3. fejezet. 

Lassan s�t�tedik, Hanna m�r kezdett f�radni a sok gyalogl�st�l. Hanna Sesshoumaru mell� s�t�l, majd megk�rdi:

-         Merre tartunk? – de v�laszt nem kapott.

Azt�n a l�ny csak b�mulja a n�la majd egy fejjel magasabb f�rfit, de Sesshoumaru egy pillant�sra nem m�ltatja a l�nyt. Hanna visszas�t�lt Rin mell�. Hanna k�v�ncsi volt, hogy ki is ez a Sesshoumaru, hiszen most r� van b�zva az �lete… Gondolta megk�rdezi az egyetlen szem�lyt, aki hajland� vele sz�ba �llni; Rint.

-         Rin…

-         Igen? – n�zett fel a l�nyra mosolyogva a kisl�ny.

-         Mes�ln�l nekem Sesshoumaru-r�l?

-         Persze. – felelt a kisl�ny.

-         H�t… el�sz�r is, � egy kutyaszellem…- de Rin nem tudta folytatni, mert Hanna ijedten felsik�tott.

-         MIIIII????

-         Nyugodj meg, nem b�nt, � kedves. – mondta mosolyogva, de Hanna ebben nem volt olyan biztos.

Azt�n sz�p lassan megtudott mindent, amit szeretett volna. Sesshoumaru term�szetesen mindent hallott. � is k�v�ncsi volt a l�nyra, de b�szkes�ge miatt nem mutatott ki semmit, nem tett semmit. Tov�bb gyalogoltak, az �jszaka k�zepe fel� Hanna m�r alig �llt a l�b�n. Hirtelen a mellette halad� Rin �sszeesett, Hanna gyorsan �l�be vette a kisl�nyt. Hanna tiszt�ban volt vele hogy Rin nagyon elf�radt, Sesshoumaru nem �llt meg, nem vette �szre, hogy a k�t l�ny lemaradt. Hanna m�rges lett hogy nincs figyelemmel a kisl�nyra, Sesshoumaru ut�n ki�ltott:

-         �llj meg, TE KUTYA! – Sesshoumaru ahogy ezt meghallotta felment benne a pumpa.

Egy hirtelen mozdulattal m�ris a l�ny el�tt termett. Ekkor vette �szre Rint, aki m�r el is szund�tott Hanna karjaiban. Sesshoumaru gyilkos tekintettel n�zett a l�nyra, majd �gy sz�lt:

-         Mit k�pzelsz magadr�l, te mocskos haland�?

-         Rin elf�radt, � m�g kicsi! Att�l hogy egyesek k�pesek napokat �tgyalogolni, az nem biztos, hogy egy kisl�ny is k�pes! – Sesshoumaru megd�bbent a l�ny b�tors�g�n, r�g hallott haland�t, akinek van el�g b�tors�ga, ahhoz hogy vele, a Nagy Sesshoumaruval kiab�ljon.     

 Sesshoumaru beismerte hogy a l�nynak igaza van;

-         Itt maradunk �jszak�ra. – mondta nyugodtan, de bel�l forrt a d�ht�l.

„Ha m�g egy ilyen lesz, meg�l�m ezt a haszontalan haland�t.”- gondolta Sesshoumaru. Hanna az alv� Rinnel az �l�ben le�lt egy fa al�, �s sz�p lassan neki is siker�lt egy fel�letes �lomba mer�lnie. Yaken egy k�re �lt �s botj�ra t�maszkodva m�r hangosan horkolt. Sesshoumaru a csapatt�l t�vol es� nagyobb fa al� le�lt, de nem tudott aludni pedig � is f�radt volt. Gondolkodott az aznapi t�rt�nteken, de k�zben az alv� Hannat n�zte elb�v�lte a l�ny sz�ps�ge, de ezt soha nem mutatta volna ki. „Hi�ba… szellem vagyok, de f�rfi!” – gondolta a Nagy�r.