4. fejezet

Lassan már 1 hete hogy Hanna csatlakozott a csapathoz. Sokat gondolt édesapjára, félt hogy talán soha nem jut haza, hiszen azt sem tudja, hogy hol tudna hazajutni. Sesshoumaruval eddig nem sikerült beszélni, ha próbálkozott is a férfi mindig csak ránézett jéghideg tekintettel. Teltek múltak a napok, Hanna már egészen hozzászokott a sok gyalogláshoz. Egyik reggel Hanna arra ébredt, hogy egy hatalmas kétfejű valami őt szagolgatja, borzasztóan megijed, és hatalmasat sikít. Rin épp ekkor érkezett meg. Odaszaladt a sikítozó lányhoz;

-         Nyugodj meg Hanna! Ő itt A&U. Most tért vissza, Sesshoumaru-sama elküldte valahova. Csak idegen voltál számára, de nem bánt, ne félj. – mondta a kislány nyugtatóan, Hanna hitt neki.

Hanna körbe nézett, csak ekkor vette észre, hogy Sesshoumaru nincs velük.

*

Sesshoumaru épp a nagy sikítozásra tért vissza, sértette a fülét a lány magas hangja. Elege volt a lányból, minden új dolog miatt hiszti rohamot kapott, eddig eltűrte de most elege lett. Odasétált a Hanna-hoz, a lány most különösen megijedt a szellemtől, furcsa volt a tekintete. Mivel épp egy tisztáson táboroztak, Sesshoumaru hirtelen ötlettől vezérelve megfogta a lány karját, majd egy hirtelen mozdulattal megrántotta és a lány a jéghideg vízben landolt. Sesshoumaru vigyorogva nézte a szerencsétlenül kapálózó lányt. Hanna-ban felment a pumpa, mikor sikerült normálisan lábra állnia kitrappolt a jéghideg vízből. Megállt a férfi előtt és dühtől lángoló szemmel a férfi aranyszínű szemeibe nézett.

-         Mégis miért csináltad ezt? – kelt ki magából Hanna.

-         Nem fogok egy hisztis libát eltűrni magam mellett. – mondta nyugodtan Sesshoumaru.

-         ÉN HISZTIS??? TE MEG EGY JÉGCSAP VAGY!! SOHA SEMMIT NEM MUTATSZ KI, SENKIVEL NEM BESZÉLSZ!! ÉS GYILKOLÁSSAL OLDOD MEG A PROBLÉMÁIDAT!!! – mindezt egy szuszra kiáltotta.

-         Elegem van belőled! Elmegyek, nincs szükségem a segítségre, az e fajtára nincs!! – Hanna ezt már valamivel halkabban mondta.

Majd bevezette magát az ismeretlen hatalmas és veszéllyel teli erőbe. Sesshoumaru csak mozdulatlanul ált, nem hitte, hogy a lányt ennyire feltudja dühíteni, egyszer már megfogadta, hogy ha a még egyszer kiabál vele akkor megöli a lányt. De ő nem volt képes megölni, megszokta, hogy mellette van, mikor aludt akkor nézte a lányt és megnyugtatta valami különlegeset érzett e lány iránt, de nem tudta hogy mit. A Nagyúr hirtelen odaszólt Yakennek:

-         Menny utána és vidd A&U-t is.

-         Igenis Sessgoumaru Nagyúr. – Yaken hajlongva mondta mindezt, de nem értette, miért kéri ezt tőle nagyura.

*

Hanna eközben mérgesen rohan az erdőben, ruhájából folyik a víz, de nem érdekelte. Minél távolabbra akart kerülni Sesshoumarutol. Megállt majd egy fa tövébe térdre rogyott, sír… nem tudta miért, de sírt. Hirtelen abbahagyta a sírást, furcsa érzete támadt megfordult felnézett látta, ahogy a fák kitépődnek a helyükről, majd egy hatalmas Sáskaszellemmel találta magát szembe. A lény 3-4 méter magas is volt, Hanna hatalmasat sikított.

*

Yaken A&U hátán épp hogy csak felemelkedett a levegőbe, máris meghallották a sikítást. Sesshoumaru eszeveszett gyorsasággal kezdett el futni, pillanatok alatt Hanna előtt termett. Hanna már sérült volt, a karján, a hasán, a hátán hatalmas sebek voltak. Sesshoumaru odarohant hozzá, nem figyelve az ellenségre. A Sáskaszellem őt egy fának csapta, olyan erővel hogy több fát is kidöntött. Hanna hirtelen magához tért mikor meglátta Sesshoumarut a földön, testét átjárta valami. Valami, ami különleges érzést nyújtott. Teste hirtelen felragyogott, vakító fénnyel vette körbe alakját…