7. fejezet

Vallom�s

A testv�rp�r befejezte a reggelij�t. A szolg�l�k elvitt�k az �res ed�nyeket, majd, mikor ism�t egyed�l maradtak, Sakura megsz�lalt:

-Most el kell mennem, Kageromaru, a szellemnek sz�ks�ge van r�m.

-Vakarimaszu. De mondd csak, van neve is ennek a szellemnek?

-Sesshoumaru.

-A nyugati ter�letek �r�k�se???- n�zett a n�v�r�re a f�rfi, majd elmosolyodott, esz�be jutott amit Sayo-chan mondott.- Te azt�n j�l belev�lasztott�l, neesan!

-Kageromaru...dozo...(k�rlek)- s�hajtott a n�.- Most m�r t�nyleg indulok!- intett, �s kil�pett a szob�b�l.

-Sakura!- ki�ltott ut�na a testv�re- tal�lkozhatn�k majd vele?

-Hai, ha jobban lesz, addig l�gy t�relmes.- sz�lt vissza a l�ny.

Amint ki�rt a v�rosb�l, a l�ny a barlang fel� vette az ir�nyt. Alig v�rta, hogy l�thassa a f�rfit, ez�rt gyors�tott a temp�n.

Sesshoumaru a felkavar� �lom ut�n, nehezen, de visszaaludt. Arra �bredt, hogy a felkel� nap els� sugarai az arc�t simogatj�k. Azt�n ism�t belehas�tott a test�be a f�jdalom. Len�zett a k�t�s�re, azokon csak alvadt v�rt l�tott, m�r nem v�rzett. Sebei elkezdtek beheggedni. A sok v�rvesztes�gt�l m�g mindig gyeng�nek �rezte mag�t.

Ekkor ismer�s illatot hozott a reggeli szell�.

-"K�zeledik.- gondolta �s sz�ve nagyott dobbant. Esz�be jutott az �lom. -"Nem gyeng�lhetek el. Ez nem m�lt� hozz�m. Nem engedem k�zel magamhoz, amint meger�s�d�k, elhagyom ezt a helyet, �s �t is."- felmordult- "Nehogy m�r, engem, a Nagy Sesshoumarut, zavarba hozzon egy korcs!"

Ekkor megjelent a n�.

-Ohayo gozaimasu, hogy �rzed magad?- mosolygott r� Sakura.

-Jobban.- j�tt a t�m�r, �rzelemmentes v�lasz.

-Vakarimaszu, akkor megn�zem a sebeidet.- mondta, �s a f�rfi mell� t�rdelt.

-Csak tess�k.- a d�mon maga el� b�mult, az agya zakatolt a tegnapi �lomk�pekt�l.

A n� levette r�la a k�t�st, �s a sebeket n�zte.

-V�gre...el�llt a v�rz�s, a sebek sz�pen gy�gyulnak, �m egy hirtelen mozdulat, �s felszakadnak �s �jb�l v�rzeni fogsz. M�g j� p�r napot pihenned kell.- mondta �s lemosta a f�rfi fels�test�t, majd tiszta k�tszert tekert r�. �pphogy v�gzett, mikor esz�be jutott az �lom. A leveg� vibr�lni kezdett k�zt�k. A f�rfi ekkor r�n�zett. Sakura f�lbehagyta a mozdulatot �s � is a f�rfira n�zett. Tekintet�k �sszekapcsol�dott. Mindketten az �lmukra gondoltak, �s rendk�v�l zavarban voltak. Persze ez a d�monon nem l�tszott, �llta a l�ny tekintet�t, �s mindketten elvesztek egym�s szemeiben. A l�ny keze megremegett.

-���...- elfordult- elk�sz�tem a gy�gyf�zetet.

Nekil�tott t�zet rakni �s gy�gyf�veket v�logatni.

-"A fen�be, mi van velem? Hov� lett az �nuralmam? El�sz�r a reggelin�l, �s most megint...Meg�r�l�k, ha a k�zel�ben vagyok! �, mit gondolhat r�lam? Csak �szre ne vegye, hogy remegek..."- gondolta, �s egy kis ed�nyk�be elkezdte �sszet�rni a n�v�nyeket, majd belesz�rta a k�zben felforrott v�zbe.

