagomét.

Ahogy be volt tervezve Kagoméék, egy állatra kötötték az ékköveket, és belelökték a kútba, amit Inyuasha szedett ki.

Miután ez meg volt vissza indult a faluba.

-Apa, végre hogy megjöttél.- ugrott Inuyasha nyakába Rheia, mivel apja jó sokáig, elvolt.

-Kagome átment itt vannak az ékkövek. – mondta Inyuasha, majd átadta az ékköves üvegcsét.

-Örülök neki.- mondta a lány bár látszott rajta hogy hiányzik neki mindenki.

-A többiek?- kérdezte Inyuasha.

-Mirokut és Kougat a vendégszobába tettem, vittem Kouganak egy matracot. Sesshomaru Inu szobájában van, Kouta pedig az én szobámban alszik egy matracon. Mindenki más pedig a másik világban van.- mondta Rheia.- Kérsz enni?-

-Nem kösz inkább alszok.- mondta majd egy puszit nyomot lánya homlokára- Jó éjt.- és felment a szobájába.

-Neked is- Rheia is felment.

Ám Inuyasha nem tudott aludni, mivel megszokta hogy Kagomét öleli minden éjjel. Ezért úgy döntött hogy elmegy sétálni. Végül a Szent fánál kötött, ki, felugrott az egyik ágára, és Kagomére gondolt, észre se vette hogy valaki közeledik.

-Apa?- hallatszott Rheia hangja, mielőtt felugrott volna apja mellé.

-Hát te nem alszol?- kérdezte Inuyasha.

-Nem tudtam, zenét hallgattam, amikor láttam, hogy elmész, pár perc gondolkodás után úgy döntöttem hogy utánad jövök, remélem nem baj.- mondta Rheia

-Nem, én se tudtam aludni, megszoktam hogy Kagoméval alszok.-

-Értem.- majd átölelte apját- nekem is hiányzik.-

-Gyere menjünk, mert a végén még megfázol nekem.- mondta majd leugrott.- na mi az nem jössz ?-

-De- majd mindketten hazamentek. És leültek a konyha asztalhoz, egész éjjel beszélgetek, majd mikor a többiek felkeltek, Rheia elkészítette a reggelit, úgy döntöttek hogy még ma elindulnak. Rheia össze pakolt egy kis kaját és gyógyszert. Az üvegcsét amiben az ékkövek voltak a nyakába akasztotta. És elindultak, nem nagyon beszélgetek, mindenki aggódott hogy mi fog történi. Inyuasha és Sesshomaru ment elől, utánuk Kouga és Miroku és végül Kouta és Rheia.

Már egy hónapja keresték Narakut, de nem találtak semmit, csak kisebb démonokat akiket könnyedén legyőztek. Egy nap azonban, megtalálták Naraku rejtekhelyét, egyből be is mentek. Mikor beléptek a kapun az becsapódott mögöttük, megjelent előttük Naraku, és a fia. Mindenki felhúzta a maga fegyverét és támadásra készült mikor Naraku megszólalt.

-Én a ti helyetekben nem tenném,- majd a háta mögött világosság  tört fel, kis termek jelentek meg előttük az egyikben Ayame, és Mei, a másikban Shippo és Rin, a harmadikban Sango és a kis Miroku, a negyedikben pedig Kagome és a kis Inu volt. Mindenki oda rohant szeretteihez, Kouga és Kouta Ayaméékhoz, Miroku Sangoékhoz, Sesshomaru Rinékhez és Inyuasha Kagoméékhez. De Rheia csak állt egy helyben Naraku előtt, és figyelte.

-Te szemét, hogy tudtad át hozni őket?- kérdezte Inyuasha

-Nem én voltam hanem a fiam, miután felépült.- mondta majd ördögien kacagott egyet.

-Anya jól vagytok?- kérdezte Rheia

-Igen.- mondta remegő hangon Kagome.

-Persze hogy jól vannak, másképp hogy tudnám őket elcserélni.- mondta Naraku

-Mit akarsz?- kérdezte Rheia.

-Téged- mondta miközben ismét egy erőteret vont,  Haku maga, apja és Rheia köré.

-Mit akarsz tőlem?- kérdezte higgadtan.

-Látom, nem nagyon érdekel mi történik veled ha ezzel megmentheted azoknak a nyomorultaknak az életét.-

-Ne beszélj így róluk, inkább mond meg hogy mit kell tennem.-

-Légy a fiam felesége, és szülj utódokat.- jelentette ki

-Engedd el őket- mondta Rheia

-Szóval benne vagy?- kérdezte Naraku mosollyal az arcán.

-Engedd el őket!!! Nem mondom még egyszer!!- mondta dühösen Rheia- És még valami ha valami bajuk esik kinyírlak.

-Áll az Alku- mondta Naraku, majd fiára nézet és bólintott, aki megszüntette a foglyok körül lévő erőteret.

-Szabadok vagytok, menjetek haza, - Rheia még mindig higgadtan állt Naraku előtt.

-Sango menjetek ki a gyerekekkel- mondta gyorsan Miroku

-Nem csak ők mennek hanem ti is,- majd Haku egy suhintással ki tessékelte Inuyashaékat majd egy hatalmas erőteret vont a kastély köré.

-Nos Rheia holnap tarjuk az esküvőt, Kagura majd a szobádba kísér ahol alhatsz ma, és ne próbálkozz semmivel, mert megölöm a drága családodat. Kagura!!!.-

-Igen Naraku?- termett ott Kagura

-Kísérd a vendégünket a szállására.-

-Igenis. Gyere- majd elindult egy irányba majd Rheia utána. Elmentek Haku mellett is. Mélyen egymás szemébe néztek, Haku egy kicsit meglepődött hogy nem lát félelmet a lány szemébe, de Rheia is megdöbbentet azon amit a fiú szemébe látott.

Rheia szállása egy igen nagy szoba volt szép ággyal meg minden, mégsem aludt, családjára gondolt, és Koutara, arra hogy mennyire szereti. A másnap hamar eljött.

-Jó reggelt kedvesem, ma lesz a nagy nap, mikor is hozzá mész az én egyetlen fiamhoz, remélem boldog vagy.- lépet be a szobába Naraku.

-Hagyj békén- mondta Narakunak, de még csak rá sem nézett.- és egyébként miért zavarsz este? Mi van ha felkeltettél volna?- kérdezte gúnyosan

-De hiszár nincs este, már 11 óra is elmúlt, ha nem vetted volna észre nálunk mindig ilyen sötét van.- mondta – na és most válaszd ki az esküvői ruhádat.

-Ebben a ruhában leszek. Remélem nem zavar, mert én csak ebben vagyok hajlandó hozzá menni a fiadhoz. Tényleg hogy is hívják.

-Haku…, tőlem maradhatsz ebben a ruhában, de szeretném ha a hajadat megfésülnéd.

-Rendben, majd az esküvő előtt.-

-Ne gondolkozz olyanon ami nem lehetséges, csak a fegyvereddel tudod írányítani az erődet, de az nincs nálad.- mondta Naraku.- És most aludj egy kicsit, mert a végén még táskás lesz a szemed.- mondta majd kiment, Rheia pedig megfogadta a tanácsát, vagyis részben becsukta a szemét, de nem aludt.

,, -Nagypapa!!!-

-Igen?-

-Kérlek segíts-

-De miben?-

-Van egy tervem-

-Hallgatlak.- mondta Inutaisho.”