Másolat
ivicicamica 2007.01.14. 18:48
8. FEJEZET
Hirtelen a semmiből egy légörvény bukkant fel. Vészesen közeledett Miyoko felé. Majd pont a lány orra előtt megállt. Egy fekete copfos fiú ugrott ki belőle és rögtön átölelte a lányt.
- Köhm… Ki vagy te? És mit akarsz?- illetődött meg Miyoko.
- Oh , drága szerelmem nem ismered meg a leghűségesebb udvarlódat? – kérdezett vissza Kogua
- Nem tudok róla hogy lenne udvarlóm- szólt kissé ingerülten Miyoko - de ha nem engedsz el és kitépem a farkad a helyéről! Nem szeretem ha vadidegenek ölelgetnek. - Kogua erre maga elé tartja Miyokot. Megilletődve nézz a lányra:
- Ki vagy te?
- Miyoko vagyok. És most letennél?- hogy szavainak nyomatékot adjon elkezdett kalimpálni és teljesen véletlenül sípcsonton rúgta a farkast aki erre egyből lerakta
- -Köszönöm. De te ki vagy?
- El-elnézést – a fiú rettenetesen zavarban volt- Kogua vagyok. És én téged összetévesztettelek valakivel…
- Hadj találjam ki egy Kagome nevű lánnyal.
- Igen. Talán ismered?
- Nem személyesen.
- Nem tudod véletlenül hol van?
- Sajnos nem rendelkezek pontos információkkal- adta meg a kitérőválaszt Miyoko nem tudta bízhat-e a fiúban.
- Kár. Akkor viszlát hölgyem. - búcsúzkodott Kogua- Ne sírjon utánam. Egyébként egy Inuyasha nevű félszellemmel van egy csapatban?
- Igen.
- Értem. Nos még egyszer viszlát hölgyem. Ne sírjon utánam…
- Nem fogok.- talán most meglep titeket Miyoko fagyos modora, de idegenekkel azóta nem volt kedves mióta szülei meghaltak. Azóta soha senkivel. A bizalmába is nehéz beférkőzni. Inuyashának is épen hogy csak sikerült.
Miyoko elindul vissza a táborukba.
- Mi volt?- kérdezi barátságosan Inuyasha.
- Semmi.
- Miyoko!
- Jól van, na. Csak egy elmebeteg szellemmel találkoztam aki Koguának nevezi magát. Kijött egy forgószélből. Odarohant és elkezdett ölelgetni. Mondhatom igen-igen megrázó volt –ironizálja önmagát a lány.
- El tudom képzelni- megy bele a játékba Inuyasha, aztán komolyabb hangra vált.- Biztos azt hitte hogy te vagy Kagome. Hogy tudtad rávenni hogy elengedj?
- Megmondtam neki hogy ha nem enged el letépem a farkát.
- És hatott?
- Látod.
- Magyarul igen.
- Úgy is mondhatjuk.
- Mi a baj? Fagyosabb vagy mint szoktál lenni.
- Csak az hogy tiszta bolha lettem-nevet bele a fiú képébe- Nem aggódok hogy mi lesz. A templomból a barátnőm üzent.
- Hogy?
- Van egy madár. Amit én neveltem. Nagyon ragaszkodó. Vele. Onnan tudta meg hogy megszöktem hogy az egész környék minket keres. Erre figyelmeztetett.
- Akkor talán el kéne rejtőznünk míg jobban leszel.
- Menj egyedül. - szól lemondóan a lány.
- Miért?
- Én ilyen állapotban nem bírnék ki még egy harcot. Csak hátráltatnálak.
- Ez nem igaz- kezdene ellentmondani Inuyasha
- De igen…Úgyhogy menj.
- Nem hagylak itt…
- De miért nem?
- Nem emlékszel? Egyszer megesküdtem. Megesküdtem. Méghozzá arról hogy megvédelek.
- De te egy kislánynak esküdtél!
- Ez eskü akkor is eskü marad.
- Hát jó gyere! De akkor siess!
- Miért?
- Jönnek. - a lány e vészjósló mondatra Inuyasha elkezdte hegyezni a fülét:
- Tényleg itt vannak.
- Ezt mondtam én is. Egy pillanat. - a lány füttyentet egyet. Percekig semmi sem történt, de aztán hirtelen nyihogás hangzott fel. Inuyasha nézte a fák között a lovat, de ott ugyan nézhette egy sákányló /mint Sesshoumaru lova/ általában repül ha siet.
- Ez… ez…ez…egy…- habog Inuyasha
- Sárkányló. –fejezi be a mondatát.
- De ez mekkora? És honnan van?
- Ez nem az enyém. Senkié sem. Vad. A barátom. És igen tényleg nagy. Nos úgy ismerkedtem meg Szilajjal. Hogy a főpapnőnk kiküldött az itteni- tudod a hegyekben élnek- elmutat a hegyek irányába- ménest tanulmányozni. Egy agresszív példány meg akart ölni de Szilaj a főmén megvédett. Akkor megkínáltam hálából Shusival. Tudom nem kifejezet ló eledel - pirult el a lány- de…Inkább majd később. Most itt vannak. –és a lóhoz fordult- Szilaj arról lenne szó hogy nekem el kéne menekülni innen. De látod meg vagyok sérülve-megmutatja a lónak a karját és vállát- tudod elég sok vért vesztettem így hogy is mondjam nem vagyok csúcsformában. Ő sem –itt Inuyashára mutat- bírná a terhemmel sokáig. És tudom hogy nem nagyon szereted ha a hátadra ülök de segítenél?- a ló Inuyasha felé fordult és nyihogott egyet - Igen Szilaj megbízható -válaszolt neki Miyoko.- Akkor elviszel?- a ló térdre ereszkedett hogy a lány felérje a hátát. Miyoko felkapaszkodott gyakorlottan ült a nyeregben, bár látszott rajta hogy csak „sima” lovakon szokott lovagolni. A ló felszállt vele. A lány lekiáltott a meglepett fiúnak:
- Most akkor jössz?
A fiú csak bólintott és indult is a lány után. Gyorsan haladtak. Bár Inuyasha kissé lemaradva ment a lány mögött. Tartott egy kicsit a lótól… De nem volt mit tenni.
A katonák megállíthatatlanul követték őket. Bár a távolságot úgy látszott nem bírják behozni, nem adták fel. De a duó lassan elkezd fáradni. Szépen nyugodtan csökken a távolság. Már szinte meg bírnák a harcosok fogni Miyoko lova farkát. Amikor hirtelen a lány és a fiú lovastul mindenestűl eltűnik a semmibe.
- Hova kerültünk?- nézz szét döbbenten Inuyasha.
- Hát…
|