Sesshoumaru hajnalban fölkelt, s elmélázva figyelte a lányt.

"-Ez a lány megváltoztatott... -gondolta -ez így nem jó, sebezhet"ové válok, más szellemek számára. Ki kell "ot zárnom az életemb"ol. Mellettem mindig veszély lesne rá. Plusz, lehet, hogy er"os, de harc közben túlságosan félteném és elterelné a figyelmemet. Én nem szerethetek, és nem is tudok szeretni. Már évekkel ezel"ott ki"uztem magamból ezt az érzést, de most még is újra éled bennem. Ez így nem mehet tovább, nem találkozhatok vele többet- gondolta -visszakísérem, majd ott hagyom, így neki is jobb lesz.

Kagome elkezdett vacogni.

-Kagome, ne hogy nekem megfázz! -mondta Sesshoumaru, s ráterítette bundáját.

"-Ki kell szell"oztetnem a fejemet" -gondolta, s elment sétálni egyet.

Kagome össze-visszaforgolódott. Arcáról csorgott le az izzadtság.

-Ne -mondta többször is. Szemeib"ol könnyek kezdtek szivárogni.

-Neeeee -kiáltotta, s fölriadt. Szemei könnyben úsztak, kezei görcsösen markolták Sesshoumaru prémjét.

-Sesshoumaru - hívta a férfit, de az nem válaszolt.

Kagome er"osen magához szorította a prémet, s úgy próbált vissza gondolni álmára.

Képek villantak be az agyába.

"-Egy tör, Sesshoumaru, kiáltások és egy érzés - az, amikor elvesztünk valakit, akit nagyon szeretünk. Mit jelent ez az egész?" -gondolkodott Kagome.

-Sesshoumaru -kiáltotta Kagome, de a férfi sehol se volt. Kagome kiszaladt a barlangból. A nap a szemébe sütött, hunyorogva nézett körül, de sehol senki.

-Hol lehet? -mondta a lány.

"-Biztos nincs semmi baja, hisz nagy szellem már, tud magára vigyázni. -gondolta, s elnevette magát.

- Mindig feltétlen szüksége van rám, most se lehet ez másképp -mondta iróniával a hangjában.

Délig várt, majd mikor a szellem még mindig nem tért vissza elindult megkeresni.

"-Nem értem, hogy miért megyek megkeresni, hisz ha megtalálom tuti lefogja szedni a fejem, hogy miért megyek utána, meg hogy miért követem, meg hasonlók" -gondolta, de közben gyomra görcsbe állt, szíve pedig vadul kalapált. Félt, hogy a férfivel valami történt.

Órák óta gyalogolt. Hirtelen er"os köd vette körbe. Ez egy cseppet sem rémítette meg, de egy alakot látott a földön heverve körülötte mindenütt vértócsák voltak. Odafutott az alakhoz. Érezte, hogy Sesshoumaru az. Mikor oda ért meglátta, hogy igaza volt. Letérdelt mellé. A férfi még lélegzett, de ereje már alig volt. A köd oszlani kezdett, s ekkor meglátta Narakut. A férfi kezében egy tör volt. Olyan, mint amelyet álmában látott. A t"orön semmi díszítés nem volt, csak egy egyszer"u fa markolat. Pengéje életlen volt, vágni nem lehetett vele. Kagome vádló szemekkel emelte a férfira tekintetét.

-Mit m"uveltél vele? -kérdezte Hangjából nem hallatszódott ki a félelem, de szíve olyan hangosan kalapált, hogy csodálkozott, hogy nem zengi be az egész erd"ot.

A férfi ördögi kacajt hallatott.

-Tudod mit? -kezdte egy gonosz vigyor kíséretében -elmondom, de csak azért, hogy tisztában legyél azzal, hogy mit teszek veled is. Ez a tör, nagyon okos egy szerszám. Elszívja az él"olények energiáját. Ez a hitvány szellem egész sokáig bírta, de csak amíg el nem bántam vele. És lám utána már könny"u volt elszívni az erejét -mondta, s a férfire nézett. Kagome ha szemmel ölni lehetett volna, már biztos megtette volna.

-Te szemét! -kiáltotta.

"-Nem sírhatok, akkor csak gyengébbnek t"unnék"- gondolta. Gyorsan el"ohúzott egy szent nyílvessz"ot, s célba vette a férfit. Naraku közönyösen nézte a lányt.

-Úgy se találsz el -mondta, s megengedett magának egy gúnyos vigyort.

A lány kezdte elveszteni türelmét, megfeszítette a nyilat, s l"ott. A nyílvessz"o egyre közeledett a férfihez, pontosan a szíve felé tartott. De ekkor Kanna került a férfi elé, s "ot találta el a nyíl. Kanna azonnal semmivé lett.

