Másolat
ivicicamica 2007.01.01. 18:24
4. FEJEZET
- Ah, Inuyasha örülök hogy erre vetődtél.- ironizál Naraku. Szünetet tart hogy a fiú válaszolhasson. Ám beszédére csak csökönyös hallgatás volt a válasz.- Csúnya a kutyus. Nem beszél. Na mindegy majd meg törik a nyelved- megint csak halgatást kap válaszul. Így hát a többiekhez fordul:- örülök hogy te is itt vagy szerzetes. Mit szólnál ha kegyességből. Nem egyedül lennél a celládba.- Miroku szeme felcsillan. Hátha Sangoval lesz együtt. De Naraku gonoszul folytatja:- A patkányos tömlöcbe raklak. Neked való társaság lesz. Téged Sango…-fordul a lányhoz- Kohaku gondjaira bízlak. Ezt a kölyköt itt vigyék? Hova is vigyék? Megvan a cirkuszistákhoz. Jól fog szolgálni az illuzióival. Csak szóljon nekik hogy tartsák megkötve. És végül de nem utolsó sorban Kikiyo vagyis Kagome te rólad még később döntök. Addig is mész a várbörtönbe. FŐPARANCSNOK!
- Igen uram!
- Ezeket vigye a várbörtönbe. De egyik sem lehet a másik cellatársa.
- Értettem.- azzal elmegy azzal a pár katonával aki elhurcolja a foglyokat.
És lehurcolják őket. Kagome egyedül kerül egy cellába amit a főmiko egyátokkal a biztonság kedvéért megerősít. Sango egy járásképtelen agg mellé. Aki azért került ide mert megtagadta, hogy: a herceg az egyetlen általa imádható isten. Miroku szintén egyedül lesz. Inuyashát nem merik még egyedül se egy sima cellába rakni. Ő egy különleges főmiko álltal varázslattal megerősített cellába kerül. A cella viszonylag nagy. Inuyasha lábát, kezét, mindenét leláncolják. Amint a város főmikója kilép a cellából a fiút egy lávával telt vízárok veszi körül. Ez a cella pont Miyoko cellája mellett van. Miyoko most szótlanul ül. Nem bír énekelni. Szája kiszáradt a vízhiánytól. Kétnaponta ételt osztanak és vizet is. Pont ma lesz az a nap. Miyoko már eldöntötte hogy amint ivott énekel tovább. Tartani kell magában a lelket és az sem utolsó ahogyan látja az őrök szenvedő arcát. Az ő szemükben az életről énekelni bűn. Legszívesebben megfojtanák ilyenkor. De kit érdekel, hogy mit szeretnének? Úgysem tehetnek semmit…. Ez a parancs. És ahogy mondani szokták: „A parancs:parancs.” Antonie de Saint-Exupéry: Kisherceg Így szótlanul kell tűrniük.
A mellette levő cellában Inuyasha már nem feszegeti láncait. Rájött, hogy semmi értelme. Feladta a reményt. Még ha a láncokat el is szakítaná… A lávát… Nehéz bevallania önmagának is, de a lávát akkor sem tudná átugrani. Túl széles ahhoz. Így hát csak némán állt. Már.. ha állásnak lehet nevezni azt amikor egy testet nem az izmai hanem a láncok tartanak függőlegesben. Na mindegy hogy szavamat ne veszítsem ott tartottunk hogy Inuyasha áll. Némán vár. Alvást színlel. Az őrök amik ehhez a két cellához tartoznak /Miyoko és Inuyasha cellájához/ látva hogy a foglyaik nem mocorognak elalusznak. Arra ébrednek hogy valaki énekel. Ki más lenne az mint Miyoko?
A két morcos őr feláll. De egyenlőre nem mennek oda. Eddig azt vették észre hogy ha az ének miatt gorombáskodtak, fenyegettek az még hangosabb lett. Így most azt a taktikát választják hogy várnak. Inuyasha /aki nem tudja melyik cellába van Kagome/ is hallja. Azt hiszi Kagome az. Amikor szünet következik a dalban ő veszi át az éneket. Miyoko nem hisz a fülének:
„Nem az lehetetlen. Ő nem lehet itt. Hiszen ha jól tudom északon van. És…. Ugyan már miért is gondolok rá. De akkor is emlékszem. Még egészen kicsi voltam. Amikor oda vittek és megmutatták. Aztán a szüleim meghaltak nekem meg nem volt maradásom a faluban. Ide vetődtem. Itt papnőnek kezdtem tanulni. És… És ez lett az eredménye. Mindegy. Az lényeg hogy ez nem lehet Inuyasha.”
Előrébb akar hajolni. Hogy kinézhessen a rácson át a mellette levő cellába. Mert hallja hogy onnan jön a hang. Nyújtja- nyújtja kezeit de a lánc csak nem enged. Jobb kezével meg ráfog a bal kezén lévő láncra, hogy meghúzza hátha enged egy kicsit mert akkor láthatná hogy valóban Inuyasha énekel-e. De amint ráfog a láncra csoda, de a lánc egyszerűen elporlik.
„Varázslat történt.” Gondolja Miyoko „Hisz ez egyszerűen szólva lehetettlen.”
Azért ráfog a másik láncra is és hihetetlen de az is eltűnik. Miyoko Kezdi érteni hogy mi van. Egyszer még kicsi korában, amikor még a faluban lakot Kaede anyó mesélt neki egy jóslatot.
„Milyen alkalomból is?” próbálja felidézni a ködös emlékeket „Megvan beteg voltam. Nagyon magas volt a lázam. Nem tudtam aludni. És akkor mesélte még mindig emlékszem minden szavára: …-Nem érted? Pedig egyszerű. A leggyengébb miko is ha van hasonmása és az a közelében van…- De Kaede anyó ez akkor is érvényes hasonmásnak csak a külseje ugyanolyan és ő például egy teljesen más ember belsőleg?- igen. Tehát ha a hasonmás a közelben van. Akinek , kérdésedre kitérve, nem kell akár még varázserővel rendelkeznie, a papp vagy a papnő megerősödik. Elkezdi, bármennyire tapasztalatlan is uralni az egész erejét. És akkor a varászerővel bíró ember egyszerűen csak érzi mit kell csinálnia. Ilyenkor nem kell gondolkodnia, hanem ösztönből cselekedhet, mert szinte teljesen biztos hogy sikerül megvalósítania amit akar. Ilyenkor a hibalehetőség elenyésző…. Igen. Emlékszem. Valószínűleg ez történik velem is. Pedig eddig nem is sejtettem hogy van egy hasonmásom. De úgy tűnik van. És a közelben érzem a jelenlétét. Meg kell keresnem. Látnom kell. De honnan fogom tudni, hogy ő az? Mindegy ezt még rá érek kifundálni út közben. Először a cellából kell kijutnom. Utána még meg akarom nézni, hogy tényleg Inuyasha énekelt-e. És ha igen akkor ki akarom szabadítani. De most a kijutásra kell koncentrálnom.”
És már körvonalazódott is egy terv a fejében:
|