8. fejezet

A fordulat

A d�lut�ni nap b�gyadtan s�t�tt, az id� forr�, p�r�s �s f�lledt volt. A f�lelem szaga tel�tette a leveg�t. A z�ldell� f�k k�z�tt egy apr� termet�, alig 10 �ves kisl�ny rohant, ugr�lva �t a ki�ll� gy�kereket. Zil�lva l�legzett, t�deje majd kiszakadt a fut�st�l. �r�lt, hogy �letben maradt, de akiket a legjobban szeret a vil�gon, most nagy bajba ker�ltek. Fej�ben kavarogtak a gondolatok. Lepergett el�tte a k�t szerencs�tlen�l j�rt fiatal szamur�j hal�la, �s hallotta a sz�rny f�lelmetes kacag�s�t.

-"Az a szellem...csak � seg�thet! Meg kell mentenem Sakura neesant! Nem hallhat meg!!"-  Szaladt, ahogy csak a l�ba b�rta. Egyenesen ahhoz a barlanghoz, ahol az inuyoukai fek�dt sebes�lten. Sesshoumaru, miut�n Sakura mag�ra hagyta, �rezte az oni f�rtelmes szag�t, majd az emberi v�rszagot. Ezut�n egy sikolt�st hallott. �gy gondolta nem avatkozik bele a haland�k dolgaiba. Nem sokkal k�s�bb a s�r�, kifulladt kisl�ny esett be a barlangba. R�gt�n belehas�tott a felismer�s.- "A tegnapi gyerek, aki Sakur�val volt, valami baj lehet." Talpra ugrott, �s siet�s l�ptekkel elindult kifel� a barlangb�l. Sayo k�zben elkapta a f�rfi karj�t �s k�nnyes szemekkel n�zett r�.

-Seg�ts Sakura-sam�nak, az a sz�rnyeteg meg fogja �lni...- hangja elcsuklott a zokog�st�l. Sesshoumaru b�lintott, majd egy ugr�ssal elt�nt a gyerek szemei el�l.

Messzebb az erd� visszhangzott az ocsm�ny oni r�h�g�s�t�l. Szemei v�r�sen izzottak, gy�ny�rk�d�tt �ldozata szenved�s�n. Lassan elindult a t�r�keny n� fel�, ki�lvezve a l�tv�nyt. Sakura a f�ld�n hasalt egy fa t�v�ben, �s a szellemre f�kusz�lt, melyb�l csak egy hatalmas elmos�dott lila foltot l�tott. Nyak�t �s �ll�t selymes f� bizsergette, ujjaival g�rcs�sen markolta a keze �gy�be ker�l� f�csom�t. Sakura akadozva vette a leveg�t �s teste r�zk�dott a k�h�g�st�l, �s olyan neh�znek �rezte mag�t, mintha �ri�si s�ly nehezedett volna r�. Mozdulni nem tudott. �rz�kelte a tompa puffan�st, mellyel Saya esett mell�je. L�tta, ahogy a lila folt k�zeledik fel�je, hogy megadja a kegyelemd�f�st. Ez viszont nem k�vetkezett be. Hangokat hallott, nagyon messzir�l.

-J�l l�tok? Itt van a kutyaszellem...- Saya ennek meg�r�lt, �m felreppenni nem tudott, k�bult volt a m�regt�l.

-Ses...shou...ma...ru...-suttogta Sakura. Egy feh�r alak jelent meg, k�zte �s az oni k�z�tt. Sesshoumaru arany szemei hidegen �s megvet�en tekintettek ellenfel�re. Egyik kez�t maga mell� ny�jtotta ki, t�mad�sra k�szen. M�g nagyon legyeng�ltnek �rezte mag�t �s tudta, hogy nem szabad nagyobb harcokba bonyol�dnia, m�gis �r�lt, hogy gyilkolhat. Gyilkolhat, valaki miatt, aki most n�lk�le meghalna. Sose k�v�nta igaz�n Sakura hal�l�t. Csak a hanyouk ir�nti gy�l�lete vak�totta el. Az oni r�n�zett �s vakmer� m�don fenyeget�zni kezdett. 

-Te mit akarsz itt? A n� az �n zs�km�nyom! Hordd el magad te fics�r, miel�tt meg�llek!- ord�totta az sz�rny, �s Sesshoumarura f�jta a m�rgesg�zt. Miut�n sz�tfoszlott a lila k�d, igencsak meglep�d�tt, mert a kutyaszellem ott �llt el�tte, teljes �letnagys�gban. -Miiii? Te nem est�l �ssze?