-Na nem baj, eggyel kevesebb -mondta Naraku, s füsté vált.

Kagome öklével a földet csapkodta.

-Nem, nem veszíthetem el! -kiáltotta bánatában.  

Ekkor elkezdett gondolkodni. Egy emlékkép jelent meg el"otte, amint éppen Kikyó azt magyarázza neki, hogy, hogyan kell gondolatban beszélni a másikkal:

"-Figyelj Kagome, nem nehéz, csak rá kell koncentrálnod. -mondta a miko.

-Rendben, -válaszolt erre "o -tehát er"osen arra koncentrálok...

Kagome egyre próbálta, de sehogy se megy neki.

-Ez nem megy -mondta.

-El"obb, utóbb menni fog -nyugtatgatta "ot Kikyó."

-Akkor se ment, most mért menne? -kérdezte hangosan Kagome magától - Nem, most sikerülnie kell!

Becsukta szemeit és tiszta szívéb"ol kívánta, hogy sikerüljön üzenni Kikyónak. El"osz"or nem sikerült, de ekkor.

"-Kikyó -kiáltotta magában -Kikyó!"

"-Kagome halkabban, mindjárt szétesik a fejem, úgy üvöltesz!" -mondta Kikyó.

"-Sajnálom, de segítened kell! Naraku elvette Sesshoumaru élet erejét, most mit tegyek? Egy életlen pengéj"u t"orrel! Amikor ide értem, akkor már nem volt magánál..."-hadarta a lány.

"-Kagome, nyugodj meg! Tehát azt mondtad, egy életlen tör?"

"-Igen, az! De..." -kezdte volna.

"-Kagome, jól figyelj most rám! Egyetlen módon mentheted meg, át kell adnod annyit az er"odb"ol, hogy életben maradjon, ha nem teszed, 1 órán belül meghal! Ha ezzel meg vagy, meg kell keresned a tört, abban van benne az élet ereje. A tör, arra kell Narakunak, hogy teljesen szellemmé válhasson, de ezt csak újholdkor teheti meg, mert akkor változik "o is emberré. -fejezte be.

"-2 napom van újholdig - mondta Kagome - Hogyan tudom neki átadni az er"omet?"

"- Tulajdon képen egyszer"u, csak helyezd a kezedet a mellkasára és mondd el ezt a varázsigét: Nap és éj haljátok szavamat!

Átadom e testnek er"omet és halálomat!

Ezt mondogasd hangosan, egy id"o után érezni fogod, hogy er"od egy része elhagy. De siess, mert egy id"o után eloszlik testéb"ol a te er"od."

-Rendben! Köszönöm. -mondta Kagome.

Kagome elvitte a férfit abba a barlangba, ahol az éjszakát töltötték. Még ereje teljében egy véd"opajzsot emelt, mellyen csak "o tud átmenni, senki más se ki, se be. Tüzet rakott, ellátta a férfi sebeit.

-Gyerünk, sikerülnie kell! -mondta.

A férfi mellkasára helyezte mindkét kezét. Sesshoumaru már alig lélegzett, öntudatlanul feküdt, mit sem sejtve, arról, hogy mire készül a lány. Kagome elkezdte kántálni a varázsigét:

- Nap és éj haljátok szavamat!

Átadom e testnek er"omet és halálomat!

Nap és éj haljátok szavamat!

Átadom e testnek er"omet és halálomat!

...

Ekkor hatalmas világosság támadt. Kék fények törtek ki a lányból, majd ez a fény bele szállt aszellembe.

-Sikerült - örült meg Kagome - de a dolgok neheze most kezd"odik. Hogy találhatnám meg Narakut. Nekem nincs nagyon jó szimatom.

Ekkor ismét Kikyó segítségét kérte:

"-Kikyó, hogyan találhatnám meg Narakut?"- kérdezte a mikot.

"-Egyszer"uen, csak keresd a tör erejét, meg fogod érezni."

"-De azt, hogyan?" -kérdezte Kagome, de Kikyó nem válaszolt.

-Keressem a tör erejét, de még is hogyan?- esett kétségbe a lány -na jó, el kéne indulni, csak 2 napom van.

Kilépett a barlangból, a jól megszokott meleget most átváltotta a csíp"os hideg. Szörnyen fázott, de er"ot vett magán és elindult.