-"Ennek meg mi baja? Mi�rt remeg? Nem f�l az biztos. Ilyen hat�ssal lenn�k r�? B�r ezt el�g sok n�n�l tapasztaltam a nyugati kast�lyban is...el�g nevets�ges...b�r...�n is furcs�n �rzem magam a k�zel�ben, ez viszont most fordul velem el�sz�r. De �N nem fogok ett�l zavarba j�nni! Biztos csak a gy�gyte�k miatt vagyok ilyen sz�rakozott..."

-Tess�k! A reggeli te�d!- �szre sem vette mikor �lt vissza hozz� a l�ny, felmordult, majd elvette a g�z�lg� italt a n�t�l.

-Behozom a sz�raz ruh�idat, addig idd meg a te�t! J�t fog tenni.- majd kiment a f�rfi a haorij��rt. A barlang k�zel�ben fesz�tettek ki Sayo-channal el�z� nap egy k�telet, melyre a f�rfi ruh�j�t kiter�tett�k, miut�n kimost�k. A finom selymen nem maradt semmi v�rfolt, m�r csak meg kellett varrni. Levette a k�t�lr�l, majd elindult vissza a barlangba a d�monhoz. Ek�zben azon elm�lkedett, hogy elmondja az inuyoukainak, hogy mit �rez ir�nta. Bel�pett a barlangba, �s megpillantotta a f�rfit. Sesshoumaru elgyeng�lve fek�dt nagy feh�r pr�mj�n, mellette az �res ed�nyke. Tekintete egyb�l a n�re szegez�d�tt.

-Sz�p feh�r lett a haorid, m�r csak meg kell varrnom, ut�na m�r a saj�t ruh�idat hordhatod.- mondta �s letelepedett a f�rfi k�zel�be. Megint fesz�lt lett a l�gk�r, de a szellem m�r eld�nt�tte, hogy b�rmi is t�rt�nj�k elutas�tja a n�t, annak ellen�re, hogy � is vonz�dik hozz�. A vonzalmat m�r a barlangi kalandjuk ut�n �rezte, az�rt is zavarta el k�s�bb a l�nyt, �s mondott le a krist�lyr�l. Amikor ut�nament, �s megcs�kolta, d�h�s lett mag�ra, mert nem tudott uralkodni mag�n, persze ennek Sakura l�tta a k�r�t.

-Ano...Sesshoumaru...-kezdte zavartan Sakura, idegesen markolta a kez�ben l�v� selymet.

-Mit akarsz, onna?- fordult fel� a d�mon, hangj�b�l csak megvet�s csengett, de val�j�ban k�v�ncsi volt a n� mondanival�j�ra. Felk�sz�lt, hogy a legkegyetlenebb hangnem�vel riassza el a n� tov�bbi pr�b�lkoz�sait. Tudta, hogy most mindent tiszt�zni kell kettej�k k�z�tt, hiszen a leveg� csak �gy vibr�l k�r�l�tt�k. P�r nap m�lva �gyis elmegy innen, vissza a nyugati kast�ly�ba, melyet apja hagyott r�, �s m�g Jakent is meg kell keresnie. Sakura egy kicsit meglep�d�tt, de t�l akart esni ezen a besz�lget�sen, szeretett volna v�gre kiigazodni a f�rfin.

-Mondd, mit gondolsz r�lam? Tetszem neked?- k�rdezte meg v�g�l, �s Sesshoumaru arany szemeibe n�zett. Egy p�r pillanatig csend volt, mindketten meredten n�zt�k egym�st. Majd Sesshoumaru eleg�nsan lehunyta szemeit, k�zben s�hajtott egyet, �s �jb�l a Sakur�ra tekintett.

-Csak egy sz�nalmas korcs vagy! Gy�l�l�m a haland�kat, de a korcsokat m�g jobban.- villantak meg a f�rfi szemei, majd elhallgatott.

-Demo...neked van egy �cs�d is, tudtommal az anyja ember...

-Semmi k�z�d hozz�!- csattant fel Sesshoumaru- az az emberi szuka �s a korcs fattya tehetnek ap�m hal�l�r�l. Az �tkozott n�szem�ly megbolond�totta ap�mat, aki ink�bb meghalt �rt�k...legsz�vesebben az ilyen als�bbrend� s�pred�ket ki�rtan�m, de ez al�l te sem vagy kiv�tel, onna!