-Azt hiszed ezzel a sz�nalmas t�mad�ssal legy�zhetsz engem, a nagy Sesshoumarut?- gonosz f�lmosoly jelent meg az inuyoukai arc�n, kiny�jtott kez�n, ujjai v�g�n s�rga f�ny csillant meg, majd vill�mgyorsan felugrott a leveg�be �s megjelent az energiaostor.  Eltal�lta vele az onit, hatalmas v�g�st ejtve vele a mellkas�n, melyb�l fr�csk�lni kezdett a v�r. Az h�trat�ntorodott, de megsz�lalni sem volt ideje, mert j�tt a k�vetkez� csap�s. Sesshoumarunak a hirtelen mozdulatt�l felszakadtak a sebei �t�ztatva v�rrel a haorij�t, de nem foglalkozott vele. A leveg�ben sz�kellve az energiaostorral sz�tt�pte a sz�rnyet, mely darabokra hullott, undor�t� s�t�t v�r�vel tel�tve a f�ldet. Ezut�n a szellem Sakura el�tt termett. A l�ny m�g eszm�let�n�l volt, �m nagyon rosszul n�zett ki. K�zben Koryuu is mag�hoz t�rt, �s odament hozz�juk. Say�t �vatosan a sz�j�ba vette �s feltette a h�t�ra, k�zben Sesshoumaru gyeng�den felvette a n�t az �l�be �s lassan elindultak vissza a barlanghoz. Sesshoumaru test�t er�s f�jdalom j�rta �t, de csak azzal t�r�d�tt, hogy Sakur�t min�l el�bb fekv� helyzetbe tehesse, mert akkor a m�reg nem terjed gyorsan a test�ben.

-Te ostoba, mi�rt nem sz�lt�l? Most nem ker�lt�l volna ilyen helyzetbe...- mondta halkan a l�nynak, de mag�ban hozz�tette- "Nehogy meghalj itt nekem!"

-Ari...gatuo, tasu...ketta( k�sz�n�m megmentett�l)- lehelte Sakura, feln�zett a f�rfira, de csak hom�lyosan l�tta �t. Hozz�b�jt a szellemhez, �s egyik kez�t a mellkas�ra tette, majd r�gt�n el is vette onnan. Valami piros meleg folyad�kot �rzett a tenyer�n. -Te v�rzel...a sebeid...

-Shimpai shinaide( ne agg�dj), ez most nem sz�m�t.

-De sz�m�t...- mondta Sakura �s el�jult. K�zben vissza�rtek a barlangba, �s Sesshoumaru lefektette a n�t oda, ahol � fek�dt az el�bb �s h�feh�r pr�mj�vel betakarta az elgy�t�rt testet.

-Mi t�rt�nt Sakura-sam�val?- szipogott Sayo-chan, mert � ott maradt a barlangban.

-El�jult. Ide kell h�vni az �reg papot, mert �n nem tudom meggy�gy�tani.

-Megyek azonnal!- b�lintott a kisl�ny, �s �l�be vette a kis s�rk�nyt, majd fel�lt Koryuu h�t�ra.- Koryuu, hayaku!( gyorsan)

Miut�n elmentek, Sesshoumaru le�lt Sakura mell� �s elgondolkodva n�zte �t. Sakura semmi �letjelet nem mutatott, mozdulatlanul fek�dt. M�g �gy, a barlang hideg f�lhom�ly�ban, �jultan is gy�ny�r� volt. Az inuyoukai haorij�t pirosra festette nemes v�re, teste sajgott a f�jdalomt�l. Nagyon agg�dott, de ez nem t�kr�z�d�tt az arc�n. -"Minden miattam van...ha nem besz�lek �gy vele...ez nem t�rt�nt volna meg..."- lehajolt a l�nyhoz �s kisim�totta az arc�b�l a k�sza hajtincseket. N�zte a sz�p szab�lyos arc�t, hossz� s�t�t pill�it �s r�zsasz�n ajkait. Ellen�llhatatlan v�gyat �rzett, hogy megcs�kolja, m�gk�zelebb hajolt hozz� �s ajkuk majdnem tal�lkozott...

-Khm...itt vagyok- sz�lalt meg a pap a bej�ratn�l. Sesshoumaru hirtelen kih�zta mag�t.

-Megm�rgezt�k. Egy oni volt.- foglalta �ssze t�m�ren a szellem a t�rt�nteket.

-Elk�sz�tem az ellenszert, azut�n ell�tom a te sebeidet is.- mondta a pap, meg sem eml�tve, amit az el�bb l�tott. T�zet rakott, majd vizet forralt, a m�rgez�s ellen m�r el�k�sz�tette a sz�ks�ges gy�gyf�veket. Ezut�n belesz�rta �ket a v�zbe, �s ell�tta az inuyoukai sebeit.