Már régen gyalogolt cél nélkül, s közben eleredt a hó, egyre lassabban ment. A hó is csak akadályozta útjában lassan alig állt a lábán, de folytatta útját. Csak ment el"ore, amerre a lába vitte, ekkor valami furcsát érzett, nem tudta volna megmondani, hogy milyen érzés, csak valamit érzett. Elindult abba az irányba és ez az érzés folyamatosan er"osödött. Nem sokára egy erd"oben találta magát.

"-Mintha egyre hidegebb lenne" -gondolta, s összébb húzta magát. Az erd"o több százéves magas fákból állt, az eget nem lehetett látni t"olük, így Kagome csak körülbelül tudta mennyi is valójában az id"o.

"-Éjfél körül lehet" -gondolta -Nagyon fáradt vagyok, de nem állhatok meg, érzem, még túl messze vagyok!

Így hát folytatta útját, szíve vitte el"ore célja felé, nem a lába. Szemei el"ott el"o t"unt egy hatalmas sötét kastély körvonala és vele együtt hirtelen megérzett egy hatalmas gonosz aurát.

-Muszáj pihennem- mondta, s oda ment a legközelebbi fához és leült a tövébe. 2percen belül elaludt.

Hajnalban ébredt.

-Te jó ég, nagyon elaludtam -kelt ki magából.

"-De, hogy lehet az, hogy nem vettek észre? -kérdezte magától -na jó, erre most nincs id"o" -határozta el magát.

Céltudatosan elindult a kastély felé, a véd"opajzs nem állította meg, csak ment. Belépett a kastély ajtaján, szörny"u b"uz fogadta, mindenütt holtestek hevertek a földön. Szörny"u látvány fogadta a lányt. Viszont egyre er"osebben érezte a tör jelenlétét. Végig ment egy sötét folyósón, melynek végén egy ajtó állt. Kagome hátán végig futott a hideg, miközben közeledett az ajtóhoz. Megállt az ajtó el"ott kb. 10cm-re, s az ajtó kinyílt. Ekkor egy ismer"os hang ütötte meg a fülét.

-Már vártalak -mondta Naraku.

Kagome nem szólt egy szót se, csak belépett a terembe. Itt még elviselhetetlenebb volt a b"uz, mely a lányt fojtogatta. Naraku egy hatalmas trónon ült. Senki más nem volt a teremben, csak "ok ketten. Kagome szemei villámokat szórtak a férfi felé.

-Már nincs sok id"od -mondta h"uvösen a férfi -nem sokára lejár az id"od én teljesen szellem leszek "o, pedig csak egy hulla a sok közül.

Kagome érezte, hogy pontosan hol van a tör, a férfi mellett volt egy kis dobozka, s az rejtette a fegyvert.

-Biztosan abban van -gondolta Kagome -De hogyan szerezhetném meg, puszta er"ovel nem tudnám, túl gyenge vagyok, de hát akkor hogyan...-esett kétségbe, mely kiült az arcára. Naraku ezt azonnal észre vette.

-Csak nem félsz? -kérdezte alattomosan.

Kagome er"ot vett magán.

-Miért vártál engem annyira? -kérdezte.

-A te er"oddel még er"osebb lehetek, ráadásul a múltkor megsebesítettél, ez bosszút kíván -mondta, s gonoszan csillogtak szemei.

-Akkor gyerünk, mire vársz még? -kérdezte a lány.

Hirtelen egy hatalmas csáp indult Kagome felé a férfi testéb"ol. Kagoménak sikerült elugrania el"ole.

-Mi van? Egyre lassúbb leszel és satnyább, csak nem öregedsz? -ingerelte a férfit Kagome - Már célozni se tudsz?

Naraku kezdett bedühödni.

-Még hogy egy ilyen kis csitri kifogjon rajtam, a Nagy Narakun, ez képtelenség -gondolta, s újra lecsapott ez sem járt sikerrel.

-Na jó, akkor ezt most még egyszer, és egy kicsit jobban célozz -mondta a lány, s megengedett egy kárörvend"o kacajt.

"-Ez így nem jó, nagyon fáradt vagyok" - vallotta be magának a lány.

Narakunak sikerült falhoz vágnia. Kagome élettelenül zuhant a földre. Naraku oda ment a lányhoz kezében a t"orrel.

-Most pedig átadod nekem az er"odet -mondta, s a lány felé tartotta a tört.

Az eddig élettelenül fekv"o lány csak erre várt. Kirúgta a férfikezéb"ol a tört. Egy gyors mozdulattal el"orántotta a kardját, s a férfiba döfte. Naraku megingott.

-Te cafka -üvöltötte.

Narakun látszott, hogy egyre gyengül.

"-Nem sokára ember lesz -gondolta Kagome -itt az id"o.