-Teh�t ennyire ut�lod a fajt�mat...

-Ostoba korcs...ne feszegesd tov�bb ezt a k�rd�st, mert meg�llek- a hat�s kedv��rt megropogtatta ujjait- �n megmentettem nyomorult �letedet, te most visszaszolg�lod, de ha ideges�teni akarsz, nem �led meg a holnapot, �s annyi el�nyt sem kapsz, mint legut�bb!- mondta, �s elfordult, jelezv�n, hogy lez�rta a t�rsalg�st. Sakura �gy �rezte, mintha sz�ven sz�rt�k volna, tudta, hogy mindj�rt s�rni kezd, de ezt nem l�thatja senki, nem akart m�gjobban megal�zkodni.

-Sumimasen...kimegyek m�g gy�gyn�v�nyek�rt...-felelte, �s elhagyta a barlangot. Sesshoumaru nagyot s�hajtott.

-"Hazudott, van itt el�g gy�gyn�v�ny. Hn...j�l megs�rtettem..."- beleszagolt a leveg�be s�s k�nnyek illat�t hozta a sz�l- "S�r...miattam...ezt j�l megcsin�ltam! T�bbet nem hozza sz�ba ezt a besz�lget�st, az biztos..."-elm�lkedett, de att�l, hogy sikr�lt a terve nem lett jobb kedve.

Sakura kil�pett a naps�t�sbe, f�leit megcsapta a madarak gy�ny�r� �neke, ez m�skor boldogs�ggal t�lt�tte el, de most ink�bb meghalni akart. L�bai remegtek, teljesen le volt s�jtva. P�r m�tert botork�lt, majd fut�snak eredt. Szemeib�l m�r kibuggyantak az els� k�nnycseppek. Min�l messzebbre akart ker�lni a barlangt�l, �s minden �l�l�nyt�l. V�g�l meg�llt egy hatalmas magn�lia fa alatt, �s t�rdre rogyott. Eg�sz test�t r�zta a zokog�s. Agy�ban visszhangzottak a f�rfi szavai.

-"Naze??(mi�rt)- k�rdezte mag�t�l.

-Naaa...Ojiisan! Dozo...hadd menjek ki Sakura-sama ut�n!- k�rlelte a kis Sayo az �reg papot, aki a szent�lyben tev�kenykedett. Nem sz�vesen engedte ki a gyermeket egyed�l, mert b�rmikor felt�nhetnek szellemek az erd�ben.

-Nem b�nom, de k�t szamur�j elk�s�r.- adta be v�g�l a derek�t- Akeshi-san, Takeda-san! Vigy�zzatok Sayo-chanra!

-Hai, Ishido-sama!- hajoltak meg a szamur�jok.

-Jaj, de j�!!! Arigatuo, Ojiisan!- �rvendezett a kisl�ny, �s megsimogatta az �l�ben l�v� l�v� szellemmacska fej�t- Hallod ezt, Koryuu? Kimehet�nk Sakura-sama ut�n!- a v�lasz egy ny�vog�s volt, �s a macska boldogan a kisl�nyhoz d�rg�l�z�tt.

-Megyek �n is!- rep�lt oda Saya a kisl�ny v�ll�hoz, a gyermek mosolyogva b�lintott.

A kis csapat elhagyta a v�roskaput �s a k�v�l elter�l� rizsf�ldeket, a tiszt�s fel� vett�k az ir�nyt. Ekkor egy hatalmas m�ret� lila sz�n� oni rontott el�j�k. Fej�n k�t szarv volt, szemei pirosan vil�g�tottak. A k�t szamur�j felajzotta �j�t. Koryuu �tv�ltozott, Sayo a szamur�jok m�g� b�jt.

-Most meghaltok, nyomorult haland�k!- ord�totta, �s �ri�si karmos mancs�t kiny�jtotta a csapat fel�. A szamur�jok kil�tt�k a ny�lvessz�ket, mindkett� c�lba tal�lt, de a szellem felnevetett.

-M�rgez� nyilak? Ostob�k! Ellenem ez nem haszn�l, mert immunis vagyok r�! Magam is m�reggel t�madok!