-Arigatuo gozaimasu, hogy megmentetted az unok�m �let�t.

-� is seg�tett nekem.

-M�r csak meg kell vele itatni az ellenszert, azt�n tal�n holnapra rendbe j�n. Legsz�vesebben bevinn�m a kast�lyba, de ilyen �llapotban nem tan�csos. Ha megmozd�tjuk, jobban terjed a m�reg a test�ben. Ha mag�hoz t�r �s l�bra tud �llni, mindketten  a kast�lyba j�tt�k. Van el�g hely�nk sz�modra, �s egyel�re nem tan�csos m�g nagyobb harcokba keveredned. Az �sszes sebed felszakadt.

A v�lasz egy b�lint�s volt a szellem r�sz�r�l, tudta, hogy az �regnek igaza van. A kast�lyban megsz�llni, viszont semmi kedve sem volt. Nem szeretett emberek �s f�lszellemek k�z�tt lenni. Ekkor egy hanyou szag�t �rezte meg, volt benne valami ismer�s. Kis id� m�lva bel�pett a barlangba egy magas, j� ki�ll�s� f�rfi, akinek haja �s szeme sz�ne olyan volt, mint a Sakur��. Az oldal�n gy�ny�r� katana csillogott.

-Ojiisan! Hogy van Sakura?- sz�lt, figyelembe se v�ve a szellemet.

-Nem t�l j�l. Rem�lj�k holnapra jobban lesz. Nemsok�ra elk�sz�l az ellenanyag, de neh�z �jszak�ja lesz. Magad j�tt�l ki?

-Iie, p�r szamur�jjal, de mondtam nekik, hogy Akeshi-san �s Takeda-san holttest�t vigy�k vissza a csal�djuknak. Sayo-chan j�lvan, a kamiknak h�la, az ijedts�gen k�v�l nem esett baja. Saya �s Koryuu is rendbe j�ttek.- mondta, �s tekintete a szellemre szegez�d�tt.- Sesshoumaru-sama? Ha j�l tudom...

A megsz�l�tott biccentett- Dare wa?(Ki vagy?)

-Watashi wa Kageromaru no Takashima, Sakura �ccse.- felelte a f�lszellem. Ekkor emberi l�ptek zaja hallatsz�dott. Egy parasztasszony volt az, egyszer�, vil�gos sz�n� kimon�t viselt �s a s�t�t haj�ra kend�t k�t�tt, arc�r�l k�ts�gbees�s t�kr�z�d�tt.

-Ishido shounin-sama, k�rem j�jj�n el hozz�nk! A l�nyom, Hana, rosszul lett �s �sszeesett. �s mindez most t�rt�nik, amikor a hercegn�t is baj �rte, az eg�sz v�ros agg�dik! Jaj, mennyi gond! �s mind, egy napon!

-Nyugodj meg, Aiko, indulok.- a pap felkelt az unok�ja mell�l,- Sesshoumaru, most m�r csak a gy�gyn�v�nytea seg�thet, meg kell vele itatni, hogy kitisztuljon a szervezete. Holnap pedig bevihetj�k a kast�lyba. Nekem most mennem kell. K�rlek, vigy�zz r�!

-Hai.- b�lintott a d�mon. Mikor a pap �s Aiko elmentek, Kageromaru le�lt a t�z mell� �s a g�z�lg� levet n�zte. Tekintete gondterhelt volt, nemes arc�n a t�z f�nyei t�ncoltak.

-Mindj�rt felforr...�r�l�k, hogy a n�v�rem mellett volt�l, k�l�nben m�r r�g halott lenne...

-Csak viszonoztam a sz�vess�get, semmi egy�b.-hangja kim�rt volt, arc�r�l csak k�z�nyt lehetett leolvasni.

-Semmi egy�b?- n�zett k�rd�en Sesshoumarura Kageromaru.- "Azt hittem kedveli a n�v�remet..."- tette hozz� gondolatban.

-Hai.- j�tt a felelet. Ekkor k�t szamur�j jelent meg, v�rtezet�kb�l �t�lve mindkett� magas rang� tiszt volt. De Sesshoumaru �rezte, hogy a k�zelben ak�r m�g �tvenen is lehetnek.

-Kageromaru-sama!- hajoltak meg egyszerre- j�nn�d kell! Most kaptunk h�rt, hogy h�rom faluval arr�bb megint felt�nt az a rabl�banda, �l�n Feh�r Tigrissel. Megint t�madni akarnak. Ma �jjel elkaphatjuk �ket.

-Ez biztos?