Kagome kihúzta a férfib"ol kardját, felvette a tört a földr"ol, s futott ki a palotából, ahogy csak a lába bírta. Most olyan volt, akár csak régen. Nem tudta, hogy követik-e, csak futott arra, amerr"ol jött.

"-Gyerünk már, nem lehetek ennyire lassú!" -sietette magát.

Sejtelmes sötétség vette körül. Minden honnan furcsa zajok sz"ur"odtek ki a fák közül. Nagyon félt. Félt, ezekt"ol a félelmetes hangoktól, félt attól, hogy túl kés"on ér a t"orrel Sesshoumaruhoz. Szíve vadul kalapált, mindene fájt. Nehezen vette a leveg"ot, de ez nem állíthatta meg, csak futott a rengetegben. Ekkor megbotlott egy kiálló gyökérben és elesett.

Naraku hirtelen ott termett egy hatalmas szellem hordával.

-Csak nem azt, hitted, h végeztem veled? -kérdezte dühösen.

-Még nem volt elég? -kérdezte Kagome kikelve magából-nincs rátok id"om!

Kagome fölkelt a földr"ol. El"ovette íját és célba vette a szellemeket. Egymás után sorra l"otte le "oket, míg nem elfogytak a nyilai. Innent"ol kezdve kardjával segítette a szellemeket a másvilágra. Kagome szeméb"ol csak úgy sugárzott a harag. A szellemek egyre fogytak, "o pedig egyre fáradtabb lett.

"-Már rég végeznem kellett volna velük! Sesshoumaru kérlek, tarts ki!" -gondolta.

A lányon egyre több seb keletkezett, de ezek egy csöppet sem érdekelték "ot, csak végre a férfi mellett akart lenni. Ekkor elérkezett Narakuhoz, de a férfin látszott, hogy nem sokára ember lesz.

"-"O már nem árthat" -gondolta, hátat fordított a férfinak, s futásnak eredt. Nem ölte meg a férfit, pedig megtehette volna. Most fontosabb dolga is volt.

-Majd legközelebb -kiáltotta a férfinak.

Órák óta futott, amikor végre meglátta a barlangot. Beszaladt a férfihoz. Sesshoumaruban alig volt élet, mellkasa nem mozdult. Szíve egyre lassabban vert. Kagome a férfi felé tartotta a tört. A fegyverb"ol fehér fények törtek ki, melyek a szellem testébe fúródtak. Kagome könnyes szemekkel figyelte a történteket.

-Kérlek, kérlek maradj életben! -mondta.

Sesshoumaru teste fölemelkedett, majd élettelenül zuhant a földre. Az élettelen test többet nem mozdult.

-Nem, az nem lehet -kiáltotta Kagome, s a férfi mellkasára hajtotta fejét és er"osen szorította kezét.

-Nem, nem hagyhatsz itt!

Kagome szemeib"ol s"ur"un hullottak könnyei. Egy világ omlott össze benne.

"-Ez nem lehet, nem lehet, hogy elkéstem -gondolta -ez nem történhet meg."

-Ez az egész az én hibám, ha jobban siettem volna, ha nem álltam volna meg a palota el"ott! Ilyen nincs!!! -kiáltotta elkeseredetten. A férfi inge már teljesen átnedvesedett könnyeit"ol. Kagome csak nézte a férfit és sírt, nem tudta elhinni, hogy nincs többé. Ekkor besütött a barlangba a hajnali nap els"o sugara.

"-Egy új nap anélkül, akit igazán szeretek" -gondolta.

Ekkor a férfi mellkasa megemelkedett, majd lesüllyedt. Kagome els"ore nagyon megijedt, majd annyira boldog lett. A férfi lassan kinyitotta szemeit. Még soha nem volt ilyen boldog. Átölelte a férfit, egy pillanatra se engedte.

"-Soha többé nem akarom elengedni" -gondolta, s újra sírt, de most a boldogságtól.

-Sajnálom, sajnálom -mondta könnyeit nyelve a lány.

-De hát mit? Hiszen megmentetted az életem, csak azt nem tudom, hogy hogyan. Mi történ? -kérdezte a férfi, s elmosolyodott. Fölült, s magához húzta a lányt.

Kagome elmondott mindent az elejér"ol, a szellem, pedig csak figyelte a lány szavait.

-Tehát akkor tényleg neked köszönthetem az életem. -mondta a férfi.

Kagome nem mondott semmit, csak ölelte a férfit. A következ"o pillanatban már Kagome aludt.

"-Nagyon fáradt lehet" -gondolta Sesshoumaru, s hagyta had pihenje ki magát, egy ilyen nehéz nap után. "O addig figyelt, nehogy valaki megzavarja álmait.