-Sayoko! Fuss el innen, min�l messzebbre- kiab�lt Akeshi, a gyerek r�m�lten szaladt az erd� ir�ny�ba, Say�val egy�tt. Koryuu ottmaradt felvenni a harcot az onival. A macska nekirontott a sz�rnynek, de az a mancs�val f�lre�t�tte, �gy Koryuu egy f�nak csap�dott. Ekkor az oni sz�j�b�l lil�s p�ra csapott ki, egyenesen a kardot r�nt� szamur�jok arc�ba. Akeshi �s Takeda t�rdrerogytak, majd n�gyk�zl�b �llva kapkodtak leveg��rt. �m tagjaikat nem tudt�k megmozd�tani. Koryuu megsebes�lt, de nem volt s�lyos a s�r�l�se, f�l�jultan fek�dt egy fat�rzs�n, melyet � d�nt�tt ki. A kisl�ny h�tran�zett, �s s�rva fakadt.

-Koryuu! Akeshi-san, Takeda-san!- ki�ltotta k�ts�gbeesetten, de nem j�tt v�lasz. A ki�lt�st a k�t f�rfi m�r csak nagyon messzir�l hallotta. Utols� k�p�k, hogy egy nagy karmos k�z k�zel�t fel�j�k, �s mindent v�r bor�t. Az � v�r�k. Az oni j�t nevetett rajtuk, majd a kisl�ny ut�n eredt. Gyorsan elkapta. Felemelte, majd �gy sz�lt a s�rk�nyhoz:

-Keresd meg azt a szuk�t, �s mondd meg neki, hogy n�lam van a gyerek! A krist�ly�rt cser�be visszakaphatja.- r�vicsorgott a gyerekre, aki erre egy hatalmasat s�k�tott.

A kis s�rk�ny elindult megkeresni Sakur�t, de m�r �rezte a jelenl�t�t, tudta, hogy hol van.

Sakura m�g mindig zokogott, mikor egy vel�tr�z� sikolyt hallott. Feln�zett.

-Sayo-chan...-suttogta, ekkor megjelent Saya.

-Sakura-sama! Egy oni elfogta Sayo-chant, seg�tened kell!

-Ikuso!(menj�nk)- mondta �s futni kezdett.- "Hogy lehets�ges, hogy nem �reztem meg hamarabb ezt a gonosz aur�t? Mi van velem?"- gondolta hitetlenkedve. Saya k�ts�gbeesetten rep�lt ut�na �s elmondta a l�nynak mi t�rt�nt.

-Akeshi-san �s Takeda-san halottak! Koryuu megsebes�lt, csak te tudsz seg�teni, Hime-sama!- m�r megpillantott�k az onit �s a mark�ban s�r� kisl�nyt. A sz�rny felkacagott �s elejtette a gyermeket.

-Kit l�tnak szemeim? A krist�ly egyik �rz�je. �r�l�k, hogy v�gezhetek veled!

-Egy ilyen sz�nalmas oni, mint te, hogy mer�szeli zavarni a ter�let�nket?- v�gott vissza Sakura �s felemelte jobb kez�t, k�szen a t�mad�sra.- Sayo-chan, menek�lj!

A kisl�ny elszaladt, a sz�rny felr�h�g�tt:

-Azt hiszed r�mijesztett�l, hanyou? Ez lesz az utols� mozdulatod!- ronda pof�j�b�l megint kicsapott a b�n�t� m�reg, egyenesen a l�ny arc�ba.

-Vill�mcsa...-de nem tudta befejezni a t�mad�st, mert ugyan�gy, mint a k�t szamur�j, � sem tudott mozdulni. T�rdre esett, fojtogatta a m�rgesg�z. A szellem meg�t�tte �s � nekirep�lt a legk�zelebbi f�nak. Majd a fa el�tt hasalva pr�b�lta �sszeszedni erej�t. M�r csak hom�lyosan l�tott.

-Jaj, �rn�m, most mit tegy�nk? Ide h�vom azt a f�rfit- repkedte k�r�l a kis s�rk�ny, � jobban t�rte a m�rget.

-M�r k�s�, Saya!- ny�gd�cselte Sakura, majd k�h�gni kezdett.

-Itt maradok veled! Kezdek rosszullenni...

-K�sz�lj fel, Saya, mindketten itt fogunk meghalni...ez m�r a v�g.

-Veled tartok �rn�m, j� volt t�ged szolg�lni- mondta Saya, majd Sakura mell� zuhant.