-Hai, az egyik k�m�nk, Idejosi l�tta �ket �s postagalambot k�ld�tt. Itt a lev�l.- �tny�jtotta- L�ttuk, hogy Idejosi jele van rajta, ez�rt engedelmeddel nagyuram, felbontottam.

-Semmi baj.- �tfutotta az �r�st, majd fels�hajtott.- A fen�be...pont ma...a baj nem j�r egyed�l!

-Nagyon sajn�ljuk ami a hercegn�vel t�rt�nt, nagyuram, rem�lj�k hamar felgy�gyul...

-Domo, akkor menj�nk. Sesshoumaru k�rlek itasd meg a n�v�remmel az ellenszert, �gy l�tom m�r elk�sz�lt. V�rj egy kicsit m�g h�l.- mondta �s egy ed�nyk�be t�lt�tt a te�b�l.

-Hai.- b�lintott a szellem. Majd Kageromaru elhagyta a barlangot a szamur�jokkal egy�tt. Sesshoumaru k�zelebb �lt a n�h�z, �s kis id� m�lva megk�stolta az italt, hogy nem-e forr�. -"Ez j� lesz"- gondolta, �s �nt�tt bel�le Sakura sz�j�ba. �m a tea visszafolyt. A szellem ekkor kortyolt a te�b�l, lehajolt Sakur�hoz �s �gy adta a sz�j�ba. Kellemes �rz�s t�lt�tte el, ahogy ajkaik tal�lkoztak. Majd ujjaival betapasztotta a l�ny ajkait, k�nyszer�tve, hogy lenyelje az italt. Ezt addig ism�telgette, m�g el nem fogyott. M�g jobban betakargatta a l�nyt, majd k�nyelmesen h�ttal a falnak d�lt. A sebei, b�r m�g sajogtak, forrad�snak indultak, m�r nem v�reztek. -"M�g j�, hogy szellem vagyok, �s ilyen gyorsan gy�gyulok...de �? Rem�lem seg�t annak a papnak a kotyval�ka..."  �rezte, hogy a leveg� kezd leh�lni, lassan esteledik. A nap m�r narancss�rga sz�nben pomp�zott, majd s�llyedni kezdett, hogy nyugov�ra t�rjen. Elt�nt a dombok k�zt, az �g alj�t pirosra festve. Egyre t�bb felh� jelent meg az �gen. A leveg� ontotta a p�r�t mag�b�l. Enyhe szell� lengedezett, ami id�vel er�s�d�tt. Egy kis csapat t�nt fel a f�k k�zt, �l�k�n egy szerzetesi ruh�t visel�, �sz�l� f�rfival. A csapat t�bbi tagja szamur�j volt. El�rt�k a barlangot, �s m�g a pap bement, a katon�k t�relmesen v�rakoztak. Sesshoumaru rezzen�stelen arccal �lt a l�ny mellett, h�t�t a nyirkos falnak t�masztva. A pap egy nagy kos�rban takar�kat hozott. Agg�dva tekintett unok�j�ra, majd a szellemre n�zett.

-T�rt�nt valami?

-Iie, meg sem mozdult. A te�t megitattam vele.

Az �regember le�lt a hercegn� mell�, majd a homlok�ra tette a kez�t. A l�ny arca piros volt, �s homloka forr�.

-Kezd felmenni a l�za, de ez csak rosszabbodni fog.- cs�v�lta meg a fej�t az �reg.- �n m�r itt nem tehetek semmit. Hajnalra mag�hoz t�r, ez a l�z az ellenszer hat�sa. Ez a pr�m majd melegen tartja. Hoztam neked is takar�kat, biztosan nem meleg�tenek annyira, mint a sz�rm�d, de ez is megteszi. Legal�bb nem a puszta f�ld�n kell �jszak�znod.

-Rendben.- biccentett a d�mon.

-Vissza kell mennem �jjelre, hiszen Kageromaru is elment. Reggel ism�t elj�v�k.- mondta a pap, majd beleszagolt a leveg�be.- J� nagy vihar k�sz�l�dik, rem�lem nem lesz taifun.- majd a l�nyra tekintett- Sosem szerette az �jjeli viharokat...k�r...

-Vigy�zok r�.- a szellem hangja l�gy volt, �m semmif�le �rzelmet nem lehetett benne felfedezni, de az �reget m�gis megnyugv�ssal t�lt�tte el.

-Arigatuo, akkor �n indulok, miel�tt ide�r a vihar.- felemelkedett a hely�r�l- Oyasuminasai, im�dkozok a kamikhoz, hogy minden rendben legyen.- majd elt�nt az alakja a s�t�ts�gben.

folyt. k�v.