Inuyasha lánya 2.-A harc folytatódik
Trisandra 2007.03.04. 18:52
-Hol lehetnek már?- járkált fel alá Inuyasha…Az asztalnál pedig Kagome a kis Inuyasha Kouga és Ayame ült…
-Ülj már le, attól nem jönnek hamarabb…- mondta Kagome
-Pontosan és már Sayeráék is utánuk mentek, és azt mondák mihelyt átadják az információt, már jönnek is vissza.- Mondta Sesshoumaru aki a falnak támaszkodva állt a konyha ajtajánál.
-Itt mindenki ellenem van,- majd durcás pofával Inuyasha leült az asztalhoz.
Hamarosan besötétedett. Kagome és Ayame vacsorát csináltak. Miután megvacsoráztak, úgy döntöttek /mármint Kouga és Ayame/ hogy haza mennek. Mikor Inuyashaék kikísérték Kougaékat egy különös mozgó pontra lettek figyelmesek az sötét égen, és vele egyetemben Kouta száguldott ki az erdőből. Mint később kiderült a mozgó pont Kihei volt…az ájult Rheiaval a kezében. Mikor megérkeztek /mivel ez egy történet és én írom, egyszerre érkeztek meg :P/
-Mi történt?-
-Majd Kihei elmondja- mondta Kouta és felvitte Rheiat a régi szobájában , ahol a kis Mia és Nanaho /Gayame és Kihei másfél éves lánya/ most alszik.
-Nos?- kérdezte Inuyasha türelmetlenül.
-Amikor odaértünk Rheiaékhoz, megjelent Xayetrina, és Inutaisho egy különös ki gömbben. Alkut ajánlott neki, ha vissza hozza Hakut visszakapják Inutaishot, de ha nem ő meghal.- már mondta volna tovább mikor a lefelé jövő Kouta folytatta.
-Rheia beszélt a nagyapjával, de a fentiek, nem adták vissza. És ő és Inutaisho eltűntek, Rheia pedig elájult. – mondta Kouta, majd folytatta- Mindjárt vissza jövök, csak hozok Rheianak egy két ruhát- Inuyasha már szólalt volna meg, de Kagome gyorsabb volt.
-Rendben, addig melegítek neked egy kist levest.-
-Köszönöm- mondta mikor kilépett az ajtón.
-De van itt Rheianak ruhája, nem kellett volna elmennie.- mondta Inuyasha Kagomének.
-Csak egyedül akar lenni egy kicsit- mondta Kihei majd hozzá tette- vissza megyek Gayaméékhoz, nem soká jövünk.
-Tényleg ők miért nem jöttek veletek? – kérdezte Sesshoumaru
-Hogy őszinte legyek nem tudom, Gayame azt mondta fáj a lába és inkább sétálna, Sayera pedig vele tartott, bár szerintem titkolnak valamit. Nos akkor sziasztok.-
-Várj veled megyek.- mondta Sesshoumaru
-Oké.
-Mikor mondod el Sesshoumarunak?- kérdezte Gayame
-Majd akkor ha te elmondod Kiheinek.
-Hát az nem mostanában lesz.
-Miért is?
-Rheia miatt, nem tudom hogy esne neki.
-Igaz
-Hát mi történt hogy két ilyen szép hölgy este egyedül kószál, ezen a veszélyes környéken?
-Semmi közöd hozzá. – mondta Gayame majd mentek volna tovább mintha az az alak ott sem lett volna /aki egyébként szellem/, de ő eléjük ugrott.
-Meg akarsz halni vagy arrébb mész?- kérdezte Gayame flegmán.
-Inkább a halál mintsem hogy e szép hölgy nélkül éljek- majd Sayera előtt termet.
-Sajnálattal közlöm de az a hölgy már elkelt.- jelent meg Sesshoumaru és Kihei.
-Oh, nem is tudtam hogy a „nagy Sesshoumaru” az udvarlód…-mondta- hát akkor majd keress fel ha meguntad.-
-Ne is álmodj róla.- majd mielőtt távozott volna rámosolygott Sayerara és ezt mondta:
- Még találkozunk.
Kouta az alvó Rheia mellett ült. Hallgatta a kis Mia szuszogását, és gondolkozott hogy mit mondjon Rheianak, mit csináljon, amikor hirtelen halk kopogást hallott és valaki belépett az ajtón. Inuyasha volt az.
-Kagome kérdezi hogy kérsz e valamit?-
-Nem köszönöm.
-Jól vagy?
-Azt hiszem ez egy elég hülye kérdés volt, már bocs.
-Igazad van.
-Akarsz beszélgetni?
-Nem hiszem hogy akarok, vagyis pontosabban mondva nem is tudok.
-Értem, ha kell valami tudod hol találsz.
-Persze.
Majd Inuyasha kiment a szobából. Hamarosan Kouta lefeküdt Rheia mellé és elaludt. Másnap a napsütésre ébredt. Rheia már nem volt mellette, Miával játszott a kiságy melletti székben.
-Nézd Mia apa is felébredt- mosolygott lányára Rheia
-Szia-
-Szia. Hogy aludtál?
-Egész jól, megakartam várni hogy felkellj de elnyomott az álom.
-Semmi gond…Anya volt már bent, hozott egy kis reggelit. Azt mondta ha éhes leszel menj le nyugodtan.
-Oké, majd később lemegyek, még nem vagyok éhes.
-Rendben…na mi az te meg elálmosodtál?- kérdezte Miától, majd berakta kiságyába. Közben Kouta is odament hozzájuk.
-Oh, majd el felejtettem, kösz hogy áthoztad a ruháimat.
-Semmiség.- Rheia már épp készült kimenni az ajtón, mikor Kouta megszólalt.- Várj
-Igen?
-Azt hiszem hogy beszélnünk kéne.
-Mégis miről?
-A fiunkról
-Még nem halt meg, és visszaszerezzük.
-De…
-Nincs semmi de, tegnap este beszélgettem nagyapával, már pedig ő a túl világon van, és a fiunk még nincsen. Arról ő csak tudna.
-Xayetr…
-Nem tette meg, Látszott rajta hogy még soha nem ölt meg senkit, még csak egy legyet sem. Csak egy szerelmes menyasszony aki elvesztette a reményt hogy boldog lehessen azzal akit örök életére szeretni fog.
-De nem tudod vissza hozni Hakut, akkor mit akar tőlünk.
-Lehet hülyén fog hangzani de ismerek valakit aki vissza tudja.
-Kit?
-Ameron.
-Az ki?
-Ez a legviccesebb az egészben. Xayetrina bátyja.
-De akkor miért nem hozta eddig vissza Hakut?-
-Apám, benned több kérdés van mint a fiúnkban.
-Rheia
-Jó, jó vettem. Nos Xayetrina és Ameron féltestvérek, az apjuk egy. Érdekes story, szerintem ülj le.- azzal mindketten leültek az ágy szélére.
|