2. fejezet.

Hanna eszméletlenül feküdt egy barlangban, körülötte 2 alak. Az egyik egy kislány volt 7-8 év körüli lehetett éppen aludt, a másik egy zöld alacsony furcsa szerzet ő Hanna mellett ült. Hanna lassan kezdett magához térni, ahogy kinyitotta a szemét homályosan látott, megdörzsölte a szemét aztán újra körbe akart nézni, de hatalmasat sikított majd hátra ugrott, amint meglátta, hogy az a furcsa szerzet őt bámulja. A sikítozásra felkelt a kislány, és amit meglátta, hogy a lány magához tért mosolyogva odasétált hozzá:

-         Szia. Én Rin vagyok, téged hogy hívnak?

-         Öhh… Hanna.

-         Ne haragudj hogy Yaken megijesztett, tudom elsőre ijesztő a kinézete.

-         Ostoba halandó…- mondta Yaken Rinnek címezve.

Ekkor megjelent még egy alak a barlang bejáratánál. Egy férfi, Hanna csak bámult rá még soha nem látott olyan férfit, mint ő. A férfinak hosszú ezüst haja, aranyszínű szeme, arcának oldalain 2-2 lila csík és homlokán egy lila félhold.

-         Ki vagy halandó? a szagodból ítélve nem ebből a világból vagy. – mondta a férfi, mély jéghideg hangján.

Hanna nem tudott megszólalni, csak kerek szemekkel nézett az idegen férfira.

-         Hanna-nak hívják Sesshoumaru-sama. Ugye velünk jöhet? Kérlek Sesshoumaru-sama! – kérlelte Rin nagyurát.

Sesshoumaru megfordult, majd így szólt:

-         Indulunk.

Rin nem mozdult, csak nézett Nagyurára.

-         És a lánnyal mi lesz, nagyuram? – kérdezte Yaken.

Sesshoumaru megfordult, majd lassan közeledni kezdett Hanna felé, a lány csak dermedten állt, remegő lábakkal. Sesshoumaru mélyen a lány szemébe néz, aztán Rinre pillant. Újra megfordul és így szól:

-         Indulunk.

Rin Hanna-hoz fordul és megfogja a kezét;

-         Gyere. – mondta Rin mosolyogva.

Hanna csak bámult maga elé, nem értett semmit. De hát… mit tehetett? Annyit már tudott, hogy egyedül nem élné túl ezen a helyen. Tehát Hanna csatlakozik a kis csapathoz, nem is sejtve micsoda kalandban lesz része…