A kis Inutaisho már 4 éves és két évvel ezelőtt megszületett kishúga Mia. Rheia végül szerencsésen kihordta Miát, bár terhessége elején majdnem elvetélt, mivel ő és Kouta elindultak hogy megkeressék Gayamét aki Ikiru irányítása alatt volt. És Rheia végül szerencsésen legyőzte Moritát Onikaru lányát. Utána, pedig haza tértek Koutaval, fiúkhoz. Pár hónap múlva, pedig megszületett a kis Mia. Inutaisho egy ideig féltékeny volt a kislányra de miután apja és anyja közösen elmagyarázták neki, hogy most Mia megszületett attól őt még mindenki ugyanúgy szereti, Mia nem vette el a helyet a szívűkből, csak ő is kap szeretetett. Ezek után ő volt a nagy báty, akinek kellett védenie kishúgát. Most Inutaisho 4 Mia pedig 2 éves. 2 éve nem háborgatja senki az életüket. Mindenki azt hitte, hogy a harcoknak vége, de baromi nagyot tévedtek…

-Kouta gyertek kész a vacsora- szólt ki a fiúknak.

-Megyünk- szólt be Kouta, majd folytatta, de ezt már csak fiának mondta-, na gyere fiam kész a vacsora.-

-De én még nem vagyok éhes-

-De én igen, utána majd még játszunk egy kicsit bent, oké?-

-Oké, de mit?- kérdezte miközben befelé mentek. Majd becsukódott az ajtó. Xayetrina egy tükrön keresztül nézte az eseményeket immár több mint 4 éve.

(most bizonyára mindenki azt kérdezi, hogy ki a fene az a Xayetrina, és mindenki elvárja hogy én most el is mondjam, de nem tesszem, ígérem idővel ez is, kiderül)

Nos Xayetrina egy gyönyörű szép nő. Kb. Rheiaval egyidős. Hosszú szőke haja van, a mostani világban mindenki azt hinné hogy hidrogénezett, pedig valójában nem, kiskorától fogva ilyen a haja. Fehér ruhája istennőkével vetekedett, szinte beleolvadt a bőrébe ami fehérebb volt a hónál. Ám smaragd zöld szeme fájdalmat, szenvedést, és bosszúvágyat tükröztek.

-Szervusz, ismét sikerült elszöknöd apádtól?- kérdezte Xayetrina izgatottan szerelmétől.

-Igen de nincs sok időnk- mondta szomorúan

-Ezt hogy érted? És miért vagy ennyire szomorú? Olyan vagy mint akit holnap eltemetnek…- mondta kacagva ám mikor látta hogy a fiú tényleg szenved abba hagyta a nevetés és kérdően vőlegényére nézett.

-Holnap megházasodom, sajnálom, apám kívánja tőlem.-

-De hisz minket kis korunkban eljegyeztek-

-Igen de apám ezzel nem törődik, csak azzal hogy tönkre tegye az életét annak a pasinak.-

-És a lányán keresztül akarja?-

-Igen és a lánytól megszerezni az erejét-

-Értem.- majd sírva szerelme karjaiba bomlott- Nem akarlak elveszíteni.

-Nem fogsz, a szívem mindig a tiéd lesz. És megtalálom a módját h újra együtt legyünk.-

Majd hosszú búcsúzkodás után elváltak. De egyikük sem sejtett hogy ekkor találkoztak utoljára. A fiú másnap meghalt…

Xayetrinán  miután felébredt szörnyű álmából, ami minden éjjel kísérti mióta szerelme meghalt, egy könnycsepp gördült le az arcán. Majd felkelt és hozzá fogott tervéhez amit már több mint 4 éve tervezget szerelme gyilkosa ellen, Rheia ellen…

-Jó éjt anyu- mondta Inutaisho félig aludva

-Neked is- majd egy puszit nyomott a homlokára és kiment a szobából,  át egy másikban, pár percig nézte ahogy a kis Mia szuszogva alszik, utána visszament férjéhez aki már majdnem aludt.

-Miért nem alszol még?- kérdezte Rheia suttogva

-Mert nélküled nem tudok,- majd magához húzta szerelmét

-Szeretlek.-

-Én is- majd pár perc múlva mindketten aludtak.

Másnap a ismét megtámadták őket. Pár darab szellem.

-Inutaisho maradj itt a húgoddal és vigyázz rá.-

-Oké mami.-

-És ha valami baj van fuss a nagymamáékhoz.-

-Rendben –

Kouta és Rheia elindultak harcolni.

-Még mindig nem tartom jó ötletnek hogy csak úgy otthagyjuk őket.-

-A szellemeknek az ékkő kell, és okos fiunk van, nem lesz semmi baj.-

-Nem is tudom rossz előérzetem van-

-Nyugodj meg, két perc és legyőzzük ezeket, aztán folytatjuk az ebédet. Mi a desszert?-

-A te desszertedet estére tartogattam- mondta Rheia kis mosollyal az arcán-

-Nem is hangzik rosszul.-

Mint Kouta megjósolta pár perc múlva végeztek is. Rheia közben mindig a házon tartotta a szemét, ne hogy behatoljon valaki. Ám még így se gondolt mindenre.

-Inutaisho itt vagyunk- szólt vidáman Rheia, ám mikor fia nem válaszolt ideges lett ahogy Kouta is.

-Inutaisho, merre vagy, gyere elő, most ne bújócskázunk nem vicces.- mondta Kouta. Már tűvé tették az egész házat, de Inutaishot nem találták. Mia ugyan ott játszott ahol eddig.

-Hol van?- kérdezte Rheia könnyeivel küzdve

-Nem tudom, át viszem Miát Inuyashaékhoz addig kutas itt a ház körül.-

-Rendben.- majd kirohant a házból és a ház körül szólongatta fiát. Kouta pár perc múlva visszérkezett Inuyashaval. Rheia mostanra már az erdőben volt és kereste Inutaishot. Inuyasha és Kouta a közeli tónál találtak rá, ájultan súlyosan sérülten.

Rheia pár óra múlva régi szobájában ébredt. Kouta ült mellette, mikor Rheia felébredt egyből felpattant  a helyéről.

-Jól vagy?-

-Igen -majd felült.

-Mi történt?- kérdezte Kouta

Rheia eddig azt se tudta mi történt, de ebben a pillanatban vissza tértek az emlékei…

Inuyasha és Kagome is beléptek a szobába.

-Xayetrina…-

-Ki az?-

-Ő vitte el a fiunkat.- mondta Koutanak.

-De miért?-

-Azt mondta hogy megfizetek azért amit tettem-

-Mit tettél vele?-

-Nem tudom…még soha életemben nem láttam.- mondta majd maga elé nézett és folytatta.- Azt mondta hogy ha megtalálom vissza kapom Inutaishot.

-Rendben reggel indulunk- mondta Inuyasha

-Nem apa te nem jöhetsz, csak én és Kouta.-

-De miért?

- Nem tudom. De így legalább nyugodtabb leszek, hogy te vigyázol Miára, és mindenki másra.- mondta Rheia és felkelt.